Az Insider magazin, A klónok támadása 20 éves évfordulója alkalmából új novella-sorozatot indított Galactic Tales alcímmel. A négy rövid történetből álló sorozat első része már olvasható magyarul, és elkészült a második novella fordítása is, amit ezúttal Richard Dinnick írt.

A történet Grievous tábornok egyik kezdeti kalandját meséli el a klónháborúk elejéről. Grievous magánküldetésre indul, amiben azt reméli, tovább bővítheti egyre növekvő trófeagyűjteményét. A tábornok visszaemlékezései segítségével betekintést kapunk a kiképzése bizonyos részleteibe is, amik talán ismerősek lehetnek a 2003-as rajzfilm sorozat rajongóinak. A történet során felelevenedik egy lecke, amit a droidvezér soha többé nem fog elfelejteni.

A Köztársaság Stellar Rise nevű könnyűcirkálójának legkisebb rakterében egy klónkatona a készleteket listázta. A klónt a többiek csak Checkbox néven emlegették az aprólékossága miatt. Az adminisztrációs munka közelebb állt hozzá, mint a harc. Az árnyékos kamrában megállt a rakományjegyzék legújabb tételei előtt: öt láda, amit a hajó fedélzetén szállítottak el a Kazlin-rendszer közelébe. A méretek megegyeztek. Mindegyik láda egy nagyobb ruhásszekrény méretével vetekedett, és mindegyiket magna-zárakkal zárták le. Checkboxot nem járta át az Erő, de így is az a benyomása támadt, hogy van valami furcsa ezekben a dobozokban. Mielőtt továbbindult volna, kaparászó zajt hallott a legközelebbi ládából.

Talán egy kőatka? – tűnődött.

Közelebb lépett, és a sisakját a szürke felületre tapasztotta, hogy jobban hallhasson. De ez volt az utolsó cselekedete az életében.

Egy kék fénykard izzó pengéje átvágta a láda külsejét, és egyetlen mozdulattal, fejtetőtől a lábáig kettévágta a klónt. Teste két fele a padlóra zuhant, miközben a penge egy humanoidszerű alakzatot vágott a ládába. A kivágott fém eldőlt, és olyan hangon csapódott a fedélzet padlójának, mint egy hamisan hangzó harang.

A láda rejtekéből egy magas, de görnyedt alak bukkant elő, aki egy mechanikus csontváz látszatát keltette, koponyaszerű fejjel kiegészítve. Az egyetlen dolog, ami elárulta, hogy kiborg, és nem droid az illető, az a sárga szempár volt, és az azokat körülölelő sötét, elkínzott bőr. A kaleesh köpeny alatt több végtag rejtőzött, míg lépteit reszelős köhögés kísérte.

Ő volt Grievous tábornok, a Sith Nagyúr, Dooku gróf megbízottja, és a szeparatista hadsereg parancsnoka.

A kiborg a másik négy ládához sietett, és egyidejűleg vágta át a fénykardjai segítségével az azokat lezáró zárakat. Amint a ládák hidraulikus szisszenéssel kinyíltak, az ott várakozók is előléphettek. A négy új jövevény természetellenesen ragyogó, halványlila árnyalattal izzó elektrobotot tartott a kezében. A négy IG-100-as magnaőr megállt a gazdájuk előtt, vörös szemük figyelmeztető lámpaként csillogott a raktér félhomályában.

– Kutassátok át a hajót! – krákogott Grievous. – Tépjétek darabokra, ha muszáj. Emlékezzetek a kiképzésre!

Amikor elkezdték átnézni a közeli konténereket, az egyik őr megállt, és Griveous felé fordult.

– Miért nem támadtuk meg inkább a hajót? – Az öblös droidnyelv hangosan visszhangzott a szűk térben.

Grievous felnevetett, de a nevetés hamarosan köhögőrohammá változott. Gondolatban újra a saját kiképzésén találta magát Dookuval. Órákon át tanulmányozta a Jedikről készült holofelvételeket, elolvasott minden kézikönyvet, amit Dooku gróf adott neki. Vágyott a tudásra, ha a halál került terítékre. Számára a különböző vívóstílusok csak katonai technikák voltak, amiket meg kellett tanulnia. És mégis, a mentora elégedetlen volt a szakértelmével. Dooku könnyedén meg tudta védeni magát a tábornok csapásaival szemben.

Ne ilyen kiszámíthatóan támadj! – morogta a mentor. – Próbálj meg újítani.

Grievous magában bólintott.

– Ez egy Arquitens-osztályú könnyűcirkáló – felelte megfontoltan. – Lehet, hogy nem a legnagyobb köztársasági hajó, de a burkolata vastag, míg a legénysége jól képzett, és felkészültek mindenféle űrcsatára. – A másik három őr is visszatért mellé. Semmit sem találtak a kutatásban. – Kívülről jól védett – folytatta a tábornok –, de, mint ahogy az már bebizonyosodott, arra nem számítanak, hogy belülről érkezzen támadás.

Mielőtt folytathatta volna a leckét, a mögöttük álló ajtó kinyílt, és egy klónkatona páros lépett be a helyiségbe, hogy utánanézzenek, miért nem tért vissza a társuk a posztjára. A két legközelebbi magnaőr azelőtt végzett a katonákkal, mielőtt azok egyáltalán felemelhették volna a sugárvetőiket.

– Nagyon jó. Mennünk kell tovább, az ittlétünknek titokban kell maradnia, ameddig csak lehetséges. Amit keresünk, nincs itt.

– Merre tovább? – kérdezte egy másik droid kellemetlen, elektronikus hangján.

– A hídra! – Grievous szemei összeszűkültek az örömtől. Ha még lett volna szája, valószínűleg most mosolyra húzta volna.

A hídért folytatott „összecsapás” olyan rövidnek bizonyult, hogy Grievous a legkevésbé sem használta volna rá ezt a szót. Azt mondjuk el kell ismerni, hogy a hajó kapitányát nem készíthették fel arra, ami az imént történt. Grievous az őrei kíséretében elfoglalta a hajó hídját, és megölték a fedélzeten tartózkodó legénységet. A tábornok a szerencsétlenül járt kapitány fölé tornyosult.

– Mi a neved, kapitány?

– Lozz Beraf – sziszegte a férfi dacos hanghordozással, habár az arcát döbbenet torzította el. És még valami más is: jeges félelem.

A droid tábornok a férfira meredt. A szembeszegülés, amit tanúsított, megvetéssel töltötte el. A férfi látványosan nem tudta, mi tévő legyen, emellett fogalma sem volt, hogy került a hajójára az ellenség.

– Örömmel látom a meglepetést az arcán, kapitány – felelte lassan Grievous, aztán a legközelebb álló őréhez fordult. – Képtelen a cselekvésre, mert még mindig nem hiszi el, ami történik.

Elméjében egy újabb vívólecke képe bontakozott ki.

A meglepetés ereje kulcsfontosságú az ellenség képességeinek megtöréséhez – magyarázta Dooku összeszorított fogakkal a megakasztott fénykardok izzó pengéi fölött. – Így csökkenthető az önbizalmuk.

– Még a harc előtt meg kell törni őket – folytatta Grievous a négyfős csapatának, aztán újra a kapitány felé fordította a figyelmét. – Kár, hogy nincsenek Jedik a fedélzeten, akik megmenthetnének.

A férfi szeme megvillant. Mi volt az? Sajnálkozás, hogy valóban ez a helyzet? Nem, ez valami több volt. Egy beismerés: a kapitány titkol valamit, amiről nem is akart beszélni. Grievous könnyedén kitalálta a férfi titkát.

– Szóval – kezdte szinte beleremegve. – Egy Jedi van a fedélzeten. Hol van? Jöjjön elő, hogy megmentsen!

– Itt vagyok – csendült fel egy tiszta hang a hídon.

Grievous megpördült, csak hogy szembetalálkozzon a legkisebb Jedivel, akit valaha látott. A világos bézs tunikát viselő Jedi szinte rovarszerű teremtménynek tűnt a karcsú alakja és teljesen tar feje miatt. Azt viszont Grievous nem tudta, hogy borotválja a fejét vagy a fajnak nincs haja, viszont nem is érdekelte különösebben. Ellenben a lény zöld szemei és kristálytiszta tekintete igen. A tábornok megvető hangon felnevetett.

– Fiatal vagy és idealista, naiv és tapasztalatlan. Alig juthattál túl a padavan választáson!

– Anap Ree-Di vagyok. Jedi-lovag. Kérem, engedje el Lozz kapitányt, és távozzon a hajóról! Ez az egyetlen figyelmeztetésem.

Grievous bólintott. A Jedinő magabiztossága lenyűgözte, és még semmit sem mutatott a képességeiből. Lassan előhúzott négy fénykardot a köpenye alól, és lassan, fenyegetően aktiválta őket egymás után. Ahogy gyakorolta.

A Jedi mozdulatlanul állt, és teljesen a tábornokra koncentrált. Ezzel követte el az első hibáját.

– Támadás! – sziszegte Grievous. A négy testőrdroid előreugrott, és elektrobotjaik a Jedi felé lendültek. Anap aktiválta zöld fénnyel ragyogó fénykardját, és hárított két ütést, aztán hátraszaltózott, hogy elkerülje a többit. Olyan könnyedén ért földet, mint egy loth-macska, és félénken mosolygott.

– Tudom, mit keres itt, tábornok – jelentette ki, mire Grievous két jobb kezét a magasba emelve megállította a droidok támadását. – De ha meg akarja tudni, hol van, előbb el kell kapnia – folytatta a Jedi, aztán sebesen kirohant a hídról.

– Utána! – adta ki az utasítást Grievous, aztán felvette a köpenyét a fedélzetről, és ő is a csapat után sietett.

A laktanya részlegig követték a Jedi nyomát. Grievous megállította a csapatot a főajtó előtt. A következő pillanatban megszólalt a riasztó; biztosan Lozz kapitány aktiválta.

Grievous – az üvöltő hangot figyelmen kívül hagyva – az őrök felé fordult.

– Elmondom, mit tanított Dooku gróf a stratégiáról: két kulcsfontosságú elemből áll. – Két ujját a magasba emelte a jobb felső kezén, majd egyesével becsukta őket, miután kimondta a szavakat: – Meglepetés, megfélemlítés. – Egy pillanatra elhallgatott, hogy a szavak nagyobb súlyt kapjanak. – Mindig azt mondta, hogy ha ezek közül bármelyik hiányzik, jobb azonnal visszavonulni, és újra próbálkozni. Mindig ki kell használni a rettegést.

– Szerintem ezek nem állnak rendelkezésünkre – válaszolta az egyik magnaőr recsegő hangon.

Mielőtt Grievous válaszolhatott volna, halk, de nyugodt hang hasított a levegőbe.

– Én biztosra veszem!

A Jedi ismét a semmiből jelent meg, hátulról csapott le, és levágta az egyik droid karját, ami az elektrobottal együtt a fedélzetre zuhant. Egy pillanattal később a másik három droid támadásba lendült. Ütést ütés után mértek a Jedi zöld fénykardjára, és lassan kikényszerítették a részlegből. Grievous eddig várt, de most aktiválta a két kék színű fénykardját, és csatlakozott az összecsapáshoz.

Ekkor felemelkedett a barakk fő páncélajtaja, és négy klónkatona bukkant fel mögötte, akik nehéz DC-15-ös sugárfegyvert vagy saját elektrobotot a tartottak a kezükben. Mivel hátulról érkezett a támadás, a droidokat váratlanul érte a csapás, és az egyik magnaőr szinte teljesen megsemmisült.

Grievous haragosan felmordult, és alacsony ívben elhajította az egyik fénykardját, ami két katona lábába csapódott, így az ütközet egyenrangúvá vált. Ezután a tábornok a Jedire fordította a figyelmét. A köpenye rejtekéből előhúzott újabb három markolatot, aztán aktiválta a pengéket, és gyors léptekkel megindult az ellenfele irányába. Legnagyobb örömére valami megvillant a Jedi szemében. Nem félelem volt, talán inkább bizonytalanság? Bármit is érzett a Jedi, az biztosan látszott, hogy meghátrált. Hamarosan sarokba szorul.

A Jedinő az Erőt használva egyetlen kézmozdulattal felnyitotta a mögötte lévő páncélajtót, aztán átlépett rajta, de majdnem elvesztette az egyensúlyát, amikor Grievous lecsapott.

Két pengéjét a nő megakasztotta, a másik kettőt alacsonyan lendítve támadt, hogy a klónok mintájára elkaszálja a lábait, ám Anap felkészült, és egyszerűen átugrott a pengék fölött. A levegőbe emelkedve mellkason rúgta a tábornokot, de a két alsó karjával sikerült kiegyensúlyoznia a mozdulatait.

Grievous újabb támadásba lendült, és majdnem sikerült lefegyvereznie a Jedit egy mozdulattal, amivel a nő látványosan nem tudott mit kezdeni.

– Túl erősen szorítod a fegyvert – nógatta az ellenfelét, de a nő csak mosolygott.

– Ennél jobbnak kell lennie, hogy lazítsak a fogásomon.

Grievous egy pillanatra megállt, és ezt kihasználva a Jedi valami különös dolgot tett: újra intett a kezével, és az ajtó lezárult mögöttük, elválasztva őket a IG-100-as egységek harcától. Talán azt gondolta, hogy a testőrei nélkül Grievous sebezhetővé válik? Már a gondolat is mulattatta.

– Mesélj a markolatról! – követelte. – Figyelemmel kísértem a küldetésed, tudom, hogy azért jöttél a Külső Gyűrűbe, hogy ritka Jedi-tárgyakat gyűjts a Köztársaság Fénykorából.

Anap arcizmai megrándultak, ami elárulta, hogy meglepődött a kijelentés hallatán. Ez volt az első valódi hiba, amit Grievous szívesen kihasznált.

– Ó, igen! – dörmögte közelebb hajolva – Mindent tudok. Biztonságban vissza kell juttatnod a tárgyakat a coruscanti Templomotokba, hogy ott a könyvtárosotok megvizsgálja, aztán pedig elzárja őket egy poros helyiségbe.

– Hogyan is érthetné meg a múzeumok és az örökség fontosságát, tábornok?

– Na, és te?

– Mondok én valamit, mielőtt elhagyja a hajót – felelte a Jedi. Még mindig úgy helyezkedett, hogy távol maradjon, de a háta elérte a következő ajtót. – Az Erőhöz fűződő viszonyom révén, különleges kapcsolatom van a történelmi tárgyakkal, és az általuk okozott hullámzásokkal a történelem menetében. Jocasta Nu mester ezt úgy nevezi, „öreg lélek”.

– És hamarosan már csak ez marad meg neked.

Grievous előrelépett, és szinte követhetetlen sebességgel megpörgette a fénykardjait. Egyetlen cél vezérelte: bevinni a végzetes csapást. A legtöbb Jedi, akikkel eddig találkozott, elég gyorsan reagált ahhoz, hogy hárítsák ezt a támadását. A nő szánalmas védekezési kísérletként felé hajította a bekapcsolt fénykardját, ami ártalmatlanul elhaladt mellette, és egy mellékfolyosón állapodott meg.

Grievous egy pillanatig a markolatot bámulta, aztán visszafordult a Jedihez. Megtörtnek tűnt, és mintha nedvesség csillant volna a szemében. Csak nem könnyek? Legyőzték, a helyzete kilátástalanná vált. És ezt ő is tudta. A trófeagyűjtemény újabb bővítésének ígérete arra sarkallta a kiborgot, hogy felvegye a markolatot a padlóról.

Mielőtt azonban megtehette volna, a markolat a levegőbe repült, és mellette elhaladva visszaröppent a tulajdonosa kezébe. Grievous kikerekedett szemmel, és dühösen fordult vissza a Jedi felé, ám ekkor újabb rúgás érte, ami a mellékfolyosóra kényszerítette.

Alighogy elterült a fedélzeten, az ajtó levágódott, elvágva az ellenfelétől. Egy kicsi, kerek nyíláson keresztül látta a Jedi önelégült arckifejezését. Át kell vágnia az ajtót, és le kell törölnie azt az önhitt mosolyt az arcáról! Grievous felállt, és bekapcsolta az egyik fénykardját.

– Én nem tenném, tábornok – figyelmeztette Anap. – Egy mentőkabinban van. Ha belevág az ajtóba, én pedig közben kilövöm a kabint, nem sok oxigén maradna, amit belélegezhet, nem igaz?

Grievous résnyire húzta a szemeit, aztán kikapcsolta a kardot.

– Sosem hagynám, hogy mocskos kezével a gyűjteményébe helyezze az én fénykardomat. És ezt sem.

Grievous a kis nyíláson keresztül nézte végig, ahogy a Jedi előhúz egy második markolatot a tunikájából. Ránézésre ez egy sokkal öregebb, letisztultabb markolat volt, ami egy másik korból származott.

– Nem a fénykard miatt lesz valakiből Jedi, tábornok – magyarázta Anap. – A megszállottsága arról árulkodik, hogy ezt még nem értette meg. És soha nem is fogja…

Előrenyúlt, és az öklével a kioldóra csapott.

Ahogy a mentőkabin kiröppent az űrbe, Grievous végignézte, ahogy a köztársasági hajó fénysebességre kapcsol. Ahogy egyedül sodródott az űrben, elgondolkodott azon, amire Dooku figyelmeztette a Jedik fegyvere iránti rajongásával kapcsolatban:

Ne hagyd, hogy a gyűjtőszenvedélyed irányítson!

Grievous elhatározta, hogy ezt a leckét soha többé nem felejti el.

A következő számban Dexter Jettster története következik George Mann vadonatúj novellájában.