A Starlight novellák lezárását követően az Insider új sorozatot indított, ami a Galactic Tales alcímet viseli. Ez négy rövid történetet fog magába foglalni, amik az előzmények világába repítenek vissza minket. A négy történetből az első Zam Wesell és Jango Fett karakterére koncentrál, a történetet S.T. Bende írta. 
Wesell magányos küldetésre indul, de hamar rá kell jönnie, hogy olyan feladatot vállalt el, amit egyedül nem tud megoldani, ezért segítséget kér egy régi ismerősétől...

Zam Wesell leengedte a makrotávcsövét, aztán térdre rogyott. A clawdite a nap túlnyomó részét azzal töltötte, hogy felderítse a jelenlegi célpontja – egy gazdag gyűjtő – lakhelyét, aki hatalmas összegekkel tartozott az Intergalaktikus Bankklánnak. Zam tudta, Sinvatt Bovic mindent megtett, hogy megvédje az ereklyéit – és persze önmagát is –, de a kőfalú épületben elrejtett kamerákat, az egy ezredre is elegendő biztonsági őrt és droidot még csak-csak le tudná küzdeni. Zam azonban nem számított a három védelmezőre, akik lila köpenyt viseltek, amit szürke és fekete csatokkal fogtak össze. Egy Mabarival még elbírt volna, lévén ritkán lőtt mellé, és bár a harcos lovagok ősi rendjének tagjai szinte teljesen érzéketlenek voltak a sugárnyalábokkal szemben, egy jól irányzott lövéssel elterelhette volna a figyelmet addig, amíg kartávolságon belülre kerül. De így, hogy hárman voltak, együtt könnyedén felülkerekedtek volna rajta. Vagy még rosszabb…

Zam bevethetett volna mérgező gázt, vagy jelentős mennyiségű robbanóanyagot, de mindkét esetben kockáztatta volna Bovic halálát is. Az egyetlen lehetősége, hogy élve kapja el a célpontját, ha szívességet kér egy félelmetes szövetségestől. Zam a Mabariak között töltött évei alatt megtanulta, hogy a harcosok egyetlen ellenféltől tartottak: azoktól, akik beskart viseltek.

Zam ökölbe szorította a kezeit, miközben hangtalanul visszavonult a robogójához, és felvette a kapcsolatot az egyetlen fejvadásszal, akiben mondhatjuk, hogy valamennyire megbízott.

– Segítségre van szükségem – ismerte el.

– Mikor nem? – recsegett egy érzelemmentes hang a másik oldalról.

– Kell a jutalom, vagy sem? – csattant fel Zam. – A fele a tiéd, ha segítesz elkapni a célpontot. És hidd el, komoly összegről van szó.

Egy kínzóan hosszú szünet után sóhajtás hallatszott.

– Küldd a koordinátákat, máris indulok!

Zam lélegzete felgyorsult, amikor Jango Fett Firespray-osztályú hajójának ismerős alakja leszállt a Fytoun holdfényben úszó völgyében. Gyorsan tájékoztatta Jangót a feladatról, aztán ellenőrizte a puskáját és a sugárvetőit.

– Úgy tudtam, te is Mabari voltál. Nem tudsz elintézni egyet a sajátjaid közül? – élcelődött a férfi keresztbe tett karokkal.

– Hárman vannak – felelte Zam összeszorított fogakkal. – De most már itt vagy, úgyhogy fejezzük be a melót, aztán mehetünk a dolgunkra. Újra.

– Ahogy akarod.

Jango némán menetelt az avarban. Zam a fél szemét a férfin tartotta, ahogy az épületegyüttes felé haladtak, és óvatosan kilőtték a kint elhelyezett kamerákat. A páros lekapcsolta a biztonsági droidokat, és lefegyverezte az őrséget, mielőtt továbbnyomultak a gyűjtő belső termei felé. Jango lehajtotta a távolságmérőjét, és miután átnézett vele a falon, két ujját felmutatva megerősítette, hogy Bovic dolgozószobája előtt két Mabari áll. Vagyis a harmadik valószínűleg őrjáratra indult, ami problémát jelentett, de Zam eltökélte, hogy leküzdi majd ezt az akadályt a pengéje segítségével.

Jango jelére Zam berobbantotta a falat. Figyelmen kívül hagyva az arcára záporozó törmeléket, a frissen keletkezett nyílás felé rohant. A vállai felett Jango két sugárlövedéke elszáguldott el, és a belső termet záró, impozáns kialakítású, bíbor ajtó két oldalán álló őrökbe csapódtak, de a védelmezők is talpon maradtak.

– A sugárvető hasztalan ellenük! – kiáltotta Zam, majd előrántotta a vibropengéjét, és átsurrant a kirobbantott résen.

– És ezt miért nem mondtad korábban, Wesell? – Jango balra vetődve a levegőbe ugrott, és a könyökét a lila köpenyes harcos képébe vágta, de a Mabari alig rezzent meg az ütéstől.

– Mindent a szádba kell rágnom? – Zam lendületet vett, és előrevetett lábakkal végigcsúszott a kövezeten. A sarka a Mabari csizmájába ütközött, de ököllel azonnal az őr térdére vágott, aztán balra gurult, éppen csak elkerülve az épp egy ütés elől hátraugró Jangót.

– Te fogsz a sírba vinni. – Jango felmordult, amikor a magasabb őr állába vágott. A Mabari dühösen kiköpött, de Zam megpillantotta a félelem szikráját a szemében, amikor végigpillantott Jango mandalori páncélján.

– Ha ez valóban így van, akkor azt hiszem, alábecsültem a nagyszerű Jango Fettet. – Zam felugrott, és a vibrotőrével az ellenfele mellkasa felé döfött, de az őr megpördült, és előhúzta a saját fegyverét, egy hosszú ívelt kardot, ami mellett Zam tőre egy toydariai csecsebecsének tűnt. A védelmező meglendítette a kardot, Zam pedig hátraugrott, de így is éppen csak sikerült elkerülnie a lefejezését.

– Elég ebből! – motyogta Jango. – Csináljuk azt, ami a Snuganón is bevált.

– Aznap majdnem meghaltam. – Zam elkerült egy újabb kardlendítést.

– Csak csináld… most!

Jango felemelte a bal karját, és az ujjával a csuklójára koppintott. Az alkarvédőből egy nyílszerű lövedék röppent elő, és hangosan fütyülve szelte át a szobát, mielőtt beleállt az áldozata ráncos, zöld homlokába. Az őr hátratántorodott, de aztán lehajtotta a fejét, és a fejvadász felé indult. Jango megpördült, előhúzott egy vibropengét, aztán a Mabari combjába vágta a fegyvert. Az őr felmordult, de előrelendült, és földhöz vágta Jangót.

– Most, Wesell! – nyögte a férfi.

Zam lebukott egy újabb csapás elől. Ismerős hullám futott végig rajta, amikor a végtagjai elkezdtek átalakulni, a bőre pedig megvastagodni. Durva izomrostok szakadtak ki a húsából, miközben egy szörnyű, szőrrel borított fenevaddá változott. Szőrös ujjait ökölbe szorította, aztán a meglepett támadója arcába vágta. Az átalakulás miatt megzavarodott Mabari egy Zam lábát célzó rúgással válaszolt, de a rúgás íve túl szélesre sikerült, a clawdite nő pedig kihasználta a kínálkozó lehetőséget. Vad üvöltést hallatott, aztán a falnak vágta a védelmezőt. Miközben a Mabari tántorogva felállt, Zam újabb rúgást indított, és térdre kényszerítette az őrt, aztán pedig addig nyomta lefelé, míg az végül elterült a padlón.

Mellette Jango egy újabb sor nyílvessző lövedéket lőtt ki a mostanra már sántító ellenfelére. Miközben a Mabari megmarkolta a bőrébe csapódó nyilakat, Jango egy detonátort ékelt a harcos köpenyének csatjai alá.

– Bújj el! – kiáltotta, miközben átrohant a szobán. Zam követte, aztán egy pillanattal később heves robbanás rázta meg a folyosót. Zam gyorsan talpra állt, és sietve visszaváltozott az emberi alakjába. Végignézett a holttesteken. Eközben Jango lehajtotta a távolságmérőjét, és a bíbor ajtók felé fordult, de csak statikus zavart látott. – Van itt egy kódoló, ami blokkolja az eszközömet. Azt hiszem, mondhatjuk, hogy a célpont valóban itt van.

Zam a ruhája ujjába törölte az arcát.

– Nagyon remélem, hogy így van.

– És most meghívóra várunk, vagy mi?

Zam dühös pillantással nézett a fejvadászra. A tokjába csúsztatta a vibropengéjét, elővette a sugárvetőjét, aztán átmozgatta a vállait, és jókora rúgást mért az ajtóra. Amikor kinyílt, Jango és Zam berontott Bovic dolgozószobájába. Egymásnak háttal állva felemelték a fegyvereiket, és gyorsan felmérték a környezetüket. A kör alakú helyiséget üvegvitrinek és többszintes polcok szegélyezték. A masszív kristályok és drágakövekkel díszített koponyák mellett nagy, hullámos szarvak és éles karmok pihentek. A szövettel bevont asztalokon különböző méretű koponyák sorakoztak, míg a dolgozószoba két íróasztala közül a kisebbik mögött egy wampa, egy nexu és olyan lények kitömött fejei helyezkedtek el, amiket Zam be se tudott azonosítani.

– Akárhol lehet – jegyezte meg Zam, és az erkély felé mutatott, ahol egy ősi Nihil páncél került kiállításra. A gyűjtő bármelyik ruha, kiállított maszk mögé elbújhatott…

– Megtaláltam – sziszegte Jango.

A fejvadász lőtt, a sugárlövedék lepattant a nagyobb íróasztalról, és megvilágította a mögötte álló polcokat. A bútor megingott, egy csillogó kő leesett róla és Sinvatt Bovic lába előtt állapodott meg. A gyűjtő köntöse meglibbent, ahogy megadóan felemelte reszkető kezeit.

– Állj! – kiáltotta. A szeme felfelé meredt. – Kérem, én… látja…

Zam megindult felé, ám ekkor a harmadik Mabari a nyakába ugrott az erkély felől. Lábait a clawdite nyaka köré fonta, és olyan erősen szorította, hogy a nő a padlóra rogyott. Megpróbálta lelőni a támadóját, de a harcos kicsavarta a kezéből a fegyvert. Amikor a látása már kezdett elhomályosulni, oldalról egy beskar páncél homályos körvonalát pillantotta meg.

Jango két ököllel a Mabari halántékába vágott, de a védelmező nagyot taszított a páncélján. A fejvadász nekiesett az asztalnak, amiről koponyák billentek le, hogy aztán darabokra robbanjanak a padlón. Eközben Zam megragadta az elejtett vibrotőrét, de a Mabari páncélozott térde a nő csuklójába csapódott. Fájdalom robbant Zam tudatába. A fogvatartója fellendítette ezüst kardját, hogy bevigye a végzetes ütést, ám mielőtt lecsaphatott volna, éles szisszenés hasított a levegőbe. Jango mászókampója a Mabari nyaka köré tekeredett, és a harcos köpenybe burkolt vállában állapodott meg. Az őr felüvöltött, aztán hangos reccsenés kíséretében a földre zuhant. Teste a fejekkel díszített fal tövében állapodott meg.

– Kösz – nyögte Zam remegő hangon, miután talpra állt.

– Mindig szükséged volt rám, hogy megmentsem az életed.

Zam halk morgást hallatott, aztán elővette a sugárvetőjét, ám ekkor csörömpölésre lett figyelmes.

Megfordult, épp, amikor Bovic beütötte a legközelebbi vitrint a köntösbe tekert kezével. Aztán előhúzott belőle egy hosszúkás fúvócsövet, és az ajkához emelte. Amint belefújt, egy nyíl röppent elő a csőből, és keresztülrepült a dolgozószobán. Jango elsütötte a fegyverét, de egy pillanattal később térdre rogyott, és letépte a fejéről a sisakját. A nyíl a nyakába fúródott, és bár kihúzta a lövedéket, a lélegzete azonnal akadozni kezdett. Akármilyen mérget tartalmazott a nyílvessző, az már bekerült a véráramába.

A háta mögül érkező puffanásból Zam tudta, hogy Bovicot találat érte. A férfi hevesen, fennakadt szemekkel remegett a padló kövezetén. Zam szitkozódva figyelte, ahogy a test lassan elernyedt.

– Megölted a célpontot! Elszúrtad ezt a melót, pont ahogy az előzőt is! Megmondtam, hogy ez nem egy élve vagy halva feladat, Fett. Szükségünk lett volna rá…

Bovic bőre lassan zöld árnyalatba fordult, ahogy az emberi alakja egy meglepően ismerős formát öltött. A férfi arccsontja élesen kiállt, homloka pedig hüllőszerű ragyogásban derengett. Zam levegő után kapkodott. Nem Bovic hevert a padlón, hanem egy másik clawdite, amivel egyáltalán nem számolt az épület felmérése közben. De hogyan szökhetett meg az igazi gyűjtő, és hol lehet most?

Szeme a polcokat és vitrineket fürkészte. Lehetséges, hogy egy…?

– Zam! – hallatszott Jango erőtlen kiáltása. A fejvadász a padlón heverő törmelékhalmon próbált előrébb kúszni, mialatt a légzése hörgéssé változott.

Zam tekintete a polcok és a társa között cikázott. Jangót megmérgezték, de a célpontjuk menekült, és minden eltelt másodperccel csökkent az esélye, hogy sikeresen befejezheti a munkát. Miközben Jango kétségbeesett köhögési rohamot kapott, Zam elhatározásra jutott. Sarkon fordult, és átrohant a dolgozószobán. Átugrott a clawdite felett, és szemügyre vette a vitrint, aztán elkezdte ledobálni róla a felbecsülhetetlen értékű kincseket. Kell lennie valahol egy beépített kapcsolónak! Ám a tárgyak hasztalanul zuhantak a padlóra, egyik sem nyitott ki semmilyen titkos átjárót.

– Hé, Zam! – nyögte Jango, aki egyre jobban fulladozott.

A nő gyorsan végignézett a szobán: ha nem tudja kinyitni a falat, akkor berobbantja az egészet. De Bovic gyűjteményéből szemmel láthatóan hiányoztak a detonátorokok, a saját készletét pedig már elhasználta a küldetés közben. Talán, ha a dolgozószobában lenne egy vibrobalta, esetleg, ha a Nihil páncélban találna rejtett robbanóanyagot. Kell lennie itt valaminek, amit használhat!

– Za… Zam! – nyögte Jango a nevét. A nő vonakodva fordult szenvedő partnere felé. A tekintete a Jango hátirakétájában helyet kapó lövedékre vándorolt, és azonnal megkönnyebbülés kerítette hatalmába.

– Lődd ki a rakétádat a kiállítópolcra! – kérte. – Kell mögötte lennie egy titkos átjárónak. Bovic azt használhatta menekülési útvonalként.

Jango a mellkasára szorította a kezét.

– Előbb segíts nekem.

– Nincs időm rá – csattant fel Zam.

– Segíts, vagy te leszel a rakétám célpontja.

Zam résnyire vonta a szemét.

– Nem tennéd – motyogta.

– Nincs vesztenivalóm, te is tudod.

Zam mérlegelte a lehetőségeit. Csalódott morgás kíséretében átszaladt a dolgozószobán. Letérdelt Jango mellé, felkapta a nyílvesszőt és az orra alá csúsztatta, hogy megszagolhassa. A méreg csípős szagától borzongás futott végig a gerince mentén.

– Kéktüskés darázs – sziszegte. – Bárhol felismerném ezt az avas bűzt. Meg kell találnunk az ellenszert.

Jango az összetört vitrinre mutatott.

– Próbáld azt, amiben… – köhögött – a fúvócső volt – újabb köhögés.

– Rendben.

Zam átugrott egy kitömött, de a harcok során feldöntött eopie felett. A vitrin hátuljában egy egyszerű és sértetlen agyagedényt talált. Leemelte a fedelét, megnézte a benne lévő csillogó, sárga folyadékot, aztán visszarohant Jangóhoz.

– Úgy emlékszem az ellenanyag pontosan így néz ki, de ha tévedünk, akkor annak nem lesz jó vége.

Jango kikapta az edényt a nő kezéből.

– Ezt a kockázatot vállalnom kell.

Fanyar bólintás kíséretében két korttyal lehúzta az edény tartalmát. Zam türelmetlenül várakozott.

– Na, jól vagy?

– Adj egy percet! – zihált Jango.

– És most?

Jango lassan feltápászkodott.

– A gondoskodás sosem volt az erősséged.

– Ezt igennek veszem – felelte Zam keresztbe font karokkal. – Gyorsan, robbantsd át a falat!

Jango leeresztette a vállát, és úgy helyezkedett, hogy a rakéta egyenesen a polcra szegeződjön. Zam hátraugrott, amikor a rakéta kilőtt. A becsapódás következtében a vitrin ezernyi darabra robbant szét, szilánkokkal terítve be a dolgozószobát, míg a fal eltűnt a robbanásban. Hőhullám söpört végig a szobán, Zam a karjaival védte az arcát az égési sérülésektől. Amint a tűz alábbhagyott, a nő átrohant a még mindig füstölgő nyíláson, és a mögötte lévő, alagútszerű folyosón találta magát.

– Tervezed, hogy csatlakozol? – kiáltotta vissza a válla felett.

Miközben megindult az alagút végében látható halvány derengés felé, hallotta Jango lépteinek visszhangját a háta mögött. Egy zsúfolt hangárban bukkant ki, ahol egy vörös sikló várakozott egy ovális ablak alatt. A holdfény beáramlott az ablakon, és megvilágította az igazi gyűjtőt, aki épp a pilótafülke kinyitásával küszködött.

– Ó, nem, nem – sziszegte Zam. Felvette a megfelelő pozíciót, aztán kilőtte a hajó zsilipjét vezérlő irányítórendszert. Mielőtt Bovic megfordulhatott volna, Zam átállította a fegyverét, és egy második lövést is leadott, amivel elkábította a célpontját.

– Biztos vagy benne, hogy ez nem egy újabb alakváltó? – kérdezte Jango, miután utolérte a nőt, aztán elhaladva mellette átsétált az elnémult hangáron.

Zam kesztyűbe bujtatott ujjával megböködte Bovic arcát. Nyomát sem látta zöld árnyalatnak.

– Remélem, hogy nem az.

– Akkor kötözzük meg, és irány az ügyfél. Akár hiszed, akár nem, megvannak a saját célpontjaim is, akikért be kell hajtanom a krediteket.

– Innen megoldom. – Zam előhúzott egy kötegelőt az övéből, és megkötözte vele Bovic csuklóját. A két fejvadász kicipelte a megtermett férfit az elnéptelenedett épületből, aztán rászuszakolták Zam robogójára.

Miután a célpont biztosítva volt, Jango röviden tisztelgett.

– Tudod, hová kell küldeni a kreditjeimet.

– Talán csökkenteni kellene a részesedésed, mert, tudod, megmentettem az életedet. – Zam félrehajtotta a fejét.

– Talán, de én is megtettem ugyanezt veled.

A fejvadászok fukar módon bólintottak. Zam az egyik kezét a robogója indítókarján tartotta, amíg Jango elindult a kék és ezüst színben úszó Firespray hajója felé. Biztosan tudta, hogy az útjaik még keresztezni fogják egymást. Ahogy mindig tették. Időnként jól jött, hogy volt egy társa… még akkor is, ha ebben a partnerben sosem bízhatott meg teljesen.

A következő szám:
Grievous tábornok vadászatra indul az Insider magazin következő számában!