A Jedhán eluralkodott a káosz. A sikertelen béketárgyalást követően az Eiram és az E'ronoh csapatai - a várost nem kímélve - összecsapnak. A civilek két tűz közé kerülnek, és mindenki próbál túlélni. Két Jedi - Vildar Mac és Matthea Cathley - menekültek kisebb csoportjával a Megvilágosodásban talál menedéket, ám a bisztró így célponttá válik. Az egyik oldalról végrehajtódoridok ostromolják, a másik oldalról feldühödött civilek csoportja, akik a felelősöket akarják megbüntetni. Piralli és Moona csapdában találják magukat egy háborúban, amihez semmi közük nincs, mégis kénytelenek a saját kezükbe venni a sorsukat, ha túl akarják élni.

A novella története szorosan követi a Cavan Scott írta The High Republic (Marvel) képregények történetét. Kapcsolódik a 6.; 7., 8. számokhoz, és a 9. számtól párhuzamosan halad a képregénnyel, ezért ezek ismerete javasolt a novella jobb értéséhez. A rövid történet ezúttal is George Mann írta, és 2023. május 2.-án jelent meg az Insider magazin 218. számában.

Rosszul kezdődött, és a helyzet percről percre rosszabb lett. Piralli a karjaiba temette a fejét, hogy megvédje magát az újabb üvegszilánkok záporától, amikor az egyik végrehajtódroid eltévedt lövése Kradon legjobb italai közé csapódott a bárpult fölött. Hallotta a Megvilágosodás tulajdonosának dühös kiáltásait, miközben tőle néhány méternyire viszonozta a tüzet egy sugárpuskával.

Miután lesöpörte a törött üvegszilánkokat a válláról, Piralli Moonára pillantott, aki hasonlóképpen a pult mögött húzta meg magát, az ithori kocsmárossal, Chanthóval és az iktotchi elektrohárfással, Madelinával együtt. Mindannyian féltek, persze ez a körülményeket tekintve természetes volt, elvégre egy invázió kellős közepén találták magukat.

Moona a barátjára nézett, és értetlenül megrázta a fejét. Lekkui vadul hullámoztak a mozdulat hatására. Egyértelműen látszott, hogy nem érti, mi folyik a városban.

Minden olyan gyorsan történt. Az egyik pillanatban még az ajtóban álltak és a feldühödött zendülők rohamára készültek, a következőben Kradon visszaküldte őket ide, hogy keressenek fedezéket, miközben a bisztrót ostrom alá vették. És most egy kis twi'lek Jedi – egy Jedi! – hátraszaltózott a fejük fölött, és kék fénykardját ide-oda pörgetve hárította a lövéseket.

Piralli már elengedte, hogy értelmet találjon a történtekre. Tudta, hogy Camille és Delphine könnyedén elbántak a lázadók első hullámával, de mielőtt még levegőhöz jutottak volna, egy egész menekültcsoport érkezett, akik két Jedi – a twi'lek és egy szakállas férfi – parancsára özönlöttek be a bárba, miután azok megmentették őket egy összeomló épületből. A jelek szerint a Jedhán elszabadult a káosz. Kitört a háború, és most a Megvilágosodás lett a hold legbiztonságosabb helye.

Nos, nézzük, mennyire volt biztonságos.

Az egyik Jedi, Vildar valami-vagy-micsoda nevű ember férfi, a Megvilágosodás alatti csempészalagúton keresztül menekült el valamilyen mentőakció miatt. A másik – a fiatal twi'lek, Matty – velük maradt, hogy segítsen megvédeni a bisztrót és vigyázzon a menekültekre, akik, mint kiderült, többnyire a Nyitott Kéz Útjának tagjai voltak. Ahhoz a furcsa szektához és tiltakozó csoporthoz tartoztak, akik állítólag minden Jedit gyűlöltek. Piralli ezt az elemet még nem tudta a helyére illeszteni, de végtére is, a Jedik arról híresek, hogy mindenkinek segítenek, függetlenül a hitvallásától vagy a meggyőződésétől.

Az ember Jedi nyomában megpróbáltak az alagutakon keresztül elmenekülni, hogy kijussanak a sivatagba a várostól távolabb, de az alagutak a bombázások ütemes lökéshullámai miatt beomlottak, és most mindenki, aki az omlás ezen oldalán maradt, csapdába esett.

Ez még nem is lett volna olyan rossz, ha nem lett volna ott a bisztró egyik oldalán a végrehajtódroidok serege, akik a hátsó bejáratot ostromolva próbáltak betörni, vagy a zendülők dühös tömege a másik oldalon, akik még mindig a főbejáraton keresztül próbáltak bejutni.

A helyzetet pedig tovább rontotta, hogy mindössze egy fiatal Jedi – aki valószínűleg még csak padavan lehetett – és Tund varázslója – aki már korábban megsérült, és aki azt állította magáról, hogy a főváros új Erő Gyűlésének tagja – védte őket. Na meg persze Kradon, aki folyamatos kiáltások közepette lőtte a droidokat.

– Mi a fene folyik itt? – üvöltötte Piralli Moonának, miközben újabb lövedékek csapódtak be a fejük fölött. Moona lehajtott fejjel közelebb húzódott.

– A Jedi – kiáltotta a twi’lek.

– Tudok a Jediről – vágott vissza Piralli elkeseredéssel a hangjában. – De miért támadnak ránk azok a droidok? És mit akarnak a zendülők?

Moona a szemét megforgatta.

– Én így értettem – magyarázta az ujjával a Jedire bökve, aki épp végigcsúszott a pulton. A fénykardja súrolta a fafelületet, ahogy próbálta visszaszerezni az egyensúlyát. Ekkor Matty Pirallira pillantott, és rákacsintott, aztán egy pontosan időzített mozdulatsorral felugrott a pultról, és eközben legalább féltucat lövedéket térített el a bár közepén rögtönzött barikád mögött kuporgó menekültek irányából. – A droidok a Jedit akarják. Ő hozta ránk ezt az egészet, hát nem érted?

– De ő azért jött ide, hogy menedéket keressen a sebesülteknek – ellenkezett Piralli.

– Lehet, hogy így van – erősködött Moona –, de gondolj bele, Piralli. Ez csak rontott mindannyiunk helyzetén. A zendülők a Nyitott Kéz Útjához akartak eljutni, mert szerintük ők a felelősek azért, ami odakint történik, a droidok pedig a Jediket akarják elkapni, mert valószínűleg ők a felelősek.

– Hogy lennének? – kérdezte Piralli. – Te is tudod, hogy az Eiram és az E'ronoh vetette be a csapatait, ők kezdték el ezt a csatát. Ennek semmi köze a Jedikhez. Ahogy látom, ő itt segíteni próbál.

– Mindennek a Jedikhez van köze. Nekik kellett volna felügyelniük a béketárgyalást. Ők hozták a nyakunkra az Eiramot és az E'ronoh-t. Tudod, Keth is emiatt nincs itt. Összekeveredett azokkal a Jedikkel, meg a magas rangú hivatalnokokkal.

Piralli feje zúgott. Összerezzent, amikor a közelben újabb robbanások hallatszottak. A gondolattól, hogy a barátjuk odakint rekedt a harcok közepén, felfordult a gyomra.

– Mi van, ha Keth még mindig odakint van valahol? Mi van, ha megsérült?

– Pont erre gondoltam én is – rágta a száját Moona. – Ahogy Erta is kint ragadt.

– Erta?

– A barátom, emlékszel? Úgy volt, hogy ide jön. Hogy bemutassalak neki. – Piralli látta Moona arckifejezésén az őszinte aggodalmat. A dolgok nagyon összekuszálódtak.

– Biztos vagyok benne, hogy rendben lesz – válaszolta, de hallotta a remegést a saját hangjában. – Biztos vagyok benne, hogy mindketten rendbe lesznek.

Moona nyomatékosan bólintott. Egyértelműen látszott, azt akarta, hogy a sullustinak igaza legyen.

– Igen. Igen, így lesz. – A twi’lek lehajtotta a fejét, amikor egy bárszék csapódott a fejük fölött lévő üvegállványnak. – Bár nem biztos, hogy ugyanezt elmondhatjuk magunkról is – mondta mosolyt erőltetve az arcára.

Piralli valami kék és ragacsos dolgot törölgetett az arcáról, amikor egy gyermek nyöszörgése ütötte meg a fülét a bár túlsó végéből.

– Talán nem, de átkozott legyek, ha még sokáig itt gubbasztok. Vannak, akiknek segítségre van szükségük. – Megfordult, és négykézláb kezdett mászni a padlón.

– Várj! Hová mész? – Hallotta, hogy Moona elindul utána, ezért megállt, és visszafordult.

– Mindent megteszek, amit csak tudok, hogy segítsek ezeknek az embereknek – válaszolta, miközben a menekültek irányába mutatott.

– De mit tehetnél? – kérdezte Moona. – Csak megöleted magad!

– Nem tudom, Moona. Fogalmam sincs. De valamit tennem kell. Nem ülhetek a bárpult mögött, abban reménykedve, hogy egy magányos Jedi és egy sebesült varázsló majd megment minket. Meg kell próbálnom. Ha már ebben a zűrzavarban fogok meghalni, akkor legalább úgy halok meg, hogy csinálok valamit.

Moona bólintott. Hátranézett, megveregette az öreg Chantho karját, és aprót intett Madelinának, majd a földön heverő üvegszilánkokkal nem törődve Piralli után sietett.

– Oké, nyertél. Mi a terv?

– Az nincs!

– Akkor miért nem kezdjük a sebesültekkel? – sóhajtott Moona. – Koncentráljunk azokra, akik közvetlen veszélyben vannak.

– Jó ötlet. – Piralli úgy döntött, inkább nem mutat rá a tényre, hogy mindannyian közvetlen veszélyben voltak. Nagyobban, mint amekkorába valaha is került. A gondolat újra rettegéssel töltötte el, de igyekezett megszabadulni tőle, és megpróbált koncentrálni.

Csináld, Piralli! Változtass valamin!

A bárpult széléhez sietett, és körülnézett, hogy megpróbálja felmérni, mi történik. A szemei tágra nyíltak a látványtól. Az egyik falon jókora lyuk tátongott, azon túl pedig legalább egy tucatnyi végrehajtódroidot látott, akik egymást félrelökve próbáltak közelebb kerülni a bisztróhoz. Baljós, vörös szemeik folyamatosan forogtak, a következő célpontra összpontosítva. Matty, a twi'lek Jedi még mindig kétségbeesetten hárította a lövéseiket, de a megterhelés láthatóan kezdte megviselni. Szigorú arckifejezése fáradtságról tanúskodott. Mellette állt Tund varázslója – akinek Piralli nem is hallotta a nevét ebben a káoszban – a karjait széttárva. Az arckifejezése megterhelésről árulkodott, mintha valami láthatatlan, fizikai akadállyal próbálta volna visszatartani a végrehajtódroidokat.

– Nem húzhatják már sokáig – állapította meg Moona a sullusti válla fölött kikukucskálva. – Erre senki sem képes.

– Muszáj nekik – mormolta Piralli. – Semmi más nincs köztünk és a gyilkos droidok között.

– Tudom. – Moona hangja mintha a torkán akadt volna. – Gyerünk! – kiáltotta váratlanul, aztán lehajtott fejjel futni kezdett a nyílt terepen a rögtönzött barikád felé, amit a menekülők emeltek maguk köré, hogy elrejtőzzenek az egyre csak tomboló csata elől.

Piralli nyelt egyet, majd követte a példáját.

A menekültek még rémültebbnek tűntek, mint képzelte. A legtöbbjük a Nyitott Kéz Útja által kedvelt egyszerű szövetruhát viselte. Sokan kisebb sérüléseket szenvedtek, de ezeket az Út tagjai már ellátták. A vágási sebeket bekötözték, a hevedereket rögzítették, a lövések okozta égésekre pedig kenőcsöt kentek. A sérültek közül legalább ketten a helyszínen meghaltak. Az Út tagjai mozdulatlan testük fölé görnyedtek, sírtak és imákat mormoltak.

Piralli közelében egy eltévedt lövedék lyukat ütött a falba. Körülnézett. A felborult asztalok aligha jelentettek megfelelő fedezéket a droidok fegyvereivel szemben. De a pult mögé nem fértek volna be mindannyian.

Csapdába estek, és csak a Jedire és a varázslóra támaszkodhattak, hogy visszaszorítsák a támadókat. Az egyetlen kiutat az jelentette, ha valahogy megpróbálnak nekik segíteni.

– Moona? Moona! – Piralli megfordult, amikor valaki a barátja nevét kiáltotta. Egy alacsony, barna bőrű, tágra nyílt szemű emberi nő tolakodott át a menekültek sűrűjén, és feléjük sietett.

– Erta! – A megkönnyebbülés azonnal láthatóvá vált Moona arcán. Könnyek csordultak le az arcán. Előre szökkent, és szívből jövő ölelésbe zárta Ertát, aztán hosszan megcsókolta, végül alaposan végigmérte a lányt. – Már azt hittem… – Nagyokat lélegzett. – Jól vagy? Nem sérültél meg? Aggódtam…

– Semmi bajom – vigyorgott Erta. – Legalábbis nem sérültem meg. Ott voltam, amikor a menhelyük összeomlott. Próbáltam segíteni. A Jedikkel maradtam, mert úgy tűnt, ők tudják, mit csinálnak.

Moona a szemét forgatta, de egyértelműen látszott, hogy nagy kő esett le a szívéről. Olyan szeretettel nézett Ertára, amitől Piralli lélegzete elakadt. Moonának tényleg volt élete a báron kívül is. Boldog élete. És jobban meggondolva, azt tervezte, hogy bemutatja Pirallit a barátnőjének.

– Piralli vagyok – mutatkozott be végül.

– Igen – vigyorgott Erta –, sokat hallottam rólad.

Piralli épp el akart sütni egy poént arról, hogy jobb körülmények között is találkozhattak volna, amikor újabb lövedékek csapódtak a falba a feje mellett. Hirtelen megpördült, és megdöbbent a látványtól: az egyik végrehajtódroid áttört a Jedi és a varázsló védelmén, és most egyenesen feléjük haladt, miközben folyamatosan lőtt.

Piralli hátralökte Moonát és Ertát, aztán szembe fordult a droiddal, amikor az már csak méterekre volt tőle. Biztosan tudta, hogy ez a közömbös, szenvtelen arc lesz az utolsó dolog, amit életében lát, de legalább segíthet a barátján. Legalább…

A droid váratlanul megremegett, és furcsa hangot hallatott, aztán a földre rogyott, és Matty fénykardjának perzselő plazmája kettészelte. A twi’lek a sullusti felé biccentett, majd Moonára és Ertára pillantott, akik igyekeztek feltápászkodni a padlóról.

– Ó, még egy twi’lek! – lelkendezett a Jedi. – Nagyon örülök, hogy megismerhetlek. Matty vagyok! – Megpördült, és a fénykardjával ide-oda csapkodva kivédte a droidok újabb lövéseit, végül visszapillantott Moonára. – Később beszélünk! – ígérte, aztán újra a csata sűrűjébe vetette magát, vadul pörgetve a fénykardját.

– Átkozott Jedi – motyogta Moona, miután a tekintete találkozott Piralliével. Aztán ideges nevetésben tört ki.

– Nincs oka nevetni – sziszegte egy magas, dresseli férfi, aki az egyik felfordított asztal mögött guggolt. A köntöse alapján valamilyen hivatalos pozíciót tölthetett be a Kyberkristályok Templomában. – Néhány percen belül valószínűleg mindannyian meghalunk. Pedig annak a Jedinek kellett volna megvédenie minket!

– Ó, fogja be! – mordult rá Moona. – Itt csak én kritizálhatom a Jediket.

A dresseli felháborodottan fújt egyet.

– Szükségünk van egy tervre – szólt közbe Piralli. – Segítenünk kell nekik, hátha találnának rá módot, hogy megállítsák a droidokat.

– De nekünk nincsenek fegyvereink – felelte Erta. – Hogyan akarsz megállítani ennyi droidot fegyverek nélkül?

– Elektromossággal – jelentette ki Moona. – Túlterheljük az áramköreiket. Kiégetjük őket.

– Tetszik a gondolkodásod – mosolyodott el Piralli. – Ez bevállhat. De hogyan csináljuk?

– Könnyedén – intette le Moona.

– Könnyedén?

– Igen. Madelina elektroharfáját használjuk. Felszereljük a hangszórókat a falon lévő lyuk két oldalán, majd kikapcsoljuk a biztosítékokat, és túlterheljük a hárfát. Amikor valaki megpendíti a húrokat, a hangszórók felrobbannak, és a felesleges áram mindent kisüt, ami a közelben van.

Piralli és Erta Moonára pillantottak.

– És ezt honnan tudod?

Moona pimaszul elvigyorodott.

– Megmondtam. Van életem a Megvilágosodáson kívül is. Ezzel foglalkozom. Iszom és tudok dolgokat.

– Úgy érted, arról szoktál fantáziálni, hogy felrobbantod azt a hárfát, ugye? – nevetett Piralli.

– Sose tudod meg – vonta meg a vállát Moona. – De amúgy igen. Ahogy sokan mások is, nem? – Piralli most örült csak igazán, hogy Madelina nem hallotta őket a csata zajától.

– Oké. Csináljuk! Átkúszunk a bisztró másik oldalára, és onnan felmászunk a színpadra. És közben még az új barátodat is beavathatod – biccentett Matty felé.

– Ha akarod – legyintett Moona.

– Ti tényleg őrültek vagytok – mormolta a dresseli. – Mindannyian!

– A hangszórók a helyükön vannak?

– Mindjárt! – Piralli felszisszent, miközben Ertával az utolsó magas hangszóróegységet is a helyére vonszolták. A falon tátongó lyuk két oldalán állították fel őket, ahol a droidok még mindig próbáltak bejutni.

Pirallit lenyűgözte Moona. Bármit is érzett a Jedi Renddel kapcsolatban, a twi’lek állta a szavát. Röviden elmagyarázta a tervet Mattynek – aki őszintén megkönnyebbült attól, hogy kapott némi támogatás és erősítés –, mielőtt visszavonult a színpadhoz, ahol nekilátott eltávolítani a biztonsági eszközöket az elektrohárfából.

Eközben a bár többi részében a dolgok egyre rosszabbra fordultak. Kradon átmenetileg abbahagyta a lövöldözést, és figyelmét a főbejárat ajtaját tartó barikád megerősítésére koncentrálta. A zendülők dühös lármája percről percre erősödött, és úgy tűnt, hamarosan ők is benyomulnak a Megvilágosodásba.

A helyzetet tovább rontotta, hogy több lövedék is áthatolt Matty védelmén, és az egyik karon talált egy civilt. A dühös dresseli ezt kihasználva próbált ellenérzéseket kiváltani a sebesültek közt. Tund varázslója is kimerültnek tűnt, és Piralli egy vérző sebre is felfigyelt a derekán, ahol a köpenyén sötét és nedves folt éktelenkedett. Kezdtek kifutni az időből. Cselekedniük kellett.

– Rendben. Készen állunk – szólalt meg végül.

A színpadon Moona az elektrohárfa előtt ült.

– Akkor, ha tényleg készen állunk… – mondta válaszul.

– Biztos, hogy ez működni fog? – kérdezte Matty a sullustira pillantva.

Piralli nyelt egyet. Moonára nézett, aztán Ertára, majd vissza Mattyre.

– Igen. Én bízom Moonában.

– Nekem ez is elég – mondta Matty, aztán biccentett, és tett néhány óvatos lépést hátrafelé. A fénykardja még mindig zúgott. – Tarna?

Tund varázslója – aki már remegett a megerőltetéstől – Moonára pillantott. Ő is bólintott, aztán leengedte a karjait.

A végrehajtódroidok azonnal beözönlöttek a résen. Piralli hatot, hetet, nyolcat is megszámolt, mielőtt a kusza fergeteg összefolyt a szemei előtt.

Matty a homlokát ráncolta, miközben a droidok közelebb nyomultak, míg végül pontosan a két hatalmas hangszóró közé értek.

– Moona…?

– Fogjátok be a fületeket! – kiáltotta a twi’lek, mielőtt megpendítette a hárfa húrjait.

Egy pillanatig nem történt semmi, aztán a hang mennydörgésként csapott le, de olyan hangosan, hogy Piralli úgy érezte, a dobhártyája beszakad. A villanás olyan volt, mint a déli nap fénye. A szétrepedt hangszórókból elektromos villámok törtek elő, amik a droidokba csapódtak, végigcikáztak a burkolataikon, megsütötték az áramköreiket. Még a fotoreceptoraik is kirobbantak a foglalatukból.

Az egész néhány másodpercig tartott. Mire Piralli visszanyerte az uralmát az érzékei felett, a droidok már csak egy halom szikrázó, rángatózó, fekete füstbe burkolózó kupaccá váltak. Erta vadul csókolgatta Moonát a színpadon, miközben a Nyitott Kéz Útjának sebesültjei kábultan, sokkos állapotban előbújtak a fedezékek mögül.

Piralli vállát megfogta valaki. Megpördült, és a tulajdonossal, Kradonnal találta szembe magát. A villarandi a hangszórók roncsait nézte, arcát bánat torzította el.

– Kradon a Coruscantról hozatta azokat – siránkozott. – Kézzel készítették. Nem spóroltak a költségekkel. – Nagyot sóhajtott. – De talán a barátod újra össze tudja foltozni őket, nem?

Mögöttük a bejárati ajtók végül beomlottak a zendülők kitartó ütései nyomán, és most ők is a bárba özönlöttek.

Piralli hallotta, ahogy Matty fénykardja újra felizzik.

A zendülők vezetője végigmérte a szeme elé táruló jelenetet: tucatnyi dühös arc, rengeteg szikrázó végrehajtódroid, és egy türelmetlennek látszó Jedi, aki úgy pörgette a fénykardját, mintha tényleg elege lett volna ebből az egészből.

A lázadók Kradonról, Pirallira, Moonára, és végül a Csillám nővérekre néztek…

…majd lassan kihátráltak a bisztróból, és eltűntek az utcán.

Piralli megkönnyebbülést érzett. A pultra támaszkodott, az agya vadul kavargott.

– Vége van.

– Bárcsak igazad lenne – rázta a fejét Matty. Fáradtan az ajtóhoz sétált, fénykardját lekapcsolva tartotta a kezében. – De attól tartok, ez még csak a kezdet.

A bisztróban a túlélők feltápászkodtak a földről, és segíteni kezdtek egymásnak. Madelina bánatosan nézte a szikrázó hárfáját. Az öreg Chantho a pult mögé lépett, és a megmaradt italokból tölteni kezdett a túlélőknek. Még a savanyú képű, egész idő alatt morgó dresseli férfi is beállt a barikád bontásába, hogy segítsen kiszabadítani a Nyitott Kéz Útjának csapdába esett menekültjeit. Moona és Erta egymás ölelgették, Kradon pedig Tarna sebeit látta el.

A Megvilágosodás összefogott. Ahogy mindig is tette. Ebben nem történt változás.

Piralli átvette a poharat, amit Chantho nyújtott neki, aztán rövid biccentéssel felhajtotta a tartalmát. Az ital kellemesen csípett. Végül feltápászkodott a pultról. A Jedi, Matty, még mindig egyedül állt az ajtóban és a várost figyelte. Odasétált hozzá, és kiment a ragyogó délutáni napfénybe.

A látvány, ami fogadta, a lelkéig hatolt.

A város főtere romokban hevert. Hadigépek hevertek az oldalukra borulva, hajók repültek el a fejük felett, tűzvihart zúdítva az épületekre. Mattynek igaza volt. A csata még messze nem ért véget. És a helyzet sokkal súlyosabb volt, mint amire számított.

Az utcán holttestek hevernek magukra hagyva – a szeretteik hátrahagyták őket, hogy fedezékbe menekülhessenek.

– Én… nem… én… – Piralli nem találta a szavakat.

Matty hosszan kifújta a levegőt, mielőtt megszólalt:

– Tudom.

A város lángokban állt és Piralli csak azokra tudott gondolni, akik életüket vesztették a csatában.

A Jedha mindig is a hitről szólt. Helyet adott a vallásoknak. Egyet jelentett a békével.

Most azonban mindenhol csak az önkényes erőszak és a halál jelent meg.

Piralli térdre rogyott, és sírni kezdett.

VÉGE

A novella sok már rajongói fordítás mellett letölthető a swfantranslations.webnode.hu/letoltesek/ oldalon.