A novella az Insider magazin 160. számában jelent meg 2015. szeptember 8.-án a Penge-osztag novella folytatásaként, és az Utóhatás című regény kiegészítéseként. A novellát ezúttal is Mark S. Williams és David J. Williams írta.

Az endori csatát követően a háború még nem ért véget a Lázadók Szövetsége és a Galaktikus Birodalom között. Bár a Birodalom súlyos vereséget szenved, még mindig jelentős hatalmat képvisel, amit a Lázadók - illetve ahogy hívják magukat: Új Köztársaság - igyekeznek letörni. Új célpontjuk a Malastare, ahová a Penge-osztagot - az endori csatában a Devastator elpusztításával bizonyított vadászgép századot - küldik. A küldetés során azonban Gina lehetőséget lát, hogy fokozza a Birodalom kárait, így magánakcióba kezd a közvetlen parancs ellenére.

A bolygó hatalmas, örvénylő viharfelhőinek fala mintha a végtelenségig nyúlt volna. Eltakarta a kilátást, és csak foltokban lehetett látni az örvénylő felhők alatt elterülő narancssárga és szürke tájat. Gina Moonsong támadó sebességre gyorsított a
B-szárnyújával, miközben az osztag többi tagja alakzatba állt mögötte. Összeszorított fogakkal kapcsolta be az adóvevőjét.

– Minden egységnek, várjatok a jelemre! Három… kettő… egy… most!

A B-szárnyúak harci számítógépe szinkronizált. A következő pillanatban, tucatnyi ionlövedék száguldott a Malastare-t védő bolygópajzs ugyanazon része felé. A találat után a pajzs egy része egy pillanatra láthatóvá vált, aztán pulzálva eltűnt, ezzel elég időt adva a pilótáknak, hogy átjussanak a keletkezett résen. Moonsong érezte, amikor a gépe átjutott a meggyengült energiamezőn.

Körülötte a pilótái azzal küzdöttek, hogy megtartsák a pontos irányt, miközben áthaladtak a pajzs leggyengébb pontján, ami egyre nehezebbnek bizonyult, ahogy beléptek a légkörbe és növekedni kezdett a gravitáció. Az egyik gépnek ez túl soknak bizonyult. Moonsong látta a kijelzőjén, mikor a meggyengült pajzs egyik elektromágneses kisülése elérte Penge Hetes gépét, ami lánggolyóként csapódott a halálos falba, még mielőtt Karls felfoghatta volna, mi történt.

Moonsong káromkodott, miközben ellenőrizte, hogy Fanty, Starmm és az osztag többi tagja még mindig pozícióban repültek-e mögötte. Áthatoltak a bolygó első védelmi vonalán, de tovább kellett küzdeniük a légörvények elsöprő ereje ellen.

A dolgok viszont csak rosszabbá váltak.

– Penge Ötös, Penge Háromnak. Úgy számolom legalább egy tucat TIE-vadász közeledik.

A közöny Cutter Poole hangjában arról árulkodott, hogy teljesen tapasztalatlan a harcban.

– Biztosan többen vannak… – jegyezte meg Penge Hatos.

– Állítsátok a pajzsokat maximális töltöttségre! – adta ki az utasítást Moonsong. – Ne legyen hiába a sok gyakorlás!

Amikor a pajzsok aktiválódtak a reflexei pedig felerősödtek, a lány úgy érezte magát, mint a második Halálcsillag elpusztítása után. Nem rég történt, mégis mintha egy örökkévalósággal korábban történt volna.

Az ünnepség a fedélzeten rövid és lényegre törő volt. Néhány admirális – akikről sosem hallott korábban – beszédet mondott a kötelességről, az áldozatokról és a hősiességről mielőtt kitüntették volna az endori csatában életben maradt B-szárnyú pilótákat a Bátorság Érméivel. Nem sok örömöt érzett, főleg, mert úgy gondolta, hogy az elesett pilótáknak kellene adniuk a kitüntetéseket. Az sem lelkesítette, hogy hadnagyi rangra léptették elő. Az egyetlen kis öröme az egészben az volt, hogy Braylen Stramm osztagparancsnoki előléptetést kapott. Amikor az ünnepség résztvevői visszatértek a szolgálati állomásaikhoz, Moonsong egyenesen a férfihez ment. Féloldalasan rámosolygott és könnyedén tisztelgett, a férfi mindkettőt viszonozta, de a reakciója még a szokásosnál is kedvtelenebb volt. Abban a pillanatban Moonsong úgy érezte, mintha már egy ezerszer begyakorolt jelenetet játszanának el.

– Jól áll önnek a kitüntetés, parancsnok – mondta Stramm.

Moonsong nem akarta engedni, hogy a férfi kihátráljon a beszélgetés elől. Körbenézett, hogy van-e valaki hallótávolságon belül, aztán közelebb lépett.

– Mi jár a fejedben? – kérdezte.

– Semmi.

– Mindketten tudjuk, hogy ez nem igaz.

Stramm a tekintetét kerülve a lány mögött állomásozó vadászgépekről lógó konfettit nézte.

– Nem tudom, hogy mondjam el.

– Akkor majd én mondom helyetted. Azt hiszed, az előléptetésed azt jelenti, hogy többé nem láthatjuk egymást.

– Mert azt jelenti – válaszolta a férfi.

– Ezt a tonnányi ostobaságot! Azért félsz, mert látod mennyire komoly lett.

– Persze, hogy félek – vágta rá a férfi. – Félek, hogy választanom kell közted és az osztag között.

– Úgy hangzik, mintha már döntöttél volna.

– Gina, egy napon talán olyan parancsot kell adnom, amit… – rövid szünetet tartott, mielőtt folytatta volna. – Amikor eljön ez a nap, tudnom kell, hogy képes leszek-e kiadni az utasítást, és te végrehajtod-e.

– Megtenném. Te is tudod.

– Ez az én nézőpontom – válaszolta, és amikor a lány nem felelt folytatta: – Én… nézd, kitaláljuk majd, hogy mi legyen velünk, ha a háborúnak vége.

– A háborúnak vége.

– Még nem. – Leült az emelvény szélére, és lóbálni kezdte a lábát. Egy pillanatig úgy nézett ki, mint egy gyámoltalan gyerek. – Nem kellene elmondanom, de a birodalmiak még nem törtek meg. Ami biztosítási feladatnak indult, valami sokkal komolyabb lett. Az elesett pilóták helyét egy halom újonc veszi át, és szükségem van rád, hogy kiképezzük őket, rendben?

Moonsong nyugodtan mosolygott, de tudta, hogy a férfi átlát rajta.

– Rendben.

Stramm és az ő vezetése alatt a B-szárnyú osztag két csoportra vált. Moonsong csapata továbbra is a közeledő TIE-vadászok hulláma felé tartott. A Penge-osztag pajzson való átjutására mindenki felfigyelt, de a lány abban reménykedett, hogy az ő csapatára összpontosítanak majd, és nem Stramm egységére. Fanty hangja visszhangzott az osztag fejhallgatóiban. 

– Készüljetek a földtúrókra…

Moonsong grimaszosan mosolygott. Gúnyosan földtúróknak nevezték azokat a birodalmi pilótákat, akik a bolygók légkörében végeztek küldetéseket. Egy TIE-vadászt a bolygó légkörében vezetni nehezebb volt, mint amilyennek látszott, de a földtúrók elérték, hogy könnyűnek tűnjön. A szörnyű idő dacára, a B-szárnyúak harci számítógépein láthatták, hogy szoros alakzatban és gyorsan közeledtek. Az évek alatt a földtúrók szakértelme és taktikái ugyanolyan veszélyes ellenfelekké tették őket, mint bármelyik vadászpilótát. Ebben a pillanatban Moonsong csak erre tudott gondolni. Előre tolta a botkormányt, és lebukott az érkező TIE-vadászok elől. Ez volt Stramm tervének legvitathatóbb, legfelkavaróbb része. A lány számítógépjelzése szerint, a Stramm vezette osztag egyenesen a célpont felé haladt a TIE-vadászok, vagy a földi védelmi egységek tudta nélkül. Ő és a pilótái a birodalmiak osztatlan figyelmében részesültek.

– Orenth-manővert elkezdeni! – kiáltotta Gina. B-szárnyújával meredek hurkot írt le, és elkerülte a TIE-vadászokat, ezzel azt a benyomást keltve, hogy az osztag visszavonulót fújt. A gyors győzelem reményében a birodalmiak felzárkóztak mögéjük, és követték a B-szárnyúakat a pajzs alatti légkör szélére.

Moonsong pedig éppen ezt akarta elérni.

– Gina Moonsong hadnagy vagyok.

Végigmérte az új arcokat. Felpillantva észrevette Strammot, ahogy a hangár figyelőállás korlátján támaszkodva nézett le rá. Minden kadét tapasztalatlan volt, és nem maradt rá idő, hogy túl sok mindent taníthasson nekik.

– Titeket, hármatokat az én csapatomba osztottak be. – Lepillantott az adathordozóra, ami a személyes aktákat tartalmazta. – Szóval, üdv a Penge-osztagban! – szünetet tartott. Mégis mi mást kellett volna mondania? – Ne legyetek szégyenlősek! – folytatta. – Beszéljünk őszintén!

A legmagasabb kadét szólalt meg elsőnek.

– Yori Dahn kadét, jelentkezem.

Moonsong bírálóan mérte végig.

– Itt az áll, hogy egy teherhajó tisztje voltál.

– Igen, hadnagy!

– És miért döntöttél úgy, hogy csatlakozol hozzánk?

– A Birodalom kivégezte a legénységemet.

– Akkor a bosszú miatt vagy itt – állapította meg Moonsong.

– Valahogy úgy, hadnagy.

– Ez egy szörnyű ok a harcra.

– Valóban? Azt hittem…

– Ez a vesztedet okozhatja. Jobb okot kell keresned!

– Igen, hadnagy!

Moonsong a következő kadéthoz fordult.

– És ki vagy te?

– Jordan Karls kadét.

Az erős torguta a vállaira prémet terített, amiről Moonsong úgy vélte korábban egy különösen csúnya ragadozó lehetett. Karls úgy nézett ki, mint aki képes puszta kézzel végezni egy ilyen állattal.

– Az aktád szerint a Bespin közelében tevékenykedtél. Mit gondolsz, miért leszel jó B-szárnyú pilóta?

– Nagyon jól alkalmazkodom, hadnagy.

– És ez mit jelent?

– Mindennel képes vagyok repülni, még X-szárnyúval is.

– A B-szárnyúak sokkal érzékenyebbek, mint az X-szárnyúak – válaszolta Moonsong. – A kartonodban az áll, hogy jól teljesítettél a kiképzés alatt. Meglátjuk, hogy megy majd a valóságban.

Az utolsó újonchoz fordult, de a férfi szólalt meg előbb.

– Cutter Poole kadét, hölgyem.

Cutter fiatal volt. Szögletes állkapcsa, sötét haja és kék szeme jóképűvé tette. Első ránézésre úgy nézett ki, mint egy akcióhős, aki a legutóbbi holofilmből jött elő.

– Mit mosolyogsz? – kérdezte a férfit.

– Csak hálás vagyok, hogy a háború nem ért véget, mielőtt idekerültem, uram. Mármint hölgyem.

– Á, már értem, egy üdvöske. Errefelé tudjuk, mit kezdjünk a magadfajtával. Csak, hogy tudjátok: nem szeretem, ha hölgyemnek, kapitánynak, uramnak vagy főnöknek hívnak. Hadnagynak szólítsatok! Ha közületek bárki azért áll be közénk, mert azt hiszi, gyorsan lezárjuk a háborút és otthon lesz a következő Alapítók Napjára, akkor rossz híreim vannak. A háborúnak még nincs vége. Remélem, értitek, amit mondok.

– Igen, hadnagy! – válaszolták kórusban.

– Akkor, mint mondtam… üdv a Penge-osztagban! Bemutatom nektek a szárnysegédemet, Fantyt. Segít eligazodni. A gyakorlatot holnap reggel hat órakor kezdjük.

Moonsong biccentett Fantynak, aki előrelépve folytatta.

– Oké, hallottátok a hadnagyot; indulás!

A lány visszanézet a figyelőállás felé, de Stramm már nem volt ott.

Ahogy a légkör ritkult, úgy csökkent a földtúrók előnye is. Moonsong bekapcsolta az utánégetőt; a B-szárnyúak alakzatot bontottak, megpördültek és fejjel lefelé szembe fordultak az üldözőikkel, akik meglepetten szóródtak szét. Moonsong és Fanty felzárkózott két TIE-vadász mögé és gondolkodás nélkül lelőtték őket az égről. A B-szárnyú pilóták, akik korábban még sosem harcoltak ellenséggel, hirtelen az első harcuk győzelmi mámorában találták magukat. Poole és Dahn felkiáltottak, amikor leszedtek egy összezavarodott TIE-vadászt. Poole hangja izgatottan recsegett Moonsong fejhallgatójában.

– Mintha egérdroidokra lőnénk egy hordóban!

– Penge Öt és Hat, figyeljetek! – Bár kiadta a figyelmeztetést, Moonsong tudta, hogy elkésett. Egy TIE-vadász felbukkant Poole látómezején kívül és tűz alá vette. A B-szárnyú pilótafülkéjéből füst tört elő, aztán a gép zuhanni kezdett a felhőkön át. Moonsong élesen balra fordult, befogta a TIE-t, amelyik lelőtte Poole gépét, és a fiatal férfi után küldte a birodalmit, ez azonban a legkevésbé sem vigasztalta.

– Gyere be! – kiáltott ki Stramm.

A lány belépett a szobába, de nem csukta be maga mögött az ajtót.

– Ez az új küldetés – kezdte a férfi bevezetés nélkül. Ez mindkettejük számára új helyzet volt, de már korábban kibékültek. Megállította a térképet egy csillagszektornál és egy jelentéktelen csoportra mutatott a szektor szélén. – Antilles parancsnok megjelölte a célpontot: egy birodalmi kommunikációs állomás a Malastare-on. Épp a támadás kitervelésén dolgozom.

A lány áttanulmányozta a térképet.

– Úgy tűnik, pajzs védi a bolygót.

– Szerencsére a pajzsgenerátor közvetlenül az elsődleges célpont mellett van. Egyszerre csaphatunk le.

– Hogy jutunk be?

– Hát – Stramm kényelmetlenül mocorgott –, Ackbar tapasztalt technikusai szerint, ha bevetjük az ionágyúkat, létrehozhatunk egy ideiglenes nyílást.

– Ez őrültségnek hangzik.

– Szerinted én örülök neki?

– De még ha sikerül is… – a lány szeme megakadt a bolygó egyik helyszínén. – Ez mi?

– Az Pandion moff nyaralója.

– Pandion… nem ő irányított több rabszolgaszállító hajót is?

– És még mindig ezt teszi. Feltölti a Birodalom munkatáborait.

– És nem tervezünk lecsapni rá? – Moonsong nehezen állta meg, hogy megfelelő hangnemben beszéljen.

– Koncentráljunk hadnagy! Ha lecsapunk a bázisra és kiütjük a védelmet, leszállhatunk és biztosíthatjuk a bolygót. – Kemény pillantást vetett a lányra. – Ez az, ami számít. Fegyelmezettnek kell lennünk, és biztosítanunk, hogy mindenki egy darabban hazajöjjön.

A lány megrázta a fejét.

– A biztonsági játszadozásokkal nem nyerhetjük meg a háborút, uram! Ha Pandion moff ott van, le kell csapnunk rá! 

– És itt a probléma. Nem tudjuk, hogy ott van-e, és senki életét nem akarom kockáztatni azzal, hogy utánajárjunk.

– Sokkal kevesebbért is kockáztattuk már az életünket.

– Gina…

– És mit gondolsz, ki vezeti a kommunikációs állomást? Ha lecsapunk rá, lehet, hogy gondot okozunk Pandionnak, de ha megöljük a palotájában, akkor elvágunk minden parancsot, amit kiadhatna. Arról nem is beszélve, hogy így a katonái sokkal nagyobb valószínűséggel fogják megadni magukat a felszólításra.

– Hadnagy, megkapta a parancsot! Világos voltam?

Moonsong egy röpke pillanatig habozott. Ez a pillanat azok számára, akik nem vadászpilóták voltak észrevehetetlen lett volna. Viszont egy vadászpilótának félreérthetetlen jelzésnek számított.

 – Igen, uram… – válaszolta.

A kommunikációs állomás és a pajzsgenerátor eltűnt egy hatalmas robbanásban, ami ezernyi kilogramm narancssárga és szürke port emelt a levegőbe. Stramm bombái telibe találtak. A földi egységek most már sokkal könnyebben fognak boldogulni.

– Penge Vezér a Penge-osztagnak; célpont megsemmisítve, találkozunk a megbeszélt helyen!

Moonsong a képernyőjére nézve látta, ahogy Stramm az ég felé fordul. Leszedte az utolsó TIE-vadászt, aztán bekapcsolta a mikrofont.

– Fanty! Menjetek a gyülekezési pontra Yorival!

– Nem megyek el nélküled, hadnagy! Mit csinálunk?

Moonsong hezitált. Mi a pokol?

– Csökkentjük a magasságot egy-null-null méterre, és célba vesszük azt az energia tornyot északnyugat nulla-hét-ötre.

– A moff palotája.

– Pontosan. Lecsapunk rá.

– Most kaptunk parancsot a visszavonulásra, hadnagy! Emellett…

– Nem marad elég üzemanyag, hogy pályára álljunk? Épp most számoltam ki. Szoros lesz, de meg tudjuk csinálni.

– Akkor csináljuk! – Yori most először szólalt meg. – Jó móka lesz.

Fanty nevetése nem volt örömteli.

– Nem jó ötlet.

– Nem kell velem jönnöd – válaszolta Moonsong.

– Na, ebben nem értünk egyet!

A három hajó a föld felé fordult a nyomukban lévő néhány megmaradt TIE-vadászt messze elhagyva. A földi védelem többsége még most is a menekülő Strammra koncentrált. A turbólézerek nem észlelték azonnal Moonsong hajóját, de amint jelet fogtak, azonnal tűz alá vették. A narancssárgás, szürkés talaj kitöltötte a képernyőt miközben tüzes csóvák emelkedtek felé.

– Elég szép légvédelmi tüzérséget fogtunk ki, főnök! – sziszegte Fanty.

– Lejjebb repülünk, és proton torpedókat használunk! Amikor a kerületbe érünk, húzzuk fel és pucoljunk!

– Penge Három, mit művelsz? – Stramm hangja visszhangzott a fülhallgatóban. – Vissza az alakzatba!

– Nem értem, uram – válaszolta Moonsong. – Sok a légköri zavar…

– A fenébe is, tökéletesen hallasz! Azt mondtam, hogy vissza az…

A hang abbamaradt, amikor Moonsong kikapcsolta a kommunikációs csatornát. Strammnak várnia kell a kiabálással, amíg újra egyesül az osztag. A három B-szárnyú lejjebb ereszkedett. Alig ötven méterrel a föld felett repültek.

Moonsong harci számítógépén figyelmeztető jelzések villantak fel, miközben a légvédelmi lövedékek tengerében repültek. Csak remélni tudta, hogy a B-szárnyúak erős pajzsaival és a gyors sebességükkel a birodalmiak célzó rendszerei már nem birkóznak meg.

– Maradjatok alakzatban! – utasította a társait. – Már csak egy maradt.

A B-szárnyúak elérték a fű borította völgyet, amin a terpeszkedő birtok állt. A torpedók tengere lángba borította a környező épületeket, amik saját magukba roskadtak össze. Egy pillanatra az egész völgy zúgó pokollá változott. Moonsong nem tudta, hogy a moff ott van-e vagy sem, de úgy gondolta, legalább nem ad több bőkezű vacsorapartit. Lehet, hogy ez nem sok, de jelenleg ez is megfelelő elégtételnek tűnt. Visszahúzta a kormányt, és az osztag maradékával a vastag felhők felé indultak. A hajó olyan keményen rázkódott, hogy majdnem darabokra esett. A felhők egyre vastagodtak, a kijelzői elsötétültek, ahogy tovább gyorsult felfelé. Eközben csak azon gondolkodott, hogy vajon milyen fogadtatásban részesül majd Strammtól, ha visszaér a fedélzetre.

De igazából nem is számított. Csak azt várta, hogy újra találkozzon a férfival a fedélzeten.