Az Insider magazin újabb történettel bővíti a Galactic Tales sorozatot. A történet a magazin 221. számában jelent meg 2023. szeptember 26.-án. A rövid történetet S.T. Bende jegyzi, aki több korábbi Star Wars kiadványon is dolgozott már. Az új történet ismét A Jedi visszatérhez kapcsolódik.

Egy lázadó pilóta gépe lezuhan az Endor felszínére, és bár a harcoknak vége, a pilótáról azóta sincs hír, így Leia hercegnő rögtönzött keresőcsapatot küld utána. Brreot Roht őrnagy, Wicket és C-3PO együtt indulnak az eltűnt pilóta után, de vajon eseményektől mentes lesz ez az egyszerűnek ígérkező mentőakció?

Brreot Roht őrnagy elégedetten bólintott, amikor az utolsó szennyeződést is sikerült lesúrolnia a sugárvetőjéről. Az endori csatát követően végre leülepedett a por, ő pedig ideiglenes tábort ütött az embereivel az evokok falujában. Végignézte, ahogy egy narancssárga tollazatú madár átsuhan az egyik függőhíd felett, így vette észre a fasétányon fürgén lépkedő Leia hercegnőt. Amikor közelebb ért, a férfi azonnal talpra ugrott.

– Felség! – köszöntötte a nőt, illetve biccentett a mellette haladó, izgatottan integető evok felé is.

– Volna egy feladatom a számára, őrnagy – mondta Leia fáradt mosoly kíséretében.

Brreot kisimított egy szőke hajtincset a szeme elől, aztán a háta mögé tette a kezét.

– Igen, hölgyem.

– Eltűnt a Zsivány Osztag egyik tagja – kezdett bele az eligazításba Leia. – Szeretném bevenni önt a felderítő csapatba.

– Wedge Antilles csapatából? Megtisztel a felkéréssel, felség. Wedge igazán jó ember. – Még ha be is állt a birodalmi flottába pilótaként – tette hozzá magában. – Mik a részletek?

– A célszemély Junhya Havoc százados. Egy abednedo férfi, akinek lelőtték az A-szárnyúját a csata során. A hajót nyomon tudtuk követni egy innen északra fekvő szektorig. Ide küldenék egy felderítő csapatot. Önt Wicket mellé tenném.

– Sajnálom, hölgyem, de nem beszélem sem az abednedo, sem az evok nyelvet.

Leia ekkor a legközelebbi kunyhó felé kiáltott, mire egy aranyozott droid bukkant elő belőle.

– 3PO, szeretném, ha elkísérnéd Brreot őrnagyot, és Wicketet egy küldetésre.

Miközben a droid közeledett, Wicket izgatottan ugrálni kezdett.

– De felség! – tiltakozott C-3PO. – Olajfürdőre vagyok hivatalos. Ezeknek a fáknak a nedve teljesen…

– Szükség van egy tolmácsra, és ebben te vagy a legjobb.

C-3PO viselkedése teljesen megváltozott a dicséret hallatán.

– Nos, köszönöm, felség. Jó hallani, amikor elismerik a munkámat. Végül is, több mint hatmillió közlési forma folyékony beszélésében vagyok járatos…

– Az őrnagy majd tájékoztat a részletekről – vágott közbe Leia. – Remélem, éjszakára visszaérnek.

– Megteszünk mindent – ígérte Brreot.

– Aphu! – kiáltott fel Wicket átkarolva 3PO lábát.

– Kérlek, hagyd ezt abba! – nyögte a droid, majd ismét a hercegnő felé fordult. – Attól tartok, fiatal barátunk még mindig úgy hiszi, valamiféle istenség vagyok. Módfelett kínos.

Brreot visszafojtotta a nevetését. Egyiküknek sem venné sok hasznát egy összecsapásban, de mindaddig, amíg nem találkoznak birodalmiakkal, igen szórakoztató küldetés vár rá.

Három óra elteltével C-3PO a legkevésbé sem volt jó hangulatban. Elhaladt két ledöntött AT-ST, négy még parázsló erdei liget és egy tisztás mellett, amin birodalmi rohamosztagosok holttestei és szállító járműveik hevertek szerteszét. A madarak olyan hangosan visítottak, hogy legszívesebben lekapcsolta volna a hallásérzékelőit. Mindezeken túl pedig a mellette álló evok is folyamatosan dicsérte a fémpaneljeinek ragyogását és a végtelen bölcsességét. Meglehet, a dicséret helytálló volt, mégis roppantmód irritálónak találta.

– Utoljára mondom, nem vagyok az aranyistened! – csattant fel 3PO. Ó, Roht őrnagy! Bátorkodom megkérdezni, hogy közeledünk-e?

– Nehéz megmondani – felelte Brreot a műszerét figyelve. – Wicket, érzel valamit?

3PO hátrahőkölt, amikor Wicket felugrott, hogy szőrös mancsával elkapja a droid ujjait.

Újra…

– Válaszolj az őrnagy kérdésére – kérte a protokolldroid. A kis evok pontosan ugyanannyira idegesítette, mint R2-D2.

Wicket bevetette magát az erdőbe, megmászott egy vaskos fát, és leszedett egy marék bíborszín bogyót.

– Az utasításunk szerint Havoc kapitányt kell megkeresnünk, nem pedig uzsonnára való bogyókat!

– Dootoo? – vonta meg a vállát Wicket, mielőtt a szájába tömte volna a gyümölcsöket.

– Állj meg! Lehetséges, hogy azok mérgezőek… – tiltakozott 3PO. Wicket lemászott a fáról, és a táskájába gyömöszölte a bogyókat. A droid esküdni mert volna, hogy az evok vihogott közben.

– Csendet! Jeleket látok – adta ki a parancsot Brreot a műszert tanulmányozva, aztán egy smaragdfa felé mutatott. – Van egy hajó innen két kilométerre keletre. Wicket, nézd meg, nem érzel-e valamit abból az irányból.

– És légy óvatos! – figyelmeztette 3PO. – Egy ragadozóval való találkozás esélye hozzávetőlegesen…

De az evok felé intett a lándzsájával, aztán eltűnt az aljnövényzetben. Brreot utánaeredt, míg 3PO sóhajtozva ingadozott. Egy örökkévalóság után az őrnagy egy nagy, fekete hajó füstölgő maradványait pillantotta meg.

– Egy birodalmi vadászgép! – kiáltott fel 3PO. – Vonuljunk vissza, őrnagy úr! Vonuljunk vissza!

– A barátunk most ment be, hogy segítsen a pilótának – fintorodott el Brreot.

Hát persze! Wicket impulzív természete R2-éval vetekedett. Kétségtelen, hogy a pilóta súlyosan megsérült – a vadászgépnek hiányzott az egyik szárnya, kör alakú ablakainak szilánkjai pedig szétszóródtak az erdőben –, de egy birodalmi megmentése nem szerepelt a feladatlistán.

Wicket ekkor kidugta a fejét az ablakon, és aggódva csacsogni kezdett.

– Segítséget szeretne kérni a biztonsági hám kioldásához – fordított 3PO.

– Eszemben sincs segíteni egy birodalmin! – morogta Brreot, kezét keresztbe fonva a mellkasa előtt.

– Townsa hosha snu – magyarázta Wicket.

– Azt mondja, ez egy evok szokás. Félre kell tenni az ellentéteket, miután a csata eldöntetett – közvetített 3PO –, és segítő kezet kell nyújtani a megújult egység nevében.

– Csakhogy én nem vagyok evok.

– Ahogy jómagam sem, uram – sóhajtott 3PO –, de ha itt hagyjuk a pilótát, biztosan meghal. És az evokok vendégeiként a protokoll azt diktálja, hogy tiszteljük a szokásaikat.

– Rendben, csak ne felejtsük el, hogy van egy saját pilótánk is, akit meg kell mentenünk.

C-3PO követte az őrnagyot a hajóhoz, aztán végignézte, ahogy Brreot elvágta az eszméletlen pilóta rögzítőit, Wicket pedig levette a fejéről a sisakot. A nő szemhéja ekkor hirtelen felpattant. Hosszan bámulta a pengével hadonászó lázadót és a kicsi, szőrös társát, aztán kimászott a hevederből, épp mielőtt heves köhögési inger jött rá.

– Kik vagytok? – zihálta. – Hol a századom többi tagja?

– Valószínűleg meghaltak. – Brreot ujjai megfeszültek a penge markolatán. – A robbanás mindent lesöpört az égből.

– Milyen robbanás?

– Az őrnagy természetesen a Halálcsillag robbanására gondolt – magyarázta 3PO. – A háborúnak vége, és a Birodalom vereséget szenvedett. Mi a Lázadók Szövetségébe tartozunk, és azért jöttünk, hogy segítsünk önnek.

Wicket eközben megpróbálta ellátni a nő homlokán éktelenkedő sebet, de a nő rendre félreütötte a kezét.

– Az lehetetlen – préselte ki magából a nő. – A Birodalom… megállíthatatlan.

– Hát… – kezdte Brreot rendes testtartást felvéve – többé már nem. Hagyja, hogy az evok ellássa a sebét! Nem néz ki jól.

– Nincs szükségem segítségre!

– Ahogy akarja. Menjünk!

– De uram, biztosan… ó, egek! – kiáltott fel 3PO, amikor a nő felemelte a sugárvetőjét. A karja remegett, miközben próbálta vízszintesen tartani a fegyvert. Wicket gyengéden megfogta a karját és halk, búgó hangot hallatva kivette a sugárvetőt a nő kezéből. A pilóta zavartan nézte a szőrös kis lényt, miközben előhúzott egy fiolát a táskájából.

– Az mi? – kérdezte erőtlenül.

– Úgy vélem, gyógyital – felelte 3PO.

– Nem fogadok el semmit a lázadó söpredéktől – vicsorogta a nő.

– Tipikus birodalmi – morgott Brreot, miközben újra a műszereire fordította a figyelmét. – Csak az időnket vesztegetjük.

– Sajnálom, hogy itt kell hagynom, kisasszony – fordult vissza 3PO a pilótához –, de folytatnunk kell a saját küldetésünket. Amint lehetőségem lesz rá, ideküldök egy evakuációs csapatot.

– Ne tegyél nekem szívességet, droid!

Wicket még meglengette a kinyitott fiolát a pilóta orra alatt, de a nő erre is csak dühös pillantással válaszolt.

– Gyere Wicket! Tovább kell mennünk – sürgölődött 3PO, de az evok csak a fejét rázta.

– Miku tah.

– De te vagy a nyomkövetőnk! Ha itt maradsz, jelentősen csökken annak a valószínűsége, hogy megtaláljuk az eltűnt pilótát, mielőtt valami szörnyűség történne vele.

– Találtam egy másik hajót, innen néhány kilométerre – emelte fel a készülékét Brreot.

– De uram, mi van, ha az egy… - lehalkította a hangját – másik birodalmi hajó?

– Majd megoldjuk – válaszolta az őrnagy, aztán megfordult és átgázolt a sűrű páfrányligeten, magára hagyva C-3PO-t.

– Uram, uram, várjon! – kiáltott fel a droid, és elindult a katona után. – Nem tudok lépést tartani önnel.

– Akkor lépkedj gyorsabban.

3PO – az ízületei merevségét figyelmen kívül hagyva – az őrnagy után sietett. Épp felfigyelt rá, hogy a madarak elhallgattak, amikor hirtelen megbotlott egy kiálló gyökérben, és egy széles tisztáson kötött ki. Brreot épp felmászott a tisztáson lezuhant A-szárnyú vadászgépre. A hajó eleje súlyosan megsérült, a pilótafülkét védő elemek szétszóródtak a földön.

– Nincs itt – jelentette az őrnagy, miközben leugrott a gépről. – Nézzük át a környéket! Nem juthatott messzire.

Ekkor halk nyöszörgés hallatszott a tisztáson. 3PO a magasba emelte a kezeit.

– Uram! Ön is hallotta?

Az őrnagy keresztülfutott a tisztáson, és egy széles, talán húsz méter átmérőjű, veszélyesen mély gödörnél állt meg. 3PO idegesen követte. A gödör falain gyökerek egész hálója látszott, a peremét pedig moha fedte be.

Brreot letérdelt, és a mélybe kiáltott.

– Havok, te vagy az?

Egy erőtlen hang érkezett abednedo nyelven. Megtalálták a pilótájukat.

– Azt mondja, vissza – fordította 3PO. A hangján érezni lehetett a tanácstalanságot. – Nem akarja, hogy megmentsék?

Havoc kérésétől függetlenül Brreot máris átmászott a gödör peremén, aztán összeráncolt arccal nézett a droidra.

– Fú, micsoda bűz!

C-3PO szaglóérzékelői elemezték a szagot. Bomlás szagával keveredett rothadó lombozat. A protokolldroid a gödör belsejébe tekintett, de az alja a sötétségbe nyúlt. Nem volt ott semmi, csak a vérző abednedo elterülve egy bothalom tetején.

3PO lefagyott. Azok ott… csontok?

– Kérem, vigyázzon magára őrnagy úr, attól félek, a gyökérzet meglazult – figyelmeztette a katonát, aki eközben egyre mélyebbre mászott.

– Vettem. – Brreot pozíciót váltott.

– És a túlsó oldal meglehetősen szálkásnak tűnik – folytatta 3PO. – Látja a letört ágakat?

– Én ezen az oldalon vagyok, 3PO – morgott Brreot.

– Uram, biztos nem választ másik utat? – kérdezte a droid, miközben előrébb hajolt a gödör felett. – Ó! Máris leért az aljára? Szép munka volt, uram.

Ám Brreot jelenléte a legkevésbé sem nyugtatta meg a sebesült pilótát. Havoc kiabálni kezdett és olyan gyorsan hadart, hogy még C-3PO is alig bírta tartani vele a lépést.

– Azt mondja, fusson, uram. Illetve valami olyasmit is, hogy „mentsük magunkat”? Nyilván félrebeszél – zárta rövidre a protokolldroid. – Ne aggódjon, százados! Pillanatok alatt kihozzuk onnan – kiáltott le olyan hangosan, amennyire csak tőle telt.

C-3PO meglepetésére az abednedo még feldúltabb lett.

– „Fussunk az életünkért”? – 3PO félredöntötte a fejét. – De azért jöttünk, hogy megmentsük. Miért mennénk el a kimentés befejezése előtt?

Havoc szabályosan kiabált a droiddal.

– Ó, most már értem! A közelben tartózkodik egy nagy lény, ami épp egy vadkanfarkast lakmározik az árnyékokban, és… ó, tervezőm! – A droid riadtan nézett körül. – Ami képes megenni egy ilyen állatot, az meglehetősen hatalmas lény!

C-3PO felsikoltott, amikor vastag, szőrös, karmokban végződő ujjak szorultak a törzsére, és elkezdték a gödör felé húzni. Teljesen kétségbe esett, amikor a fotoreceptorai befogták a fölé tornyosuló fenevad képét. Széles vállain megcsillant a napfény, üvöltése közben kivillantak a szájában sorakozó éles agyarai. Brreot azonnal előrántotta a sugárvetőjét, de a lény félreütötte, aztán megragadta az őrnagyot, és keményen a gödör oldalának csapta. A fenevad ekkor újra 3PO felé fordult, és hangosan felüvöltött.

Ez a mentőakció kifejezetten rosszul alakult.

A Birodalom kötelékében szolgáló Sundu Huxia hadnagy még mindig az evok figyelmét élvezte, amikor velőtrázó üvöltés visszhangzott fel az erdőben. Az evok kidugta a fejét a hajó ablakán, beleszagolt a levegőbe, és átnyújtotta a pilótának a fegyverét.

– Hadd találjam ki – vicsorgott Huxia. – A barátaid bajban vannak?

Az evok aggódó arckifejezéssel bólintott.

– Miért kéne, hogy érdekeljen?

A kis szőrös lény felnyúlt, hogy megfeszítse a hadnagy kötését, mire a nő felsóhajtott. A kis teremtménynek minden oka megvolt ahhoz, hogy gyűlölje. Mégis itt maradt vele.

– Jól van, de ezzel kvittek vagyunk.

Az evok fejet hajtott, aztán kimászott a vadászgépből. Huxia követte az erőn keresztül egy tátongó gödör széléig, aminek az alján egy lázadó katona és egy narancssárga pilótaruhát viselő abednedo feküdt. A gödör mélyén volt még egy hatalmas állat, ami az állkapcsai közt tartotta a folyamatosan jajongó droidot. Az evok mindenféle figyelmeztetés nélkül, heves csatakiáltásban tört ki, majd a lény hátára ugrott. A vadállat lecsapott rá, és a földre lökte, de Wicket azonnal felugrott, és az ökleivel a szörnyeteg lábának esett. Úgy tűnt, nem vette észre, hogy a bestia az egyik kezébe köpte a droidot, míg a másik kezével arra készült, hogy őt is elkapja.

A birodalmi pilóta tétovázott. Tudta, hogy futnia kellene. A lázadók mégiscsak az ellenségei voltak, de azt is tudta, hogy a kisfickó valószínűleg megmentette az életét. Nem hagyhatta, hogy meghaljon.

Előrántotta a fegyverét, és lekiáltott a gödörbe, hogy elterelje a lény figyelmét az evokról. A vadállat felé fordult és karmaival máris odacsapott, amitől Huxia elvesztette az egyensúlyát, és a gödörben kötött ki. A lüktető fájdalmával mit sem törődve felemelte a fegyverét, és felkészült a ravasz meghúzására, azonban a bestia újabb ütése nyomán a lövés célt tévesztett. Ekkor a vadállat felemelte a kezét, hogy újra lesújtson, de ezúttal Huxia volt a gyorsabb. A lövés mellkason találta a fenevadat. Az állat hátratántorodott, és – a droidot kiejtve a kezéből – földre rogyott. Huxia felnyögött, amikor a fájdalom újabb hulláma söpört végig a testén. Az alkarja vérben úszott – úgy látszik, a lény az egyik találatával a bőrét is sikeresen felhasította.

A pilóta kizárta a tudatából a fájdalmat. Eközben a lázadó katona a sérült abednedo felé bicegett, de amint megpillantotta a nőt, felkapta a sugárvetőjét a koszból és a mellkasára szegezte. Huxia ugyanilyen gyakorlott mozdulattal emelte fel a saját fegyverét. Ám ekkor az evok lépett oda hozzá, és megrángatta a nadrágját. A pilóta habozott. Arra képezték ki, hogy végezzen a lázadókkal, de… mi van, ha tényleg véget ért a háború?

Amikor az evok újra megrángatta, lenézett a könyörgő szempárba.

Huxia eldobta a fegyverét, és lemondó pillantást vetve a katonára, felemelte a kezeit. Brreot csak bámult rá, egyértelműen látszott, hogy nem tudta, mit kezdjen a látszólagos megadással. Aztán – a birodalmi pilóta legnagyobb meglepetésére – eltette a fegyverét, és bólintott a hálája jeléül.

– Úgy tűnik, elkél egy kis segítség – mondta Huxia.

A két katona egyetlen további szó nélkül összefogott, hogy talpra segítse az abednedot. A sérült lázadó alig hallhatóan suttogott valamit.

– Havoc százados szeretne köszönetet mondani, amiért végzett a lénnyel – fordította C-3PO. – Azt mondja, már nem élne, ha… Wicket! Megmondtam, hogy ezt ne csináld!

A droid csalódottan felnyögött, amikor az evok ismét szorosan átölelte. Brreot felnevetett, és a jelenet még Huxia arcára is mosolyt csalt.

Ha a Birodalom nyerte volna a háborút, vajon ő is ilyen méltósággal bánt volna az ellenségeivel? Tudta a választ. Talán a jó oldal nyert ebben a konfliktusban.