A novella az Insider magazin 168. számában jelent meg 2016. szeptember 7.-én a Penge-osztag novellák folytatásaként, és az Utóhatás: Adósság című regény kiegészítéseként. A korábbiakhoz hasonlóan a történetet ezúttal is Mark S. Williams és David J. Williams írta.

Tovább tombol a háború. A két szemben álló fél szinte felváltva ér el sikereket a harcmezőn, de a Birodalom jelentősen vesztett az erejéből. Azonban a kulcsfontosságú helyszínek, mint például a kuati hajógyár továbbra is az ő fennhatóságuk alá tartozik. Eljött az ideje, hogy az Új Köztársaság támadást indítson a masszív gyár ellen. A támadásban részt vesz a Penge-osztag is, akiket ezúttal Gina Moonsong vezet csatába.

Zöld fények villantak fel Gina Moonsong hadnagy harci számítógépéből, miközben nézte, ahogy a kuati hajógyár védelme riadóztatott. A hatalmas acélgyűrű úgy zárta körbe a Kuat bolygót, akár egy óriási fémkígyó. A dokkok, a raktár, a géptermek és az orbitális élőhelyek által, az állomás volt a Birodalom félelmetes fegyvereinek elsődleges előállítója. Ide tartoztak a birodalmi osztályú csillagrombolók, az AT-AT lépegetők és az új technológiai szörnyűségek, amelyekről azt suttogták prototípus fázisba kerültek. Az Új Köztársaság úgy döntött, ideje foglalkozni a Birodalom fő gépbeszállítójával és egy olyan támadást rendelt el, amely vetekedett az endori csatával.

Lézersugarak százai villantak fel, ahogy a gyár védelme tüzet nyitott a közeledő új köztársasági flottára.

Moonsong visszahúzta a B-szárnyúját és ellenőrizte az osztag alakzatát. Mögötte mon calamari csatahajók sorakoztak fel, fedélzetükön hatalmas torpedó készletekkel, miközben az első hullámban indított X-szárnyúak támadó helyzetbe álltak. A jobbján és balján tucatnyi másik vadászgépraj foglalta el a pozícióját. Előttük az orbitális gyűrű mögött egy csillagromboló flotta sorakozott fel, a TIE-vadászok pedig megindultak, hogy részt vegyenek a csatában. Ez volt a harmadik támadás, és a birodalmiak még mindig ugyanazt a taktikát használták. A gondot az jelentette, hogy továbbra is hatékonynak bizonyultak.

A védelmi erejük puszta létszáma komoly fenyegetést jelentett. A birodalmiak minden áron meg szerették volna tartani a létesítményt, ennek érdekében bevetették a mélyűri forrásaikat, többet is, mint amennyire az Új Köztársaság számított.

A hadjárat csak pár napja kezdődött, de mostanra világossá vált, hogy ez a csata nem lesz rövid, és nem lesz könnyű sem.

– Nézd, kik jönnek játszani!

– Látom, Fanty. Li hadnagy, cél a rendszerfejlesztő a négyes kvadránsban! Zárkózzatok fel, és várjátok az utasítást!

– Vettem Penge Vezér!

Sandara Li hadnagy vezette az új X-szárnyú különítményt, akiket a Penge-osztag mellé rendeltek támogatásként. Moonsong és Li kapcsolatát a legkevésbé sem lehetett szívélyesnek nevezni. Mint kiderült, Li inkább Stramm mellett szeretett volna repülni – de Strammot az Amalthea cirkáló fedélzetére rendelték, hogy segítsen a kapitánynak irányítani a teljes flotta akcióját.

A jobb oldali robbanásokból Moonsong tudta, hogy az Új Köztársaság első hullámát a birodalmi erők megsemmisítették. Köztársasági és birodalmi vadászok tucatjai repültek az űrben, amit az egymás ellen indított protontorpedók hada világított be.

Yori Dahn ideges hangja csattant fel Moonsong fejhallgatójából.

 – Rajtam van egy! Nem tudom lerázni!

Moonsong visszafordult a B-szárnyúval, és teljes sebességre gyorsított az elfogópályán. Épp, amikor a TIE-vadász egyenesbe került, Moonsong lézerei két részre robbantották.

– Kösz, főnök! – mondta Dahn.

– Nehogy túl korán köszönd meg! – válaszolta Gina röviden, miközben lángnyalábok csaptak fel egy közeli csillagrombolóból; a következő pillanatban felrobbant, törmeléket zúdítva minden irányba. Az egyik fémtörmelék félbe vágott egy B-szárnyút, egy
X-szárnyút pedig az ellenséges tűz robbantott darabokra. Miközben Moonsong megpróbálta összehívni az embereit, üzenet érkezett a parancsnokságról, minden pilóta csatornájára:

– Parancsnokság minden vadásznak: visszavonulás! Ismétlem, minden egység vissza!

– Mi a fene folyik itt? – fakadt ki Li.

– Hallottad a parancsot hadnagy! Biztos vagyok benne, hogy a parancsnokságnak jó oka van a visszavonulásra. Vissza a hajóra! – Moonsong visszakanyarodott a B-szárnyúval, miközben azon töprengett, mi lehet az az ok.

Braylen Stramm a holovetítőnél állt, Tane kapitány mellett. Moonsong úgy vélte, furcsa a khaki és lőpor-kék egyenruhában látni a pilóta ruhája helyett. Furcsa, mindazonáltal jóképűnek látszott benne. Azonban még ennél is furcsábbnak érezte, hogy őt választották meg az új támadó osztag vezetőjének. Amikor Stramm a Hadművelet Tervező Központba került, a lány úgy gondolta, hogy egy másik osztagparancsnokot helyeznek át hozzájuk.

Most viszont ő, Fanty, Li és a hadnagy szárnysegédje, Johan Volk ott ült a többi osztagvezetővel a mon calamari Amalthea csatahajón tartott tanácskozáson. Stramm előrébb lépett, és a hangja betöltötte a szobát.

– Rendben, figyelem! Elemeztük az ellenség védelmét, és világossá vált, hogy változtatni kell a stratégiánkon. Nem áll rendelkezésünkre olyan tűzerő, amivel egyetlen csapással kiiktathatnánk a célpont védelmi flottáját. Ezért úgy döntöttünk, hogy a gyár infrastruktúrájának kulcsfontosságú részeit fogjuk bombázni. Üzemanyag csövek, szállító vasutak és szenzor tömbök. Ezek lesznek az elsődleges célpontok a továbbiakban. Ez azt eredményezi, hogy változik a menetrend, de a lefuttatott szimulációk alapján az új stratégia eredményes lesz.

Li keze a magasba lendült, Stramm pedig bólintott a fejével; Li felállt, kihúzta magát és eltűrte hosszú fekete haját a szeme elől. Moonsong azonnal észrevette, hogy a teremben minden szem végigméri Li lenyűgöző alakját. Fenébe is, a nő úgy nézett ki, mint egy hősnő a coruscanti holodrámák egyikéből!

– Parancsnok, ez lényegében azt jelenti, hogy az X-szárnyúakat felszerelik protontorpedókkal, hogy részt tudjanak venni a bombázásban?

– Negatív. Eddig az X-szárnyúak kíséretével a B-szárnyú bombázócsoport sikeresnek mondható, de továbbra is szükséges az X-szárnyú támogatás, a TIE-vadászok ellen.

Li szárnysegédje Volk állt fel következőnek. Hatalmas kopasz férfi volt, óriási szakállal és még nagyobb vigyorral. Ő és a felesége, Vira legendás gerillaharcosok voltak a Scuttlebutt bolygón, ahonnan származtak.

– Bocsánat, uram, de ki fogja távol tartani tőlünk a csillagrombolókat?

Tane kapitány a holovetítőhöz fordult, és egy csoport csillagrombolóra mutatott.

– A flotta hajói lekötik az ellenséget itt, itt és itt. Kényszerítjük őket, hogy átcsoportosítsák a rombolóik többségét, és ellenünk küldjék őket. Így maguknak, pilótáknak lehetőségük lesz támadást indítani. Lesznek veszteségek… Ez biztos. De ha sikerül csapást mérniük a raktárakra és a parancsnoki központokra, megéri.

A teremben tapinthatóvá vált a feszültség, így hozzátette:

– Nézzék, tudjuk, hogy sokat kérünk; és őszintén szólva még többet fogunk. Ez a csata kritikus. Ha veszítünk, az Új Köztársaság stabilitása máris veszélybe kerül. – Tane hátrébb lépett és hagyta, hogy Stramm lezárja a dolgokat.

– Az osztagparancsnokok meg fogják kapni az új küldetéscsomagot, és feladatuk, hogy azt eljuttassák a többi pilótának. Van még kérdés? – Nem érkezett válasz. – Akkor sok sikert odakint és jó vadászatot! Lelépni!

Moonsong próbált koncentrálni a körülötte lévő káoszban, miközben az osztag egy szállítóvasút felé repült. Elméletben, ha sikerül lecsökkenteni a gyár lehetőségeit, hogy ellátmányt és lőszert szállítson, az egyes területek sebezhetőbbé válnak.

Éles sikoly töltötte meg a fejhallgatóját, miközben Penge Kilenc gépe eltűnt a kijelzőjéről.  

– Lelőtték…

– Tudom, Fanty!

Yori Dahn, Moonsong mellé repült a hajójával. A hangja elcsuklott a kommunikációs csatornában.

– Hadnagy, látod, amit én látok?

A gyűrű tetején, a szállító vasút előtt AT-AT és AT-ACT lépegetők csoportja állt, egy-két a klónháborúkban használt AT-TE lépegetővel és különféle befejezetlen AT-AT lépegetőkkel egyetemben, amik úgy néztek ki, mint az óriási csapatszállítók csontváza, amiben csak a fejek és az erőteljes ágyúk működtek. A birodalmi lépegetők tüzet nyitottak rájuk. Li hangja hallatszott.

– X-szárnyúak figyelem! Megtámadjuk a lépegetőket!

– Maradj alakzatban! – utasította Moonsong – Szükségünk van rátok a TIE-vadászok ellen.

– Egy perc az egész, és nem juttok el a célpontig, ha nem tisztítjuk meg az utat. Tartalékoljátok a bombákat a célpontra! Indulás!

– Veled vagyok főnök! – felelte Volk hezitálás nélkül.

– Tartsd az alakzatot! – csattant fel Moonsong, de már elkésett.

Az X-szárnyúak kitörtek az alakzatból, és megindultak az óriások felé. Egy pillanatra Moonsong tényleg azt gondolta, sikerrel járhatnak, ám erre azonnal rá is cáfoltak az időközben megérkező teherliftek utasai: több befejezett AT-AT lépegető és páncélozott csillagromboló lézerágyúk. Moonsong látta, ahogy két X-szárnyút eltalálnak. Az egyik tűzcsóvát húzva gyulladt ki, a másik pedig elvesztett irányítással a hajógyár oldalába csapódott.

Az is aggodalomra adott okot, hogy a vadászok lézerei nem bizonyultak elég erősek, hogy egyetlen lövéssel áthatoljanak a lépegetők páncélzatán. Moonsong tudta, hogyha nem összpontosítják a tűzerejüket az összetákolt lőállásokra, az esély, hogy a csapata bármelyik tagja élve megússza az ütközetet, pontosan nulla lesz, és az egyetlen lehetőség, hogy kiüssék a lépegetőket, ha bevetik a vasútra szánt torpedókat. Ez azt jelentette, hogy a vasút másodlagos célponttá vált.

– Penge-osztag, kövessetek és koncentráljátok az ionágyú tüzet azokra az ágyúállásokra!

A vadászgépek lenyűgöző mintát leírva röppályát váltottak, és gyorsulva közelítették meg az ellenséget.

– Használjátok a torpedókat a lépegetőkön!

– És az elsődleges célpont? – kérdezte Dahn.

– Most ez az elsődleges célpont, úgyhogy támadás!

A B-szárnyúak célba vették a lépegetőket, végzetes lövedékzáport bocsájtva az óriásokra. Moonsong B-szárnyúja is lecsapott az előtte tornyosuló AT-AT-re. Bár a lépegetők lövegei könnyedén meg tudták semmisíteni a vadászgépeiket, szerencséjükre mozgás közben nem tudták őket olyan könnyedén célba venni. Moonsong kilőtt pár torpedót megsemmisítve az egyik lépegető irányítóközpontját, amit aztán a monstrum összedőlése követett.

Sajnos a mögötte repülő pilótát eltalálta egy TIE-vadász, amitől a gép körkörös zuhanásba kezdett, és nekicsapódott egy másik lépegető lábának. A robbanás kibillentette a masszív gépezetet az egyensúlyából, túllendült a gyűrűn, és elkezdett a bolygó felé zuhanni. A páncélozott óriások mindenfelé több halomnyi pótalkatrésszé váltak. A szétzúzott darabkáik szerteszét lebegtek az űrben. A gyűrű több helyen megrepedt a B-szárnyúak kilőtt torpedóitól. Moonsong hangosan káromkodott. Micsoda veszteség!

– Rendben emberek, tűnjünk innen! A célpont nem megy már sehova.

Li kimászott az ütött kopott X-szárnyúból, és egyenesen Moonsong dühös arcával találta szemben magát. A mechanikai-, és hangárszemélyzet tágas teret adott nekik, míg a többi pilóta – megfelelő távolságot tartva – igyekezett hallótávolságon belül maradni.

– Mégis mi az ördögöt csináltál odakint?

– A feladatomat – válaszolta Li közönyösen.

– A feladatod az volt, hogy megvédj minket a TIE-vadászoktól, nem pedig a célpont bombázása! Elvesztettem egy remek pilótát. Az egyetlen oka, hogy te is életben vagy még, az az, hogy módosítottam a főküldetést, hogy kihúzzam a hátsód a bajból. Ez felelőtlen volt…

– Különös, hogy ezt épp te mondod, Gina. Azt hiszed, én nem hallottam rólad?

– Hallottál rólam?

– Az emberek pletykálnak. Azt hiszed, nem tudom, hogy csak azért lettél kinevezve osztagparancsnoknak, mert a barátod a kezedbe adta a parancsnokságot?

– Túlmész a határon, hadnagy!

Li vigyázzba vágta magát. Moonsong hátrébb lépett, megdörzsölte a szemét és nagyon sóhajtott.

– Tudod te, mi a legnagyobb bajod, hadnagy?

– Nem, asszonyom, fogalmam sincs, de talán az osztagparancsnok majd felvilágosít.

Moonsong gúnyosan elmosolyodott, és halkabban folytatta.

– Mindenekelőtt a parancsnokságot Stramm ajánlása ellenére kaptam meg. Hogy őszinte legyek, nem volt biztos benne, hogy érett vagyok hozzá, de őt átvezényelték, és kellett valaki a helyére. Én lettem az. Az igazi gond viszont az, hogy olyan vagy, mint én voltam néhány hónappal ezelőtt. Tudod, túl sokáig tartott észrevennem, hogy ahhoz, hogy ezt a háborút élve megússzuk, össze kell dolgoznunk. Átkozott jó pilóta vagy, Li, talán majdnem olyan jó, mint én és egy kis önfegyelemmel az egyik legjobb lehetsz. És ezt nem csak úgy mondom. Kiszúrtad az ágyúállásokat; épp csak a tapasztalatod hiánya miatt nem tudhattad, hogy a fegyverzeted nem árthat nekik. Szóval igen, talán tényleg ennyire jó vagy, és lehet, hogy ez frusztrál is engem, de mondok neked valamit. Ha valaki meg tudja csinálni, hogy azok a birodalmi disznók eltűnjenek az égről, az te vagy és én. Mit gondolsz?

Moonsong levette a kesztyűjét, és kinyújtotta a kezét. Li csodálkozva nézett le, aztán viszonozta a kézfogást. 

A küldetés napokig tartó káosza és intenzitása hetekké nyúlt, miközben az Új Köztársaság flottája és pilótái egyre fogyatkoztak. Moonsong minden erejével küzdött, miközben a fedélzeti számítógép megadta a koordinátákat. Ezeket el kellett juttatnia Strammnek, aki az elemzők csapatával sikeresen megtalálta a gyár parancsnoki központját a csatából visszatért vadászok felvételei alapján.

Ebben a pillanatban a flotta a birodalmiak fő védelmi ereje ellen irányuló, látványos csatával volt elfoglalva abban a reményben, hogy bekapják a csalit, és közelharcba kezdenek a bolygó északi felénél. A manőver lehetővé tette volna egy három B-szárnyúból álló osztag számára, hogy csapást mérjen a központra, gyakorlatilag észrevehetetlenül. Sajnos a Birodalomnak sikerült mindegyik B-szárnyúra három TIE-vadászt ráállítania, így ők kerültek fölénybe.

– Tartsátok a pozíciót és fedezzetek!

– Az túl veszélyes, nem tudom… – ellenkezett Moonsong.

– Nem mintha még soha nem kerültünk volna kereszttűzbe. Most legalább követhetjük a lövéseid, és még talán az érzékelőiket is összezavarhatjuk. De ha van jobb ötleted, csupa fül vagyok!

– Jobb ötletet szeretnél? – kérdezte Moonsong. – Rendben. Minden B-szárnyú csökkenti az energiát, és tartja a pozíciót. Állítsd be a lézerágyúkat gyors tüzelésre, és célozd meg az ionágyúkat a célon túl! Ha kész, elkezdjük a támadást, Li hadnagy.

– Ez még rosszabb tervnek hangzik.

Ahogy a B-szárnyúak útnak indították pusztító sortüzüket a TIE-vadászok ellen, Li átrepült a baráti tűzön, egyenesen az ellenség alakzatának szívébe. Moonsong nem segíthetett, de elmosolyodott, miközben a megtisztított ösvényt nézte a célzó számítógépen. Amikor pedig kiszúrt egy még jobb utat a parancsnoki központig, a mosolya még szélesebbé vált.

– Rendben, fiúk, lányok! Mérjetek be engem és utánam!

A B-szárnyúak felsorakoztak Moonsong mögött, és a gyűrű irányába száguldottak, amin egy hatalmas, nyitott hangárajtó állt, leeresztett energiapajzzsal. A B-szárnyúak berepültek a hangárba. Amikor a parancsnoki központ alatt repültek el, célba vették az épület szívét a lézerágyúikkal és a torpedóikkal.

Moonsong berepült a hangárba, és kilőtt minden olyan ellenséges hajót, ami nem bizonyult elég gyorsnak ahhoz, hogy időben felszálljon. Ahogy az osztag kirepült a hangárból a gyűrű másik oldalán, hallotta Fanty és Dahn győzelmi ujjongását, aztán a következő pillanatban a parancsnoki központ felrobbant mögöttük. Elvigyorodott, és bekapcsolta az adóvevőjét.

 – Ideje indulni emberek! Így kell ezt csinálni!

Moonsong a kronójára pillantott. Kevesebb, mint egy óra maradt az osztag újabb támadásáig. Már nem tudta összeszámolni, hány órát repült összesen ebben a küldetésben. A Penge-osztag számára úgy tűnt, mintha köveket rugdostak volna, amik alól újabb és újabb birodalmiak bukkantak volna elő. Az emberei – mint mindenki más – egyre jobban elfáradtak. Miközben végigsétált a hangáron, elment Volk súlyosan összeroncsolódott X-szárnyúja mellett. Volknak sikerült visszakormányoznia a hajót, és most a gyengélkedőn feküdt abban a tudatban, hogy a madara soha nem repül majd újra. Azonban az igazi meglepetést a roncs melletti hajó okozta.

– Braylen! Úgy értem Stramm parancsnok, mit csinál itt?

Meghökkent, amikor Stramm mászott le az X-szárnyú pilótafülkéjéből, és kínosan Ginára mosolygott.

– Híján vagyunk az X-szárnyú pilótának, de minden használható emberre szükségünk van a támadáshoz – magyarázta a férfi.

– Nem is tudtam, hogy tudsz repülni X-szárnyúval – mondta Moonsong jócskán lehalkított hangon.

– Talán nem vagyok olyan jó pilóta, mint te, de nincs olyan vadászgép, amivel ne tudnék repülni. Emellett a dolgok a hídon kezdtek kissé unalmassá válni.

Hiányzol. Gina eredetileg ezt akarta mondani, de mielőtt szólásra nyitotta a száját, meggondolta magát.

– Nos… az osztagod készen áll.

– Úgy érted, a te osztagod – vágta rá Stramm, pillanatnyi szünet nélkül. – Még mindig te vagy a főnök. Technikailag én még mindig a tervezőknél vagyok. Mióta Volk a gyengélkedőn van, én vagyok Li hadnagy szárnysegédje.

– Komolyan?

– Igen.

Hosszú szünet következett.

– Akkor, csak hogy egyenesen beszéljünk – törte meg a csendet Gina. – Szakítottál velem, mert nem akartál parancsolni vagy veszélybe sodorni a csatában, most mégis arra kérsz, hogy tegyem meg ezeket veled?

– Tényleg muszáj ezt most megbeszélni?

– Igen.

– Rendben. – Stramm tétovázott. – Ez tényleg nagyon egyszerű. Jobban bízom a te ítélőképességedben, mint a sajátomban.

– Ez az utolsó közös küldetésünk – válaszolta a lány.

– Biztos vagy benne?

– Semmiben sem vagyok biztos. Többé már nem. – Megfordult és elsétált.

– Hé, Gina! – kiáltotta utána Stramm. – Sok szerencsét odakint!

– A szerencse a legkisebb gondom – válaszolta.

– Banditák szemből, hadnagy – Stramm hangja feszültnek tűnt, és jó okkal. Úgy festett, ő és Moonsong az utolsó napjukat töltik együtt és az utolsó ütközetben vettek részt közösen. A lány torpedói elfogytak, és ahányszor tolóerőt adott a B-szárnyúra, a kijelzői piros üzenettel jeleztek. Az X-szárnyúak hasonló állapotba kerültek, és a pilótáik is egyre kimerültebbé váltak, de az osztag valahogy továbbra is együtt maradt.

– Látjuk őket – válaszolta Moonsong. – Szárnyakat támadó helyzetbe, és várjatok a tüzeléssel, amíg közelebb érnek!

A józan esze azt diktálta, hogy fordítsa meg a gépét. Vonuljon vissza a központba, ahol majd rendbe hozzák és újra felfegyverzik, de ez nem a józan ész ideje volt. Most csak az számított, hogy az ütközet végére érjenek.

A két szemben álló, viharvert flotta hanyagolta a díszes manővereket, egyenesen vonalban repülve egymásnak estek. Mindkét oldal parancsnoka tudta, hogy a trükkök és hadicselek idejének vége. Túl sok hajót és pilótát vesztettek el, ezért már csak az számított, hogy a hajógyár mennyire marad ép állapotban az összecsapások után.

Egy TIE-vadászokból, bombázókból, elfogókból és páncélozott szállítókból álló felhő szállt fel a hajógyárból, hogy megpróbálja összetörni az Új Köztársaság támadó flottáját. Az Új Köztársaság még bevethető vadászai ugyanilyen szedett-vedett flottába tömörültek. Li és Stramm elöl haladtak az X-szárnyúikkal, és egymás után keveredtek halálos táncba a TIE-vadászokkal. Gina kelletlenül ismerte be, hogy a két pilóta hatásos csapatot alkot.

– Zárkózz fel, Fanty! Dolgozzunk meg a fizetésért!

– Vettem, főnök!

Moonsong végigvezette az embereit a lézertűz jégesőjén egy sérült birodalmi szállító felé. Továbbított egy támadómintát a többieknek, aztán keresztülverekedték magukat a TIE-vadászokon, és végül a szállító nyitott hangárjába lőtték hasznos terhüket. A szállító darabokra robbant, törmelék szóródott minden irányba.

– Szép volt emberek! Gyülekező, és keressünk új célpontot!

Épphogy kiejtette a szavakat, Moonsong végignézett az érzékelőin. Látta, hogy az Új Köztársaság flottája újabb csapást szenvedett. A szállítója, az Amalthea, egyre távolabb sodródott, és hajtóanyagot szivárogtatott maga után. Ez nem jelentett semmi jót. Ha szállító nélkül maradnak, akkor vagy kilövik őket a birodalmiak, vagy kifogynak az üzemanyagból. Vagy mindkettő. Azonban a helyzet hirtelen megváltozott, amikor a birodalmi erők beszüntették a támadást, és szétszóródtak a harcmezőről. Azok a járművek, amik túl sok sérülést szenvedtek ahhoz, hogy elmeneküljenek, a megadási kódjelet közvetítették.

– Te jó ég… megadják magukat…

– Megcsináltuk! – Gina hátradőlt a székében, és becsukta a szemét. Megkönnyebbülés árasztotta el a testét, miközben a pilóták örömujjongása és kiáltása betöltötte a kommunikációs csatornákat. Végül a parancsnok hangját lehetett hallani a csatornából.

 – Minden új köztársasági erőnek! Épp most fogadtam el a kuati hajógyár megadását Maksim mofftól. Ismétlem, elfogadtuk a megadásukat.

Gina kinézett a pilótafülke ablakán a széttört, de még mindig erős gyűrűre. Tüzek táncoltak rajta, körülötte több száz vadászgép és csillaghajó törmeléke lebegett. A tüzek és robbanások fényében olyan hatást keltett, mint egy óriási aszteroidamező. Gyönyörűnek tűnt, épp ezért kellett emlékeztetnie magát, hogy a törmelékmező birodalmi és köztársasági pilóták sírhelyéül szolgált. Moonsong vett egy mély levegőt.

– Rendben, emberek, menjünk haza!

Megfordult a géppel, az osztag pedig alakzatba állt mögötte.

Boldog nemzetközi Star Wars-napot!