A novella az Insider magazin 170. számában jelent meg 2016. december 16.-án, a Katalizátor – Egy Zsivány Egyes regény kiegészítéseként, Mur Lafferty tollából.

Egy szót se szólj!

Ugyan Mandora Catabe, a HoloHálózat Híradó főszerkesztője nem mondta ki hangosan, arcáról pontosan le lehetett olvasni, mit gondol. Calliope Drouth tekintete Mandoráról a mögötte álló férfira tévedt. Mandora azonban változatlanul Calliope-ra szegezte a tekintetét.

Ez egy birodalmi mosolya. Calliope titkon azt remélte, hogy az előléptetés miatt van itt, amit korábban kérvényezett, de ezt hamar elvetette Mandora arcát látva.

– Calliope, ülj le, kérlek! – kezdte Mandora, miközben az asztal előtt álló székre mutatott. – Hadd mutassam be Eridan Wesyse-t. Egyúttal pedig szeretném megragadni az alkalmat, hogy bejelentsem visszavonulásom; a továbbiakban Wesyse úr lesz a felelős főszerkesztő.

Mandorával ellentétben, aki mindenkivel szemben bizalmatlan volt, Eridan kedélyességet sugárzott magából. Calliope ismerte ezt a típust.

Bólintott. Látta már korábban ezt az embert, a Birodalom kommunikációért felelős részlegének embere volt.

– Örülök a találkozásnak – felelte. – Találkozhattunk esetleg már korábban?

– Jó megfigyelő – ismerte el a férfi széles mosollyal az arcán. – Mandora szerint maga lesz a legjobb riporterem. És a kérdésére válaszolva, igen, korábban a Birodalom alkalmazott és alkalmaz a továbbiakban is, immár, mint Mandora utódja. Tudja, a Birodalom szeretne egy kicsit szorosabb kapcsolatot ápolni a HHH-val. De ne aggódjon, szó sincs személyzetbeli változtatásról, nincs veszélyben az állása.

Calliope nem tudott nem Mandorára pillantani.

– Engem leszámítva. De amúgy is sokat gondolkodtam már a visszavonuláson – mondta, ám a tekintete nem erről árulkodott. – Visszautasíthatatlan ajánlatot kaptam a Birodalomtól.

– Milyen nagylelkűek. – Calliope-nak már szinte teljesen kiszáradt a szája. – És pontosan milyen tervei vannak a HHH-val, Wesyse úr?

– Először is előléptetjük önt – válaszolta. – Mostantól vezető riporter lesz. Maga lesz a Birodalom hangja, ha úgy tetszik. A vuki fenyegetettségről szóló munkája páratlan volt.

Calliope-ban megfagyott a vér. A vuki „fenyegetettségről” szóló cikkét a birodalmi cenzúra miatt teljesen átírták, ezáltal teljesen elveszítette az eredeti lényegét. Majdnem az állásába került ez a fiaskó.

– Tekintve, hogy milyen lenyűgöző utat járt be itt a HHH-nál – folytatta Wesyse –, egyértelmű, hogy előléptetjük. Hatalmas megtiszteltetés a kamera elé állva tájékoztatni az állampolgárokat a galaxis híreiről.

– Valóban megtisztelő – bólogatott Calliope. – Hálás vagyok a megelőlegezett bizalmáért. Alig várom, hogyan fog működni ez az új irány.

Szeretett volna négyszemközt maradni Mandorával, hogy kiderítse, mi folyik itt, de a nő rezdületlen arca nagyon megijesztette.

– Át is adnám önnek az első megbízását, amit már a Birodalom új hangjaként kell teljesítenie – folytatta Wesyse. – Nem volt egyszerű feladat, de sikerült biztosítanunk egy meghívót az ön számára egy birodalmi méltóságok tiszteletére rendezett estélyre.

Wesyse azt várta volna, hogy a nő elkezd hálálkodni a lehetőségért, ehelyett azonban Calliope elővett egy kis billentyűzetet, amin jegyzetelni kezdett, aztán bólintott, hogy folytathatja.

– Menjen el a rendezvényre, és készítsen interjúkat néhányukkal! A beszámolójában térjen ki arra, hogy ki milyen ruhát viselt, mennyire finom volt az étel, és a többi, ahogy ez menni szokott. A feladata, hogy bemutassa a Birodalom egy olyan oldalát, amelyet az emberek nem ismerhetnek! Tegye emberibbé! Ha bepillantást nyernek a kulisszák mögé, a sajátjuknak érzik majd a Birodalmat. Érti, ugye?

Mielőtt Calliope bármilyen megjegyzést tehetett volna, hogy az ő szakterülete az oknyomozói riportok készítése, Mandora elé csúsztatott valamit.

– Mostantól Zox a tiéd. Nekem már úgysem lesz rá szükségem. – Megsimogatta a tenyér nagyságú droidot, egy régebbi X-0X modellt. – Jó szolgálatot tett nekem, tudom, hogy neked is nagy hasznodra lesz.

A droid félgömbalakú volt, eredetileg talán piros vagy narancssárga lehetett, bár ezt nehéz lett volna megmondani a kopás mértéke miatt. Kinyújtotta három pókszerű lábát, aztán felállt, de elvesztette az egyensúlyát, és azonnal eldőlt. Panaszosan sípolt, mígnem Mandora felsegítette.

– Jobb lesz, ha a válladon utazhat – mondta, miközben szeretetteljesen nézett a droidra, nem törődve Calliope rosszalló tekintetével.

– De hiszen az X-0X modell csak felvenni tud, közvetíteni nem. Miért nem vihetek magammal egy új droidot?

– Sajnos a hadsereg visszahívta az összes közvetítésre alkalmas droidot – ráncolta Wesyse a homlokát. – Kiderült, hogy valamilyen technikai problémák merültek fel velük kapcsolatban.

Calliope majdnem felnevetett, de ugyanakkor a hideg is kirázta. Vajon a férfi sejtette, hogy mennyire átlátszó ez a magyarázat? A sajtó ilyen mértékű korlátozása nem azt az irány mutatta, amerre Calliope menni szeretett volna. Már a száját nyitotta volna, de Mandore gyorsan közbe is vágott.

– Akárhogy is, mivel én nyugdíjba vonulok, kell neki egy új gazda. Tudom, hogy hozzám hasonlóan, te is nagyra fogod becsülni. – Acélkék szemeivel nyomatékosítóan a lányra nézett. Fogadd el a droidot!

Calliope azt se tudta, hol járnak a gondolatai, miközben magához vette a félgömb alakú droidot. Vékony jégen táncoltak.

– Köszönöm, Mandora. Vigyázni fogok rá.

A HHH személyzetéből sokan úgy tervezték, hogy a Birodalom Napja alkalmából rendezett felvonulást a HoloHálózat Híradó épületének teraszáról nézik meg. A felvonuláson több ezer tiszt és katona vett részt, akiket a Birodalom harci gépezetei kísértek. Itt tervezték bemutatni az új TIE csapásmérőt is, amelynek különlegessége, hogy mind légköri, mind űrbeli feladatok elvégzésére képes lesz.

Calliope kezet fogott Mandorával, miközben azt kívánta, bár beszélhetne a nővel arról, ami valójában történik. Intett a kollégáinak, majd távozott. Nem volt éppenséggel ünnepi alkalomhoz illően öltözve, így hazarohant átöltözni.

Még egyszer hátrapillantott, épp az új TIE-vadászokról tartottak bemutatót. Remélte, hogy készíthet róluk majd egy beszámolót, de kételkedett benne, hogy valaha lesz még rá lehetősége most, hogy már csak semmitmondó interjúkat készíthet hírességekkel.

Calliope ünnepi ruhái között válogatott a szekrényben. Tudósított már háborúk frontvonalából, űrhajók fedélzeti hídjairól, még magas fák tetejéről is, amikor egy droidgyár elleni rajtaütésről tudósított. Tört már el karja, több helyen is megégett, és volt egy vágás az arcán, amit nem volt hajlandó eltávolíttatni. Emlékeztetőként tekintett rá, hogy mennyire komolyan veszi a munkáját.

Most mégis a nővére esküvőjén viselt elefántcsontszínű ruhát kellett felvennie. El kellett ismernie, a ruha gyönyörű volt. Olyan szintetikus anyagból szőtték, ami attól függően, hogyan esett rá a fény, különböző színekben pompázott. A ruha színe kiemelte a sötét bőrét és finom vonásait, bár a rozsdás droid, mint kiegészítő, nem passzolt túlságosan.

Felöltözött, majd a vállára helyezte az X-0X-es droidot. Az kíváncsian sípolt, már-már madárcsiripelésre emlékeztetve Calliope-ot. Évtizedek óta használatban volt már, mégsem cserélte le soha a főnöke.

– Hogy Mandora miért ragaszkodott annyira ahhoz, hogy elhozzalak, szerintem már sosem tudom meg – mondta, majd el is hallgatott, mert X-0X búgása hirtelen megváltozott. Karcos fotoreceptora szinte izzani kezdett.

Mandora hologramja jelent meg előtte, a tőle elvárható energikussággal és hevességgel az arcán.

– Calliope! Nincs sok időm. Mostanra bizonyára a Birodalom átvette az HHH irányítását, engem pedig eltávolítottak az útjukból. Te még szerencsére ott vagy. Megpróbálnak majd elhallgattatni, megmásítani a szavaid, de szeretném, ha kitartanál!

A kép megremegett pár pillanatra, majd X-0X folytatta a felvétel lejátszását.

– Ez lesz az utolsó üzenetem számodra. Elmegyek Corusantról. A harc a Birodalom ellen nagyobb, mint azt valaha hittük volna, és én segíteni akarok nekik, ahogy csak tudok.

– A Birodalom ellen? – suttogta Calliope. Talált ugyan utalásokat egy bizonyos ellenállás létezésére, miközben nyomozott a megbízatásai során, de Mandora minden erről szóló beszámolóját semmissé tett. Mindig azt mondta, hogy ez túl kevés ahhoz, hogy érdemes legyen tudósítani róla.

– Vannak lehetőségeid. Biztos vagyok benne, ha megteszed, amikre Eridan Wesyse kér, megjutalmaznak. Te leszel a Birodalom hangja. A Birodalom pedig nagyra értékeli a hűséget. De te jobb és okosabb vagy ennél. A barátaim nagy hasznodat vennék. A másik lehetőség, amit választhatsz veszélyes és… – szünetet tartott és mosolygott – pusztító természetű.

Calliope meghallgatta a második lehetőséget is. Remény és izgatottság járta át. Olyanfajta megbízás volt ez, amit szívesen vállalt el.

X-0X belekapaszkodott a ruhájába, fittyet hányva arra, hogy felsérti a ruha szövetét. A droid megállás nélkül sípolt és csipogott, miközben megközelítették a Birodalmi Palotát.

– Pontosan miket is módosítottak rajtad? – tette fel a kérdést Calliope, de a droid nem reagált semmit.

A nő elsétált a több tucat birodalmi őr mellett, majd páncélos katonák szegélyezték az útját, akiktől mindig a frász tör rá. A lépcső tetejére érve felmutatta a sajtóigazolványát, valamint a meghívóját egy szigorú arcú őrnek. Az őr szemöldök ráncolva, gyanakodva nézett X-0X-re.

– Ez egy felvevő droid?

– Igen, az – válaszolta a nő mosolyogva. – Egy nagyon régi modell, és csak a bemutató miatt lenne rá szükségem. A HHH főszerkesztője, Eridan Wesyse megbízására hoztam magammal.

Az őrnek ismerősen csengett a név, és átengedte a vendéget. Miközben továbbsétált, a távoli rendszerek elszegényedett embereire gondolt. Mégis miért érdekelné őket, hogy egy alderaani diplomata kinek a ruháját viseli. De ezt a feladatot kapta, úgyhogy kötelességtudóan bele is vágott.

Érdekes módon, az Alderaan egy fiatal diplomát küldött az eseményre, akinek láthatóan nem volt túlságosan ínyére a rajta lévő ruha. Calliope csatlakozott hozzá a bárnál.

– Nagyon úgy néz ki, mint akinek ez az első Birodalom napi rendezvénye – jegyezte meg mosolyogva. – Calliope Drouth vagyok, a HoloHálózat Híradótól jöttem.

– Pol Treader – válaszolta a másik, miközben végigmérte magának a nőt, majd nyelt egyet. – Felismerem magát. Biztosan az érdekli, hogy az Alderaan miért egy ilyen fiatal emberét küldte el egy ilyen fontos eseményre.

– Ha sikeres diplomáciai karriert szeretne befutni, talán a jövőben ne legyen ennyire egyenes – nevetett a nő, miközben magához vette a csapos ajánlotta italt.

– Amúgy nem is vagyok diplomata – folytatta a beszélgetést Pol, miközben igazított egyet a mellényén. – Csak szívességből vagyok itt, mert az Organa család nem tudott eljönni.

Ez az apró kis információ felkeltette Calliope érdeklődését.

– Hogyhogy?

– Nekem nem árulnak el ilyen dolgokat – vonta meg a vállát Pol. – Csak egy asszisztens vagyok.

– Ki csinálta a ruháját? – kérdezte gyorsan Calliope, de a férfi addigra már sarkon fordult, és faképnél hagyta. Már nem hallhatta a kérdését.

Mikor lemondott a fiatal férfi utáni kutatásról, új vendég érkezett a terembe. Szinte azonnal az összes szem rá szegeződött, a bárnál pár fiatalabb tiszt csendesen suttogni kezdett. Calliope közelebb ment hozzájuk, hátha hall valami érdekeset.

– Nem hiszek neked – mondta az egyikük, egy közel két méter magas, barna bőrű lány.

A társa kicsivel alacsonyabb volt, és sápadt színű arcbőre már kezdett kipirosodni az elfogyasztott alkoholmennyiségtől.

– Rendben, akkor ne higgy nekem! – felelte a fiú. – Attól még nem lesz kevésbé igaz.

– Tényleg ott voltál te is mellette az Égi Energia Projekt részeként? – kérdezte a lány.

A fiú kétségbeesetten elhallgattatta a társát, aztán gyorsan körbenézett, hogy hallhatta-e valaki, amit a lány mondott. Calliope továbbra is az újonnan érkezett férfit nézte. Magas volt, sápadt, és hosszú fehér köpenyt viselt. Úgy tűnt, mindenkit lenyűgözött a puszta jelenlétével, ő azonban csak az egyik sarokban iszogató, magasabb rangú tisztekre koncentrált.

– Igen, tényleg ott voltam, de inkább ne beszéljünk erről! Nem szeretném, ha bajba kerülnék! – folytatta a fiú, aztán a mellkasára tűzött jelvényekre mutatott. – Alighogy megkaptam őket.

– Igen, ezt mondtad már… ötször – válaszolta unottan a lány.

Calliope is végignézett a férfi egyenruháján, majd közelebb lépett hozzájuk. A sápadt férfi gyanakvóan nézett rá, de nem ment távolabb.

– Calliope Drouth vagyok, a HoloHálózat Híradótól – mutatkozott be. – Mindenki odáig van a férfitől, aki az előbb érkezett, viszont én nem ismerem őt. Elárulnák, hogy ki ő?

– Krennic parancsnok – válaszolt kérdésére a magas lány. – Ő felügyeli az Uralkodó legfontosabb projektjeit.

– Gondolom ezek titkosítottak – mosolygott Calliope.

– Természetesen – kapcsolódott be a fiú.

– Szeretnék többet megtudni róla, ha lehetséges – emelte fel a szemöldökét Calliope. Várta, hogy a fiú bemutatkozzon.

– Tifino – mondta, majd lányra mutatott. – Ő pedig Wick.

A magas lány meghajolt, láthatóan jól érezte magát. Calliope rögtön megkedvelte.

– Én állom a következő kört – ajánlotta fel. – Mellékesen, mi a véleményük erről a sok ruháról?

Az ezt követő beszélgetés során, Calliope-nak sikerült információt szereznie újdonsült barátaitól több megjelent, magas rangú vendégről is.

– Az ott Oaan nagykövet, a Jaatovi harmadik holdjáról – magyarázta Wick. A megnevezett személy egy kifejezetten magas, vékony, hosszú fekete hajú személy volt. Testi adottságainak köszönhetően kifejezetten könnyedén mozgott a zsúfolt teremben, majd csatlakozott Krennic parancsnokhoz, és elkezdtek beszélgetni.

– Szívesen meginterjúvolnám – vetette fel Calliope. Ezzel meg is indult volna, ám újdonsült barátai ennek nem örültek túlzottan.

– Ne menj, még csak most érkeztél! – mondta Tifino. – Később is lesz még időd rá.

Mindenki szereti azt a nőt, aki fizet az italért. Mandora mindig ezt mondta neki. Visszatért hát hozzájuk, és kikért egy újabb kört. Ha sikerülne elérnie, hogy a két tiszt úgy érezze, tartoznak neki, az kifejezetten jó lenne.

Calliope Tifino rangjelzésére mutatott.

– Úgy tűnik sikerült lenyűgöznöd valamivel Krennic parancsnokot – állapította meg, miközben kifizette a kikért italokat. – Nekem nagyon úgy tűnik, hogy sok titkos dolgon tevékenykedik. Ha a projektek sikeresek lesznek, hősök lehetnétek, de a titkos mivoltuk miatt senki sem fog erről tudomást szerezni. Ez milyen érzés?

Tifino lehúzta az italát, majd Calliope-ra nézett, és pislogott párat. Aztán a nő vállán pihenő droidra terelődött a tekintete.

– Ő már most is egy igazi háborús hős… de attól tartok, nem mondhatom el, hogy miért.

– Persze, egyértelmű – nyugtatgatta Calliope. – Hogy is tehetnéd, amikor mindig rajtad tartja a szemét? Beszéljünk inkább arról, hogy honnan az a szép fehér köpeny.

Jól gondolta, senki sem akart a divatról beszélgetni. Ehelyett Wick elkezdett azon morfondírozni, hogyan kerülhetne Tifino hajójára.

– Felderítőkre nagyobb szükségünk lenne, mint akármi másra. Ezen a téren mennyi tapasztalatod van?

– Pilóta vagyok – grimaszolt Wick. – Nem voltam terepen már nagyon régóta.

– Mihez kellenek a felderítők? – kérdezte Calliope. – Fogadok, hogy az Uralkodónak egy olyan helyre lenne szüksége, ahol az ünnepeket tarthatná.

Megkocogtatta X-0X-et, és mikor az nem reagált erre semmit, elővette a billentyűzetét, és elkezdett jegyzetelni.

– Helyet keres, ahová elmehetne nyaralni?

– Nem, nem erről van szó – ráncolta a homlokát Tifino. Ki akarna szórakozásból a Jedhán rostokolni?

– Mégis ki akarna ott felderíteni? – kontrázott rá Calliope.

Kikért egy újabb kört, ám a fiú most kénytelen volt kimaradni ebből, mert ki kellett mennie a mosdóba. Wick hangosan felsóhajtott, amikor hallótávolságon kívül került.

– Ez a fickó! Úgy szerencsétlenkedte végig az akadémiát… én segítettem át. Aztán neki mázlija lett, nekem meg nem. Ő Krennic alatt szolgálhat, én meg csak egy teherhajóval repkedek.

Közben Calliope egy telire cserélte a lány megüresedett poharát.

– A szállítóhajó pilóták jók felderítésre – próbálta jobb kedvre deríteni –, szélesebb a látótered. Meg kell ragadnod a lehetőséget! Győzd meg őket, hogy szükségük van rád! – Wick elkezdett önbizalmat gyűjteni. – Élesebb látású vagy, mint Tifino, nem?

– Sokkal – felelte gúnyosan a lány.

– Akkor mondd meg az elöljáródnak, hogy a szállítóhajó pilóták is legalább olyan jók felderítésben, mint a gyalogos egységek. Sőt, még jobbak is. Szükségük van rád, mert a magasból te észrevennél rejtőzködő ellenfeleket is.

Wick hevesen bólogatott, majd összeráncolta a szemöldökét.

– Nem is ellenség után kutatnak, hanem valamiféle kristályok után. Hogy is hívják őket? Cyder? Kyber? Hiper? Vagy valami ilyesmi. De nem is számít; lényeg, hogy Tifino csapata talált most egy nagy adagot ezekből. Ezért kapta az előléptetést.

– Pedig ez a fickó csak neked köszönhetően juthatott el idáig – háborodott fel Calliope.

– Csak nekem köszönhetően jutott el idáig, igen – ismételte el Wick, miközben koccintottak.

Tifino zavart mosollyal tért vissza.

– Várjatok! Én is szeretnék csatlakozni! Mire koccintunk?

– Wick jövőjére – válaszolta Calliope, majd felemelte poharát.

– Arra, aki átsegített az akadémián – emlékeztette Wick. – Lehet, az az ember áll előtted, akit legközelebb előléptetnek, ha én is találok olyan csicsás kristályokat!

Tifino aggódva nézett Calliope-ra, aki a falnak dőlve hallgatta őket, miközben a még mindig semmire sem reagáló droidját babrálta.

– Nyugi, ő is részeg – legyintett Wick. – Különben is, a felvevő droidja bemondta az unalmast.

Majd kicsit kihúzta magát, és a nőhöz fordult.

– Ugye köztünk marad, amit most hallottál?

– Az attól függ – válaszolta. – Megmondjátok végre, hogy ki készítette a parancsnok köpenyét, vagy sem? Mert jelenleg ez lenne a legnagyobb szenzáció.

A két birodalmi hangosan felnevetett, Calliope pedig gúnyosan folytatta.

– Nem viccelek, ha nem tudok ebből egy értelmes tudósítást összehozni, megnézhetem, mit kapok az új főszerkesztőmtől. Coruscanton mindenki ilyen köpenyt akar majd hordani!

De ők csak tovább nevettek, majd Wick belekezdett egy csaposokról szóló viccbe. Hirtelen X-0X a semmiből egy halk csipogást adott ki, lezuhant Calliope válláról, és elgurult. A nő már indult is, hogy elkapja, de amikor már épp utolérte volna, a droid egy fekete csizmának ütközött. Calliope felegyenesedett, és hirtelen Krennic parancsnokkal találta szembe magát.

– Ez a magáé? – kérdezte a férfi, miközben felvette a földről a droidot. Calliope felsóhajtott magában.

– Igen, bár nem a legmegbízhatóbb segítség – válaszolta a nő, dühös pillantást vetve a droidra. Egy ideig farkasszemet nézett Krennic kék, fürkésző szemeivel, majd kinyújtotta kesztyűbe bújtatott kezét. Ám Krennic ahelyett, hogy visszaadta volna X-0X-et, kezet fogott vele. Akkor most már muszáj lesz bemutatkoznom.

– Krennic parancsnok, hatalmas megtiszteltetés. Calliope…

– … Drouth. Igen, tudom. A HoloHálózat Híradótól. – Elkezdte vizsgálgatni a droidot. – Úgy tudtam, a riportereink ennél jobb felszerelésben részesülnek.

– Ami azt illeti, épp most hallottuk, hogy a hadsereg visszahívta az újabb modelleket. Nem vitatkozom, ha ez a döntés az Uralkodó érdekeit szolgálja, csak hát, így kénytelenek vagyunk ezekkel dolgozni – mutatott az apró droidra.

– Milyen idős ez a droid? – kérdezte a férfi.

– Fogalmam sincs – válaszolta Calliope. – Ajándékba kaptam az előző szerkesztőmtől. A nosztalgia miatt tartom magamnál. Plusz felvenni dogokat, már ha éppen működik.

– Nosztalgia és szeretett emberek – merengett Krennic. – Ezt egyesek gyengeségnek nevezik.

– Mások viszont kényelemnek – felelte a nő.

– Határozottan úgy vélem, hogy egy riporter számára nem jelent túl sok jót, ha nem tud dolgokat felvenni. Lehet, lemarad így valamiről, ami előre lendíthetné a karrierjét, vagy akár az ellentettje is lehetséges, nem vesz fel valami olyat, ami tönkre tenné azt – mosolyodott el halványan Krennic.

Calliope a Mandorától kapott adatokra gondolt. Még nem volt alkalma kitörölni őket a droid tárolóegységéből, és most ott voltak Krennic kezében.

– Azon vagyok, hogy ne ettől függjön a munkám – mosolygott vissza a férfira.

– De hogyan fogja összegyűjteni a beszámolójához szükséges információkat, ha egyszer a droidja nem működik?

– A pultnál gyűjtöm az információimat, uram. Épp most tudtam meg a szabója nevét. Még az is lehet, hogy új divatirányzat van születőben magának köszönhetően.

Krennic a nő mögött álló tisztekre emelte tekintetét, akik ettől teljesen lefagytak.

– Tifino, hasznosan tölti a kimenőjét? – kérdezte Krennic, mire a felszólított fiú csak bólintott egyet. Képtelen volt megszólalni. – Helyes.

Lenézett a tenyerében heverő X-0X-re.

– Ha gondolja, kölcsönadhatná nekem a droidját, Drouth kisasszony, ismerek pár szerelőt, akik biztosan meg tudnák javítani.

Calliope tudta, hogyha túlságosan tiltakozik, gyanússá válhat. Hátranézett Wickre, majd jelentőségteljesen visszapillantott Krennicre.

Gyerünk már… Itt a lehetőség.

Wick nyelt egy nagyot, és botladozva előrébb lépett.

– Parancsnok! – dadogta. – Ianna Wick vagyok, uram, és szeretnék csatlakozni a következő küldetéséhez.

Krennic szemöldök ráncolva nézett rá, majd már szólásra nyitotta volna a száját, de Wick folytatta.

– Szállítóhajó pilóta vagyok, a legjobb voltam az akadémián, és Tifino azt mondta, hogy szüksége van felderítőkre a…

Calliope ugyan nem volt a Birodalom rajongója, de a lányt igencsak megkedvelte. Imádkozott, hogy ne vonják később felelősségre, amiért túl sokat fecseg az ő jelenlétében. Szerencséjére, X-0X éppen ezt a pillanatot választotta, hogy újra működésbe lépjen. Az érzékelője újra ragyogni kezdett, miközben zavarosan sípolt.

– Na, tessék! – kiáltott fel Calliope, félbeszakítva Wicket. Előrelépett és kivette a droidot Krennic kezéből. A parancsnok meglepetten húzta fel a szemöldökét. – Most már működik, uram. Köszönöm az ajánlatát, de bizonyára fontosabb dolgokkal kell foglalkoznia. Például megvitatni ennek a fiatal lánynak a karrierjét.

Ezek után úgy tett, mintha az alderaani követet keresné a tömegben.

– Azt hiszem láttam a követet, akit nagyon szeretnék meginterjúvolni, így én most elbúcsúznék, remélem továbbra is kellemesen telik majd az estéjük.

Biccentett a két tisztnek, majd elsétált Krennic mellett és felmutatta a hüvelykujját, hogy Wick is láthassa. A lány elmosolyodott, majd a parancsnokhoz fordult.

– Akárhogy is, ő segítette Tifinot előre – motyogta maga elé Calliope. Visszarakta X-0X-et a vállára. – Menjünk körbe még egyszer vagy kétszer, aztán hazamegyünk, és kapsz egy jó alapos olajfürdőt.

Calliope pont szemben helyezkedett el a kamerával. Tapasztalt nyugalommal mosolygott, amikor adásba került. Ellenőrizte, hogy kezei is láthatóak legyenek a felvételen.

– Mi, itt a HHH-nál reméljük, hogy jól telt önök számára a Birodalom Napja. Az éjjel lehetőségem volt megtapasztalni, hogyan is néz ki egy hamisítatlan, elegáns estély a Birodalmi Palotában.

A monitorok elkezdték azokat a felvételeket játszani, amiket X-0X még a meghibásodása előtt rögzített a teremről és a vendégekről.

– Biztosíthatom önöket, hogy a coruscanti divat lesz előtérben a résztvevők között, az ékesen öltözött alderaani nagykövettől, a birodalmi hadsereg elegáns díszegyenruháiig. Ezek a méltóságok megmutatták a diplomata és katonai oldaluk mellett a divatérzéküket is. A birodalmi erőkkel, nos… számolni kell a csatatéren, de a bálteremben is. A kijelzőiken láthatnak néhányat azokból a szupersztár szabókból, akik felöltöztették a méltóságainkat is. Jobb, ha már most jelentkeznek önök is. Calliope Drouth vagyok, a Birodalom hangja…

Kihunyt a fény a kamera fölött, mire Calliope felsóhajtva hátradőlt, miközben megpróbálta ellazítani a vállait. Eridan Wesyse sietett oda hozzá.

– Ez még jobb is volt, mint amit leegyeztettünk. Olyan élettel teli volt! – lelkendezett. – Mostantól az Öné az összes ilyen ügy. Csak szerettem volna egy kicsivel több interjút.

– Sajnos a droidom meghibásodott az este kellős közepén – vallotta be a nő. – Megtettem mindent, amit tudtam.

A főszerkesztő megveregette a hátát, majd csatlakozott egy másik riporterhez. Calliope végre ellazulhatott. Megúsztam.

Most már csak az volt a kérdés, hogy ki hallja az igazi beszámolóját? Mandora üzenete tartalmazott egy fájlt is a titkosított kódolásról. Ez alapján választotta meg a szavakat, amiket használt az adás során, valamint különböző kézmozdulatokkal próbált üzenni azoknak, akik ezt dekódolni tudták. Egy kis szerencsével, ezek az emberek hamarosan úton lesznek a Jedha felé. Calliope azt ugyan nem tudta, mire valók a kyber-kristályok, de úgy gondolta, hogy ha Krennicnek fontosak, akkor neki ezt muszáj a szövetségesei tudtára adnia.

Ha Mandora igazat mondott, akkor most már ő is egyike azoknak a kémeknek, akik a Birodalom ellen gyűjtenek információkat.

Eszébe jutott Tifino és Wick; a Birodalom láthatatlan „hősei”. Most már tudta milyen érzés ez.

Senki sem tudja majd, hogy mit is csinál valójában. Legalábbis, ha jól végzi a dolgát. Kivéve persze X-0X-et, aki halkan csipogott az asztalon.

Calliope kezdte egyre jobban megkedvelni a kis droidot.