A novella Justina Ireland tollából született, és az Insider magazin 208. számában jelent meg 2022. januárjában. A történet a második hullám történetei után játszódik, illetve elég komolyan épít a harmadik hullám gyermekregényére, sőt, az első résszel ellentétben elég komolyan spoileres a Mission to Disaster cselekményére.

A Csillagfény Jelzőállomás biztonsági főnökét, Ghal Tarpfent a múltjával kapcsolatos rémálmok gyötrik. Az élete legsötétebb titka a Nihil kezébe került, és ezzel zsarolva elvárják, hogy a mon calamari segítsen a tervük kivitelezésében…

Velko Jahen a Csillagfény Jelzőállomás biztonsági központjában ült, és a terminálját bámulta. Újra átnézte a kamerák felvételeit. Három nap telt el Ghal Tarpfen eltűnése óta. A biztonsági főnököt azóta senki sem látta, így Velko már a legrosszabbtól tartott.

Lehet, hogy Ghal tényleg árulóvá vált. Minden bizonyíték erre a logikus következtetésre utalt, de Velko zsigerei más véleményt sugároztak. Ghal rideg volt és kényes természetű, de tisztelte a Köztársaságot, és mindig a könyv szerint végezte a feladatát. Valaki, aki ennyire betartja a szabályokat, tényleg képes lenne részt venni egy merényletben?

Néhány nappal korábban valaki megtámadta Hackrack Bip alelnököt, a Dalna tisztviselőjét, aki Imri Cantaros társaságában érkezett a Csillagfényre, hogy segítséget kérjen a Nihil feltételezett tevékenysége miatt. Ez nem példa nélküli cselekedet volt, hiszen miközben a Jedik és a Köztársaság a kétségbeesés szélére sodorták az űrkalózokat az ellenük indított folyamatos hadműveletekkel, egyre több bolygó kért segítséget. Az azonban furcsa volt, hogy a tisztviselőt ilyen röviddel a megérkezése után támadták meg a számára kijelölt szobában. Nem emlékezett semmire a támadásból, és az egyetlen videofelvételt, ami bizonyítékul szolgálhatott volna, épp Ghal törölte a rendszerből. A biztonsági kódja egyértelműen megjelent a naplóadatokban.

Velko megjelölte a tevékenységet további vizsgálat céljából, de a feladattal megbízott droid nem talált semmi rendellenességet az adatokban. A Dalnán bekövetkezett vészhelyzet miatt – amely során a hiperűrbe kellett vontatniuk a Csillagfény Jelzőállomást, hogy segítséget nyújtsanak az ottaniaknak – még nem tudta teljeskörűen tájékoztatni Rodor Keent az eltűnés természetét illetően. Most, hogy elérkezett a pillanat, pedig tétovázott.

Kevesebb, mint egy órája maradt, mielőtt találkozik a Csillagfény legmagasabb rangú köztársasági tisztviselőjével. Velko úgy tervezte, hogy elmondja a férfinak a leglogikusabb következtetést, miszerint Ghal összedolgozott a Nihillel, de egyre jobban elbizonytalanodott.

Mit nyerne Ghal azzal, hogy összejátszik a Nihillel? Egyik pénzügyi számláján sem történt pénzmozgás, és a biztonsági főnök szálláshelyének átkutatása során sem bukkantak semmi gyanúsra.

Velko még egyszer az információkra pillantott, és azt kívánta, bár kevésbé tűnnének terhelő bizonyítéknak. Akármi is történt, a látható adatok szerint Ghal Tarpfen áruló lett. Lennie kell egy jobb magyarázatnak!

Ghal Tarpfen felriadt. Az izmai megfeszültek, amikor ráébredt, hogy a csuklóinál fogva egy székhez bilincselték egy hajó konyhájában. A közeli ablakon túli, csillagokkal tarkított sötétség mindent elmondott neki, amit tudnia kellett: nagyon rossz helyre került.

Ghal száraznak és feszesnek érezte a bőrét. Viszketett, ami gyakori jelenségnek számított, ha túl sokáig maradt távol a víztől. Úgy becsülte, legalább egy nap már eltelt az elrablása óta, ha nem még több. A feje nehéz volt és fájt, márpedig ezt az érzést még sosem tapasztalta meg korábban. Azon gondolkodott, hogy vajon kitették-e valamilyen altatógáz hatásának. Az utolsó dolog, amire emlékezett, az Ghirra Starros szenátor arca volt, amit egy másik tisztviselő szobájában pillantott meg. Ez pedig az jelentette, hogy a szenátornak cinkostársai is lehettek.

Ghal lassan körbepillantott. Magában elnyomta az egyre növekvő pánikot, ami egyre jobban dobogtatta a szívét. A körülötte elterülő helyszín csillogó felületei alapján arra következtetett, hogy egy modernebb modell fedélzetére került. Ezt erősítette a közeli pultra szerelt intelligens ételkészítő egység is. Minden csillogott a tisztaságtól. A biztonsági főnök próbára tette a bilincseit, de hamar belátta, hogy hiábavaló küzdelem lenne, ha megpróbálna kiszabadulni belőlük. Meg kellett őriznie az erejét. Valaki vezette a hajót, vagyis előbb-utóbb megjelennek, hogy ellenőrizzék. Készen kell állnia, amikor ez megtörténik. Azt jó jelnek tekintette, hogy életben hagyták, mert eszerint úgy gondolják, hasznukra válhat. És ha így áll a dolog, akkor maradt még esélye a harcra.

Kis idő elteltével – szinte őt igazolva – kinyílt az ajtó, és egy durva külsejű aqualish nő jelent meg mögötte. Arcát csak az egyik szempár és az egyik állnyúlványa keretezte.

– Felébredtél. Jó – mondta két morgás közt. Hamarosan leszállunk.

– És… hol vagyunk? – kérdezte Ghal.

– A Semmiben. A szenátor hasznodat veszi, így életben maradsz, ameddig szükséges.

Ghal erre nem szólt semmit. Az elrablói biztosan a Nihil tagjai – ki más utazna a Semmibe? –, és kizárt, hogy bármiben segítsen nekik. A hajó ugyan újnak tűnt, de az aqualish durva kinézete az űrkalózokéhoz hasonlított. A ruházatát a túlélésre tervezték, a nyakában lógó szűrőkészülék egy gázmaszkra emlékeztetett.

Ghal azonban a nadrágján lógó ezüst távműködtetőre lett figyelmes. Valószínűleg az lesz a szabadulása kulcsa. A Köztársaság hasonló rendszert használt, így Ghal szerzett némi tapasztalatot az ilyen eszközök működése terén. Ez volt az első reménysugár, mióta magához tért.

– Kaphatok egy kis vizet? – kérdezte rekedtes hangon. – Vízre van szükségem.

– Várd meg, amíg leszállunk.

– Sajnálom, de nem tehetem – krákogta Ghal. Megpróbálta szándékosan még gyengébbnek tettetni a hangját. – Kérem! Nem tudom, mióta vagyunk úton, de nagyon kiszáradt a bőröm.

Ezzel nem is hazudott. A bőre tényleg kiszáradt, emiatt kényelmetlenül érezte magát, de a legkisebb mértékben sem fenyegette a nedvesség hiánya. De ezt az aqualishnak nem kellett tudnia.

A nő gúnyosan a mon calamarira pillantott, aztán a közeli szekrényhez lépett, és elővett egy üveget, amire egy szórófej szerű eszközt erősítettek. Amikor közelebb ért hozzá, Ghal teljes erőből meglendítette a lábát. A csuklóit lekötözték, de a lábait nem. A rúgás talált: egyenesen a nő állnyúlványát érte, aki eszméletét vesztve terült el a padlón. Ghal a lábujja hegyével a távműködtetőt nyomkodta, míg végül a bilincsei hirtelen kinyíltak. Kiszabadult.

Egy probléma megoldva, rátérhetett a többi kezelendő gondra.

Gyorsan átkutatta a nőt, hátha talál nála fegyvereket. Miután nem járt sikerrel, felhúzta az aqualisht, és beletette abba a székbe, amiből nemrég szabadult, aztán újra bezárta a bilincseket.

Mint kiderült, Ghal valóban kiszáradt. Odalépett az ételkészítő egységhez, és rendelt magának egy pohár vizet, amiből kortyolt párat, majd a pohár tartalmát a fejére öntötte. Nem akarta azt az üveget használni, amit az aqualish nő hozott volna neki. Ki tudja, mivel akarta lepermetezni. Aztán Ghal elindult, hogy kiderítse, ki tartózkodik még a hajón.

Velko Rodor Keen irodája előtt várakozott, amíg a férfi befejezte a napi megbeszélést a Csillagfény tábornagyával, Avar Kriss Jedi-mesterrel. Amikor Kriss kilépett az irodából, egyetlen fejbiccentést követően elviharzott, a soikai pedig besietett a főnöke irodájába. Meglepődött, amikor Estala Maru Jedi-mestert is ott találta.

– Ó! Jöjjek vissza később? – kérdezte Velko, mire Rodor csak intett egyet.

– Nem, nem. Maru mester is azért van itt, amiért ön.

– Ghal Tarpfen – szólt közbe a Jedi-mester. A kessuri férfi arca eltorzult az aggodalomtól. – Nincs a Csillagfény Jelzőállomáson.

– Nincs – kezdett bele Velko. – A jelek szerint elmenekült.

– Valaki megzsarolta – tette hozzá Maru. – Van valami ötlete, hogy ki?

– Nem – rázta meg a fejét a soikai. – Tudtam, hogy valami nincs rendben, de már a hipervontatás és a dalnai menekültválság előtt is feszült volt a kapcsolatunk. A Nihil foglyok adatrögzítése mellett mindig igyekeztünk ellátni minden szokásos feladatunkat. – Velko nagyot sóhajtott. – Előbb észre kellett volna vennem, hogy valami nincs rendben. – Ő és Ghal nem ápolt baráti viszonyt, és kételkedett benne, hogy a mon calamari a bizalmába fogadja, ha rákérdez a dolgokra, de talán, ha nem merül úgy bele a feladataiba, észrevette volna a Ghal viselkedésében bekövetkezett változást, mielőtt a dolgok ennyire rosszra fordultak.

Velko hitt abban, hogy segíthetett volna.

A Jedi-mester bólintott. Arcára töprengő kifejezés ült.

– Számos üzenetet kapott ugyanattól a féltől, bár ezek látszólag ártalmatlanok. Megpróbáltam visszakövetni a küldőig, de még várom, hogy a droid megérkezzen a válasszal.

– Ha megzsarolták, akkor lehetséges, hogy az elkövetők nyomába eredt – szúrta közbe Rodor. – Talált olyan felvételt, amin látszik, hogy elhagyja a Csillagfényt?

– Nem. Nincs jele a távozásának.

Velko megrázta a fejét és a Jedire pillantott, de őt is ugyanolyan nyugtalannak látta, mint ahogy érezte magát.

– Ghal Tarpfen komoly szakértelemmel bír – folytatta Rodor a hosszúra nyúlt hallgatás után. – Bízzunk benne, hogy akárhová került is, segíthetünk neki, ha szüksége lesz rá.

Ghal végigsétált a hajón. Ellenőrizte a rekeszeket, és folyamatosan a csizmák kopogására figyelt, amik idő előtt elárulják, ha valaki felé lépked. A hajó azonban üresnek tűnt, így Ghal a pilótafülkéhez ment, hogy megnézze, ki vezeti a járművet.

A pilótaszékben egy chagriai nő ült. A mon calamari megpróbált besurranni hozzá, de a nő valahogy észrevette, és megpördült. Ghal ököllel rontott rá, mielőtt a chagriai felállhatott volna, de még így is könnyedén hárította az ütést, és komoly válaszcsapást mért a biztonsági főnök védtelen középrészére.

– Ghal, neked a konyhában kellene lenned – sziszegte, miközben a mon calamari levegőért kapkodott. A biztonsági főnök hátraugrott, hogy elkerüljön egy rúgást, aztán megragadta a kínálkozó alkalmat, és ő is alacsonyan meglendítette a lábát.

A chagriai nő a padlóra zuhant, Ghal pedig azonnal rávetette magát. A nő mellkasára térdelt, hogy az mozdulni se tudjon. A chagriai küzdött ellene, de Ghal végül addig tekerte az egyik fejnyúlványát, míg a nő hangosan felkiáltott fájdalmában.

– Ismerlek téged – szólalt meg a biztonsági főnök, miután a nő elcsendesedett. – Jeni Wataro. Izzet Noor szenátornak dolgozol.

A nő gonoszan felnevetett.

– A magam ura vagyok. Csakis a Szemhez köt hűség.

A pilótafülkében megszólalt a riasztó, Jeni pedig kuncogni kezdett.

– Ez arra figyelmeztet, hogy hamarosan találkozunk egy másik hajóval. És tekintve, hol vagyunk, garantálhatom, hogy nem köztársasági lesz.

Ghal Jeni torkának nyomta az egyik alkarját, amitől a chagriai nő azonnal levegő után kezdett kapkodni. Nem ez volt a legelegánsabb módja, hogy legyőzze az ellenfelét, de a mon calamarit szorított az idő. Jeni küszködött és próbálta lelökni magáról a biztonsági főnököt, de hiába küzdött.

Miután a nő elernyedt, Ghal ellenőrizte a légzését. Szerencsére az ellenfele nem halt meg, de azért lassan kihúzta a pilótafülkéből, aztán bezárta, és elreteszelte maga mögött az ajtót, hogy senki se háborgathassa.

A biztonsági főnök nem nevezte magát jó pilótának, és évek óta nem repült. Az irányítópult szinte semmit sem jelentett neki. Egy pillanatra végignézett a pulton, megbámulta a gombokat és tárcsákat, amiket nem a közös nyelven azonosítottak.

Ghal megmaradt reménye elpárolgott, és hosszan, hangosan káromkodni kezdett. Hogy a mélységes tengerre kellene visszafordítania ezt a hajót a Csillagfény felé?

A mon calamari megragadta a kormányt, és megpróbálta elfordítani az ellenkező irányba, de hamar rá kellett jönnie, hogy a beállításokat lezárták. Hiába babrált a kapcsolókkal és gombokkal, semmi sem történt, így Ghal behuppant a pilótaszékbe. Vereség érzése kerítette hatalmába. Utoljára akkor érezte magát ennyire tehetetlennek, amikor egykori szeretője – a Mon Cala jelenlegi uralkodója – ellökte magától.

A pilótafülkét betöltő sípszó egyre erősödött, a látómezőn három hajó bukkant fel. Vajon mennyi idő még, amíg közelebb érnek, és tüzet nyitnak? A kommunikációs panel hirtelen életre kelt: valaki megpróbált kapcsolatba lépni vele, de Ghal figyelmen kívül hagyta a hívást. Nem veheti fel a harcot három Nihil hajóval szemben. Veszített, a Nihil pedig győzött.

Becsukta a szemeit, vett egy mély levegőt, aztán újra kinyitotta őket. Tennie kellett valamit. Valamit, amivel legalább figyelmeztetheti a Köztársaságot a közelgő veszélyre. Először Ghirra Starros szenátor, most pedig Jeni Wataro. A Szenátusban vajon hányan dolgoznak azért, hogy a Nihil elérhesse a céljait?

Ghal ezt nem tudhatta, de megnyitott egy kommunikációs csatornát, és kiterjesztette a frekvenciatartományt. A keresőjelek többsége a Csillagfény Jelzőállomást kutatta, de akadt néhány, amelyiket a Mon Calára állított be. Ezeket a frekvenciákat még a királyi gárdában töltött szolgálata alatt ismerte meg. Azonban ilyen messze, a Semmi közepén kész szerencse, ha csak egyetlen ember meghallja az üzenetét.

Ghal mély levegőt vett, megnyitotta a csatornákat, és elküldött egy egyszerű hangüzenetet. Úgy gondolta, sokkal valószínűbb, hogy ezt el tudja juttatni valakihez.

– A nevem Ghal Tarpfen, én vagyok a Csillagfény Jelzőállomás biztonsági erőinek vezetője. A Nihil elrabolt, és mire ezt az üzenetet hallja, valószínűleg már nem élek, de tudnia kell: a Szenátus komolyan érintett az ügyben. Legalább két tag együtt dolgozik a Nihillel. Az egyikük Ghirra Starros szenátor a Hosnian Prime-ról, a másik Jeni Wataro, a serennói Izzet Noor szenátor segítője. Figyelmeztetni szeretném arra, hogy a Szenátus és a Köztársaság bármely szintjén akadhatnak még kémek.

Ghal megköszörülte a torkát, aztán újra és újra megismételte az üzenetet. Akkor is folytatta a beszédet, amikor a közeledő hajók leadták az első lövéseket.

Felkészült, hogy még egyszer megismételje az üzenetet, ám ekkor hirtelen dörömbölés és kiabálás hangja töltötte meg a pilótafülkét. Utóbbi olyan nyelven történt, amiből Ghal egy szót sem értett. Aztán újabb lövés rázta meg a hajót, amit újabb mormogás követett.

– Nyisd már ki a mentőkabinokat, te ütődött halfejű! – hallatszott Jeni Wataro hangja a bezárt ajtón keresztül.

Ghal elmosolyodott. Hosszú idő óta most először.

– Sajnálom, de nem tudom, hogy kell csinálni.

– Akkor engedj be, hogy válaszolhassak a hívásra! Így mindannyiunkat halálra ítélsz.

– A családom a Valón élt – kiáltotta Ghal, miközben újabb robbanás következett be, amit újabb riasztók visítása követett. A létfenntartó rendszerek megsérültek az utolsó találat nyomán, vagyis nem tartott sokáig, amíg a hajó többi része is végleg meghibásodik. – Szerinted ők könyörögtek, hogy valaki mentse meg őket?

Az ajtó ütlegelése hirtelen abbamaradt. Ghal hátradőlt a székében, és elkezdte énekelni azt az altatódalt, amit az édesanyjától tanult meg még kiskorában. Jobb halál volt ez, mint amit remélhetett.

Velko a pihenője közepén ébredt fel. Megriadt valamitől, de maga sem tudta, megmondani, mitől. Álmodott valamit, de miről?

Csengettek az ajtója előtt. Amikor kinyitotta, Imri Cantarost, a Jedi-padavant pillantotta meg, aki segített megmenteni a Dalna lakóit, amikor a vulkánjaik lávával árasztották el a bolygót.

– Velko adminisztrátor – köszöntötte szégyenlős mosollyal az arcán. – Maru mester próbálta hívni a kommunikátoron keresztül, de gondolom, nem hallotta. Van itt valami, amit szeretne, ha meghallgatna.

– Egy pillanat – válaszolta Velko, aztán eltűnt az ajtó mögött. Sietve magára öltötte az egyenruháját, aztán a padavan társaságában a parancsnoki központba sietett, ahol Maru a számos monitort figyelte.

– Velko adminisztrátor – szólalt meg kedves kifejezéssel az arcán. – Híreim vannak.

Nem mondott semmi mást, csak odalépett az egyik közeli kommunikációs egységhez, és elkezdte lejátszani az üzenetet:

– Ghal Tarpfen… Nihil elrabolt… a Szenátus érintett… Köztársaság… akadhatnak… kémek.

Az üzenet megismétlődött, Velko pedig összevont szemöldökkel figyelt. Kevés szót lehetett kivenni, az üzenet java része statikus zaj volt csupán.

– És az üzenet többi része? Mi van a hiányzó részekkel?

– Nem tudjuk biztosan. Ezt tudtuk kinyerni. Megkeresek más biztonsági egységeket, hátha ők is tapasztaltak hasonló üzenetet, de először önt szerettem volna tájékoztatni.

Velko bólintott. A mellkasát feszítő érzés egyre jobban erősödött. Ghal elment. Nem sok hely akadt a galaxisban, ahonnan gondot okozott az üzenetküldés, úgyhogy akárhová is ment, az a terület a Köztársaság fennhatóságán kívül esett. Tudta, hogy lejárt az ideje, mégis mindent megtett, hogy utolsó tettével figyelmeztesse őket.

– El tudná küldeni nekem ezt az üzenetfoszlányt? – kérdezte Velko, mire Maru csak bólintott.

– Őszintén sajnálom – mondta végül a Jedi-mester.

Velko szó nélkül elhagyta a parancsnoki központot, és a saját, sötét gondolataiba merült. Körbejárta a Csillagfény Jelzőállomást. Lett volna még ideje pihenni a műszak megkezdése előtt, de már nem érezte magát fáradtnak. Felsétált az egyik megfigyelő fedélzetre, és végignézett a csillagok végtelen során.

Ghal talán meghalt, de a szavai ott maradtak Velkóval; elemezhette és megvizsgálhatta őket. Nihil kémek a Szenátusban és a Köztársaságban? Honnan tudhatta ezt Ghal? Ezért tűnt el nyomtalanul a Csillagfényről?

Velko nem tudhatta.

Leült az egyik padra, de továbbra is az űrt bámulta, aztán hagyta, hogy elöntsék az érzelmek. A Csillagfényen töltött hónapok alatt Ghal Tarpfen többet tanított neki, mint amiről a mon calamari tudott. Ghal hajthatatlanul elköteleződött a Köztársaság iránt, emellett kiválóan értett a munkájához. A soikai polgárháború során Velko megtanulta, mennyire fontos, hogy az embernek legyenek szövetségesei. Nem barátok, annál sokkal többek. Olyan emberek, akikre mindig számíthat; akik ott lesznek vele a harcban. Olyanok, akik védik a hátát. Ghal pedig ilyen volt, és most eltűnt.

Kellett lennie egy válasznak, hogy ki, és miért tette ezt. Lehet, hogy a Nihil tette, mert – Velko tudomása szerint – a mon calamarinak nem volt más ellensége, de akkor is meg kellett találnia a válaszokat. Meg kell tudnia, ki és miért rabolta el Ghalt, és amikor rájön, megbizonyosodik róla, hogy a halála megkapja a neki kijáró igazságot.

Velko megfogadta magának, hogy átvezeti a Csillagfényt az elkövetkező időszak nehézségein. Ez volt a helyes cselekedett. Erre volt szükség.

Mert tartozott ennyivel a biztonsági főnöknek.