A novella eredetileg a Dark Legends antológiakötet részeként jelent meg 2020-ban. A Régi Köztársaság egyik Sith nagyura sok ellenséget szerzett magával az ármánykodásával. Azonban ezúttal a dathomiri éjnövérekkel kerül szembe. Vajon az éjnővérek felérnek egy Sith nagyúr hatalmához?
LT EGYKOR EGY SITH NAGYÚR, Darth Caldoth, aki a hosszú és eseménydús karrierje alatt végzett tevékenységével számos ellenséget szerzett magának. A galaktikus magvilágokon át rengetegen voltak, akik megalapozott indokkal megvetették a Sith nagyurat és az ármánykodásait. Jedi-lovagoktól a ceruleai orgyilkosokig, a muldereai bűnvezérektől az Illmuth Hét Királyáig. Azonban ezen ellenségek közül egy sem volt agyafúrtabb a dathomiri éjnővéreknél.
Az éjnővérek réges-régen kialakítottak egy hagyományt, ami szerint mumifikálták a halottaikat és állati bőrből készült gumókba helyezték őket. A gumókat rojtokkal és állatcsontokkal díszítették, aztán pedig fellógatták őket a fákra emlékeztető építményekre. Végszükségben a halott éjnővéreket fel tudták támasztani, mire azok előmásztak gumóikból – mint rémálomba illő árnymolyok –, hogy védjék élő nővéreiket.
Darth Caldoth meg akarta ismerni az éjnővérek feltámasztó rituáléjának titkát, ezért beosont a temetőjükbe, és ellopott egy gumót, amibe az egyik elesett éjnővért zárták. Az élő nővérek azonban ezt hadüzenetnek tekintették.
Ennek ellenére türelmesek maradtak, mert tudták, hogy eljön majd az a pillanat, amikor beteljesedhet bosszújuk. Ezért csak várakoztak és terveket szövögettek, mígnem Darth Caldoth sebezhető állapotba került egy, a Jediktől szerzett megszégyenítő vereséget követően.
Caldoth tudomására jutott, hogy egy Jedi-expedíció felfedett egy ritka freskórészletet, ami információt tartalmazott az ősi népekről és az Erő-használatukról, a műalkotást pedig a Bathorison lévő templomba szállították. Caldoth ezért megtámadta a templomot azzal a céllal, hogy elég nagy felfordulást okozzon, a káoszt kihasználva pedig rátegye a kezét freskóra.
A rajtaütés jól sikerült – mivel a Jedik nem számítottak ilyen vakmerő lépésre –, Caldoth pedig közel járt hozzá, hogy elérje célját. A templomi őrök és a lovagok egymás után estek el, mígnem felbukkant egy Jedi, Bran Ath’ Morath, aki annyi ideig feltartotta a Sithet – kizárva a belső szentélyből –, hogy az érkező társai körbevehessék. A Sith nem tehetett mást: elmenekül vagy fogságba esik.
A vereség hatására Caldoth elbizonytalanodott. Bran Ath’ Morath legyőzte és a személyes küldetése is kudarcba fulladt.
Ezt látva – mivel folyamatosan szemmel tartották a Sith nagyurat a történések alatt – az éjnővérek elindították bosszújuk első lépését.
Összehívtak egy gyűlést, amin kiválasztottak hat nővért. A kiválasztottaknak egy sor próbatételt kellett teljesíteniük, amiken felmérték fizikai és mentális állóképességüket. Miután egy teljes éjszakát töltöttek el sziklatornyokhoz kötözve halott nővéreik lelkétől és emlékeitől, valamint szörnyű hallucinációktól kísértve, az egyik nővér győzedelmesen emelkedett ki a többiek közül. A Zeldin nevű lányt levágták a szikláról, aztán elvitték, hogy felkészítsék arra, ami ezután következett.
Zeldin még fiatalnak számított, épp csak belépett a felnőttkorba, mégis erős volt és a vének már jóval korábban nagy tetteket jósoltak számára. Ennek ellenére a lány nem tudta kipihenni próbatételeit, mert rémálmok gyötörték. Nem az éjszaka szörnyűséges szellemei, hanem elkerülhetetlen ellenfele, Darth Caldoth miatt, akitől mindennél jobban félt. Azonban tudta, hogy most már nincs visszaút. Az éjnővérek bosszúja nem tűrt ellentmondást. Ha elbukik, az másfajta borzalmak felé fogja vezetni.
A következő éjjelen újra összeült a gyűlés, hogy támogassák Zeldint, miközben a lány egy olyan rituálét hajt végre, ami során mély transzba kerül, tudata pedig egyesül az élő Erővel. Azt a feladatot kapta, hogy férkőzzön Caldoth közelébe és törje át a Sith mentális gátjait, ezáltal az éjnővérek távolról manipulálhatják a cselekedeteit abba az irányba terelve, amerre csak akarják. Összességében a céljuk egyszerű volt: belülről akarták elpusztítani a Sith nagyurat, és idővel a saját megsemmisülése felé terelni a duros férfit.
Az éjnővérek tudták, hogy Caldoth hatalmas erőknek parancsol, így ennek megfelelően terveztek. Zeldin befolyása – miként kiterjesztette elméje csápjait a nagyúr felé – csakis a legfinomabb érintésekből állhatott. Nem tehetett olyan mozdulatot, amellyel felfedte volna magát, mert az nem csak a terv sikertelenségét, de a saját és közösség pusztulását is jelentette volna. Caldoth haragja ugyanis egyet jelentett volna Dathomir felégetésével.
A gyűlés bátorítására Zeldin végül kiterjesztette az elméjét. Nővéreinek legnagyobb örömére az első érintések sikeresebbnek bizonyultak, mint amire számítottak. Caldoth befolyásolhatónak bizonyult.
Zeldin jó ideig folytatta a Sith befolyásolását. Olykor megváltoztatott egy-két döntést, amikkel óvatosan módosította Caldoth életének irányát. Ahogy telt az idő, Zeldin ráhatása – és egyúttal önbizalma is – egyre növekedett, a Sith pedig továbbra sem vette észre az egyre erősebb beavatkozásokat. Hamarosan elérkezett a pillanat egy összehangoltabb lépésre.
A gyűlés újra összeült, hogy egy olyan jósló-rituálét hajtsanak végre, amivel betekinthetnek a jövőbe, és megnézhetik, hogy milyen lehetséges irányokba terelhetik Caldoth életét, miközben egyre közelebb hajtják a saját pusztulásához. Ennek segítségével az éjnővérek felfedeztek egy fiatal twi’lek fiút, Ry Nymbist, aki Caldoth számára egy tökéletes tanítványjelöltnek tűnhetett. Viszont azt is tudták róla, hogy idővel a Sith ellen fordul majd, mert magának akarja annak mérhetetlen hatalmát.
Ennek megfelelően Zeldin megkezdte Caldoth gondolatainak manipulálását, és a lehető leggyengébb kinyúlásokkal a fiatal közelébe irányította a Sithet. A nővérek elégedettek voltak munkájukkal és távolról figyelték, miközben a tanítvány megismerte a sötét oldal útjait. A twi’lek megtanulta, hogyan fogja hámba haragját és félelmét, miközben segítette a mestere törekvéseit, amikkel tovább akarta növelni a tudását az ősi művészetek területén.
Ry Nymbis ereje egyre erősödött, míg végül elért egy pontot – ahogy az éjnővérek megjövendölték –, amikor vágyni kezdett mestere hatalmára. A twi’lek – Zeldin legnagyobb örömére – végül ellopott egy rituálét Darth Caldoth könyveiből, aztán elcsalta a mesterét egy magányos sziklakinövéshez, hogy végrehajtsa azt.
A szertartás azonban visszafelé sült el, és a rituálé végrehajtójára irányult, így Ry Nymbis ott helyben kővé dermedt. A Sith nagyurat mulattatta a tanítványa félrecsúszott terve, és otthagyta a sziklává vált alakot, hogy mindörökké figyelmeztetésül szolgáljon azok számára, akik a jövőben kereszteznék útját.
Az éjnővérek feldühödtek, hiszen türelmük nem hozta meg a gyümölcsét. Tervüket azonban továbbra sem adták fel, mert emlékeik régre nyúltak vissza, bosszúvágyuk pedig mindennél mélyebben gyökerezett. Újabb jósló-rituálét hajtottak végre, amivel ráleltek egy újabb lehetséges csapdára, aminek Zeldin hamarosan el is kezdte az előkészítését.
Caldoth közismerten vágyott a tudásra. Mindig kutatta azokat az ősi művészeteket, amikkel másokat irányíthatott. Életéből számos évet annak szentelt, hogy olyan népek ereklyéit keresse, akik már nagyon régen eltűntek a galaxisból. Az ilyen leletek rendkívül ritkának számítottak, és a megszerzésük gyakran veszéllyel társult, mert gyakran csapdák, átkok vagy őrzők védték őket a betolakodóktól. Az éjnővérek felfedeztek egy ilyen relikviát – egy több ezer generációval korábbról származó totemet –, a viharok által szabdalt Obsidia holdon, egy összedőlt templom romjai között. Az éjnővérek azt is megtudták, hogy a totemet egy a régi időkben itt élő szerzetes lelke védi, ami olyan hatalmas volt az Erőben, hogy Caldoth már az idelátogatásával a saját pusztulását kockáztatta.
Zeldin újra kieresztette tudata csápjait, és egy felfedező út felé terelgette a Sith nagyurat. Az éjnővérek úgy gondolták, a terv csak akkor működhet, ha a Sith azt hiszi, ő maga fedezte fel az ereklyét a kutatásainak köszönhetően. Sok idő telt el, miközben a lány a megfelelő útra vezette férfit. Felizzította benne a szenvedélyt a feladat iránt, felbátorította bizonyos ösvények követésére, mígnem megtörtént az áttörés, és Caldoth felfedezett egy kőtáblát, aminek a vésetei egyenesen a relikviához vezették őt. A Sith nagyurat öröm töltötte el, és azonnal tervezgetni kezdte az útját az Obsidia felé, hogy mielőbb begyűjtse. Azonban az éjnővérek úgy alakították a kutatásait, hogy Caldoth nem szerzett tudomást az őrlényről. Zeldin tovább bátorította a férfit annak reményében, hogy a nagyúr ezúttal belesétál a csapdába.
Caldoth elkezdte a fáradtságos utazását: a Vad Űr pusztaságain átjutva mélyen behatolt az Ismeretlen Régiókba és még a Hibrath-szoroson is keresztülverekedte magát, mígnem felbukkant előtte az Obsidia.
A kisméretű hold egy hatalmas gázóriás vonzásában lebegett, ami pedig egy öreg, haldokló csillag körül keringett. A gravitációs nyomás immár csaknem teljesen széttépte a gázóriást, és az emiatt keletkező viharok következtében a hold – amely fekete sziklákból állt – folyamatosan rázkódott, horizontja pedig elmosódott, miközben lassan és tehetetlenül az anyabolygója felé sodródott.
Itt pihent hát a totem, amit az éjnővérek a látomásukban láttak, és Zeldin ide vezette el a Sith nagyurat, hogy meghaljon, miközben megpróbálja megszerezni azt.
Caldoth tanúbizonyságát adta kiváló pilótaképességeinek, és a hajójával egyenesen a templom romjai között landolt. A kutatómunkája ugyanis annyira alapos volt, hogy pontosan tudta, mit keres, és azt is, hogy az hol van. Zeldin tudta, hogy milyen veszélyekkel jár, ha egy ilyen hatalmas ereklye egy olyan ember kezébe kerül, mint Caldoth. Ugyanakkor abban is biztos volt, hogy az azt védő lélek felfedi magát és lesújt a férfira, mielőtt még megszerezhetné, amiért érkezett.
A totem a templom belső részén egy díszes oltárban helyezkedett el, amit teljesen benőtt a növényzet, épp ugyanúgy, ahogy az egész épületet is. Caldoth megállíthatatlanul tört előre az indák sűrűjében, a növények pedig szétváltak előtte, miközben a totem felé közeledett csillogó szemekkel.
Zeldin ekkor érezte meg, hogy valami nincs rendben. Amint Caldoth elérte az oltárt, megpördült és egy jókora fiolát húzott elő a köpenye alól, aztán kántálni kezdte egy elzáró rituálé szavait az éjnővérek ősi nyelvén. Azon a nyelven, amit a dathomiri boszorkányokon kívül senkinek sem lett volna szabad ismernie.
Ekkor megjelent az őrlélek – egy hatalmas, fantáziába illő entitás, ami kavargó, ködös gázokból állt, és krokodilszerű arccal rendelkezett – és egyenesen Caldoth mögött manifesztálódott. Éppen kinyúlt a Sith nagyúrért – ahogy a férfi a totemért –, amikor Caldoth rituáléjának hatására bilincsek jelentek meg a szellemen, a szavak pedig a férfi kezében tartott fiolába húzták. Homályos gőzei immáron új börtönének üvegfalain belül kavarogtak tovább. Caldoth vigyorogva lezárta a fiolát, és visszatette a köpenye rejtekébe, aztán az ősi totemet hátrahagyva visszaindult a hajójához.
Zeldint elöntötte a düh. Darth Caldoth ismét keresztülhúzta a számításait. Mint kiderült, nem az ereklye érdekelte, hanem annak őrzője. Többet akart megtudni az entitás eredeti formájáról, továbbá a szolgájává akarta tenni, hogy végrehajtsa minden parancsát. Ehhez pedig az éjnővérek saját rituáléját vetette be, de Zeldin továbbra sem értette, hogy ez hogyan lehetséges.
Az éjnővérek türelme a végét járta, miközben ellenfelük egyre erősebbé vált a sorozatos közbenjárásuk ellenére is. Végrehajtottak egy utolsó szertartást, hogy betekintést nyerjenek Caldoth esetleges jövőjébe, amelyben a Sith a vesztébe rohan. Legnagyobb örömükre egy látomásban végignézhették, ahogy egy fénykard pengéje keresztülfúrja a duros férfit. A fénykard Bran Ath’ Morath Jedi-lovaghoz tartozott, aki egykoron legyőzte a Sithet az éjnővérek megfigyelésének ideje alatt.
Újabb döntés született, mégpedig, hogy Zeldin vezesse egy végső csapda felé a Sithet. Az éjnővérek számára tökéletes megoldásnak tűnt, ha a Jedikkel – az akaratukon kívül – hajtatják végre a bosszújukat. Ennek érdekében Zeldinnek meg kellett győznie a Sith nagyurat, hogy el akarja pusztítani a Jedit, aki annyi éve legyőzte és megszégyenítette őt a bathorisi Jedi Templomban.
Egyszerű feladatnak tűnt, ugyanis Zeldin mindent tudott a bosszúról, amit csak tudni lehetett. Megszállta Caldoth álmait, éltette a gyűlölete tüzét és elültette a bosszú magjait a fejében, amiknek nem kellett sok idő, hogy kihajtsanak.
Nem sokkal később Caldoth fejében összeállt a terv. Eszerint elcsalja a gyűlölt Jedit a Bathorisról a szomszédos Kizan bolygó ellen vezetett támadással. Úgy számolta, hogyha felfedi, hogy az ő keze van a dologban, akkor Bran Ath’ Morath bizonyára eljön, hogy befejezze, amit annyi évvel korábban elkezdtek.
Így történt hát, hogy Caldoth a Kizanra sietett, ahol a városok hatalmas üvegtornyai a felhők hasát érték, és ahol mindig béke honolt. Ugyanis Kizan volt a tudás fellegvára. Az egész galaxisból érkeztek ide diákok, hogy különböző kultúrák filozófiáját tanulmányozhassák. A nagyúr itt kezdte meg a hadjáratát. Alig egy órával a megérkezése után, a trópusi félsziget legnagyobb városából – a helyiek Pundith néven hívták – már nem maradt más, csak egy halom üvegszilánk és törmelék. Caldoth végig ügyelt arra, hogy a jelenléte feltűnő legyen a támadás alatt, mert tudta, hogy a híre hamarosan eléri majd a Bathoris Jedi Templomát.
A Jedik hajói hamarosan fel is bukkantak a láthatáron, és Caldoth – aki végig Pundith romjai közt várt rájuk – gonoszan vigyorgott. Érezte, hogy a bosszúja órája hamarosan elérkezik. Eközben Zeldin maga is elmosolyodott, mert biztosan tudta, a Sith nagyúr meg fog halni. Hiszen az éjnővérek előre látták, hogy Bran Ath’ Morath pengéje halálra sújtja a férfit. De vajon tényleg ezt látták?
Négy Jedi érkezett, amelyből hárommal szinte azonnal végzet Caldoth vörös pengéje. Nem jelentettek kihívást a nagyúr haragjának és az ujjaiból érkező halálos energialöketeknek. Egy azonban talpon maradt: Bran Ath’ Morath, aki valóban a Kizanra érkezett, hogy szembenézzen régi ellenfelével. Az ő képességei pedig felértek a nagyúr erejéhez. Caldoth gyűlölettel megtöltve támadt ellenfelére, elméjét a sötét oldal hajtotta. A két mester megütközött egymással a város szikrázó romjai között. Csapások és ellencsapások bonyolult táncában fonódtak össze, újra és újra lesújtva egymásra fénykardjaikkal egy monumentális csatában, amitől még a környező táj is minta fodrozódni kezdett volna. Erejük olyannyira kiegyenlített volt, hogy párbajuk mind tovább és tovább húzódott, a háztetők között zuhanva és szárnyalva, a szűk sikátorokban megütközve, be- és kiszáguldva épületek összezúzott maradványaiból.
Ahogyan a fény elkezdett halványulni és a nappal átadta a helyét a szürkületnek, Zeldin tudta, hogy a gyilkos csapás közeledik, mert a Sith és a Jedi is kezdett fáradni. Ő maga is kimerült, mintha pusztán a csata látványa elvette volna minden erejét és állóképességét. Mintha valamilyen furcsa módon, a saját haragja és félelme is táplálta volna a Sith nagyúr erejét.
Zeldin azonban alábecsülte a férfi gyűlöletét és felsőbbrendűségtudatát. Amikor Caldoth belátta, hogy a csata nem érhet véget – hacsak nem sikerül valahogyan meglepnie ellenfelét –, leeresztette pengéjét és előrevetődött. Bran Ath’ Morath sárga pengéje átszúrta a vállát.
A Jedi meghökkenve nézett le saját kardjára, ami Caldoth hátának másik oldalán bukkant elő, azonban ez volt az utolsó dolog, amit életében látott. A nagyúr kihasználva a pillanatot, és azonnal levágta a Jedi fejét vörös pengéjének egyetlen suhintásával, aztán elterült a földön. Megsérült, de túlélte a csatát.
A Dathomiron Zeldin felordított csalódottságában, a nővérek pedig a vigasztalására siettek, mert tudták, mi következik ezután, és hogy az mekkora mértékben igénybe veszi majd a lány képességeit.
A kizani csatát követően Zeldin és a nővérei felkészültek. A lány elméjének egy része egy életnek tűnő ideje a nagyúr elméjének részeként létezett, hogy a legóvatosabb mozdulatokkal terelgetve őt, befolyásolja a döntéseit. Az éjnővérek türelme azonban elfogyott. Elérkezettnek látták a pillanatot egy drasztikusabb eszköz bevetéséhez. A fiatal éjnővér új feladatot kapott: próbálja meg megnövelni a jelenlétét Caldoth fejében, és így próbálja meg teljesen átvenni az irányítást a Sith elméje és teste felett. A rituálé során Caldoth az éjnővérek foglyává válik, és életműve így teljesen romba fog dőlni.
Elkezdődött a szertartás és a teljes gyűlés megjelent a barlangokban, hogy költsön adják erejüket Zeldinnek. A lány kiterjesztette a tudatát, először csak finoman, aztán egyre erőteljesebben, mélyen behatolt Caldoth gondolatainak hasadékaiba, miközben a duros férfi az Athamaron lévő lebegő laborjában pihent.
Darth Caldoth elméje azonban erősnek bizonyult. Zeldin egyre keményebben harcolt, mígnem elért egy pontig, amikor már majdnem feladta saját fizikai testét, hogy könnyebben befolyásolhassa ellenfeléjét. A férfi mégis ellenállt, mentális párbajt vívott vele és próbálta ellökni magától a lányt. Zeldin azonban sok időt töltött a nagyúr elméjében, így jobban ismerte a férfi gyengeségeit, mint a sajátjait. Lassan azonban fölénybe került és legnagyobb megnyugvására Caldoth mentális gátjai szép lassan átszakadtak. Zeldin megörült, hogy a Sith elméje végre meghajolt az ő akarata előtt, miközben átvette az irányítást a férfi tudata és a teste felett.
Győzelme azonban nem tartott sokáig, mert miután átvette a hatalmat, hirtelen úgy érezte, valami nincs rendben. Caldoth vigyorogni kezdett, mire Zeldin megtántorodott.
A nagyúr ekkor cselekedett. Darth Caldoth ugyanis végig tudott Zeldin jelenlétéről, egészen a hosszú évekkel ezelőtt történt első tapogatózó érintések óta. Végig felhasználta a lány erejét és tudását. Először a lezáró rituálé formájában, amivel megszerezhette az őrlelket, aztán a fiatal éjnővér tartalékait használta fel a Jedi elleni párbaj során. Szándékosan manipulálta őt, hogy a lány elbízza magát és egyre mélyebbre törjön az elméjében, ezáltal pedig egyre sebezhetőbbé váljon. Mert Darth Caldoth tudása az Erőről sokkal áthatóbb volt, mint az éjnővéreké. Ezt felhasználva pedig egy aranykalitkába zárta Zeldin testétől megfosztott tudatát a saját elméjében. Csapdába ejtette a lányt – elszeparálva a saját fizikai valójától –, aki többé nem tudta irányítani szörnyű házigazdája akaratát.
Zeldin sikított, pánikba esett és félt. Kétségbeesetten próbált kiszabadulni, visszahúzni a tudatát a saját testébe a Dathomiron, de az összeköttetések megszűntek. Számára nem volt menekvés. Zeldin dühöngött, de Caldoth szorítása végleges volt, és többé nem tudta irányítani sem a férfi gondolatait, sem a fizikai formáját. A saját csapdájába esett bele. Egy mentális börtönbe került, és semmi remény nem maradt számára, hogy valaha is újra szabaddá váljon. Mindössze sikítani tudott.
Attól a naptól kezdve Zeldin a Sith nagyúr elméjének örök börtönében létezett, elszakítva nővéreitől és a külvilágtól. Az éjnővérek nem siettek a segítségére, mert túlságosan féltek Darth Caldoth szörnyű hatalmától. A testét egy gumóba helyezték, és fellógatták ugyanarra az építményre, amelyről a Sith annak idején ellopta Zeldin nővérének maradványait. Soha többé nem hallott felőle senki, kivéve a Sith nagyurat, aki időről időre örömét lelte a lány sikolyaiban.
