Az Insider magazin, A klónok támadása 20 éves évfordulója alkalmából új novella-sorozatot indított Galactic Tales alcímmel. A négy rövid történetből álló sorozat első két része már olvasható magyarul, és elkészült a harmadik novella fordítása is, amit ezúttal Rodney Barnes írt, és ami az Insider magazin 212. számában jelent meg 2022. augusztus 2.-án.

A történet valamikor a klónháború idején játszódik, és Mace Windu egyik küldetését ismerhetjük meg belőle. A Jedi-mestert a Dinutu bolygóra küldik, hogy segítsen az ottani népnek egy kialakult helyzet megoldásában. Nem is sejti, hogy egy olyan új ellenféllel találja majd szembe magát, ami az árnyak közül indít támadást.

Olyan sok csillag van – gondolta Mace Windu, miközben kipillantott a T-6-os űrsiklójából a hajón kívül elterülő végtelen galaxisra. – Mindegyik körül bolygók keringenek, és ezek némelyikén hemzseg az élet. De az életnek akad egy olyan aspektusa is, ami felül áll bármilyen logikán; ott a vágy, hogy egy faj elpusztítson egy másikat.

A Jedi-mester mélyeket lélegzett, hogy megnyugtassa az elméjét, de a gondolatok újra rátörtek.

Talán ez a vadság egy instabil galaxis kivetülése, amiben a jó dolgok erőszakba fordulnak. Vagy talán ez is csak egyensúly. Akárcsak a Jedik és a Sithek. Az élet metaforikus érméjének két oldala.

L-5G6, az ezüst színű protokolldroid közeledett.

– Windu mester, elértük a Dinutut.

– Vannak ellenséges hajók a körzetben? – kérdezte Windu.

– A Dinutu közelében nincs forgalom, mester. Az egész területet átvizsgáltuk, de néhány bányászhajó kivételével nem találtunk más járművet.

Mace az egyre növekedő váló bolygót és a csillagokat figyelte, amik lüktettek az élettől és az erőtől. Résnyire vonta a szemét, ahogy a csillag enyhén elhalványult, és a Dinutut átitatta a sötétség.

L-5G6 észrevette a Windu tekintetében beállt változást.

– A Dinutu egy egészen egyedi világ. Akárcsak a csillag, ami körül kering, a bolygónak is túl hidegnek kellene lennie ahhoz, hogy megmaradjon rajta az élet. Mégis, a bolygó elnyeli a hozzá eljutó kevés energiát, és egyenletesen elosztja, így teszi lehetővé a szerves anyagok életben maradásához szükséges környezeti feltételeket.

Mace felemelte a kezét, és csendre intette a droidot.

– Küldj egy felderítőcsapatot a felszínre!

– Igenis, uram – válaszolta a droid, mielőtt elindult volna.

Mace a vezérlőpult mögött ült, és megérintett néhány gombot a panelen. Sötét harcosok képei jelentek meg a képernyőn. A képek pedig újabb gondolatokat idéztek elő a Jedi-mester előtt álló feladatról.

Az elmúlt hetekben két bolygót is kifosztottak a rendszerben, a lakóikat pedig megölték. A Dinutu egy mezőgazdasági világ. A lakói békések. Ám a Szenátus által ide küldött képviselőket és a Jedi kíséretüket megölték. Bár a támadók visszahúzódtak az árnyakba, a túlélők beszámolói szerint az áldozatok – végtag nélküli – testén elszenesedett vágásnyomok maradtak. Olyanok, amik kísértetiesen emlékeztettek egy fénykarddal ejtett sebre, bár ezek kevésbé tűntek pontosnak. A sötét oldalhoz méltó brutalitást képviseltek. Akárki vagy akármi állt is a gyilkosságok mögött, meg kell állítani!

Mace kikapcsolta a képernyőt, és a székén elhelyezkedve meditációs pózt vett fel. Becsukta a szemét, és megpróbálta megnyugtatni az elméjét.

Nagyjából három óra telt el, amikor L-5G6 visszatért, és megállt a Jedi előtt néhány méterrel. Anélkül, hogy kinyitotta volna a szemét, Mace megkérdezte:

– Jól sejtem, hogy vannak híreid?

– Igen, Windu-mester, csak meg akartam várni, amíg befejezi a meditációt.

– Méltányolom a tiszteleted – felelte Mace, miközben kinyitotta a szemét. – De ha a cél az volt, hogy halkan lépj be ide, akkor javaslom, kend be az ízületeidet.

– Ezt megjegyzem, uram – válaszolta L-5G6. – A felderítő számos dinutui holttestet talált, de nincs egyértelmű jele annak, hogy ki volt a támadó.

– És a helyiek?

– Minden kétséget kizáróan elbújtak.

Windu bólintott.

– Voltak arra utaló jelek, hogy a Dinutu védelmet épített magának?

– Hacsak a kanabogyók dobálását nem tekintjük annak. Azon túl semmi figyelemre méltó.

– Szálljunk le! – utasította a droidot a Jedi-mester. A köpenye meglebbent mögötte, ahogy felállt.

– Megszereztem a Dinutu elsődleges faluja melletti koordinátákat – jelentette a droid a parancs nyugtázása után.

A jármű egy kanabogyó ültetvény mellett szállt le. A bogyók világítottak a sötétben, hátborzongató utat teremtve a semmiben. Mögöttük a falu hegyes tetői látszódtak, borotvaéles tornyaik az ég felé nyúltak. Ez egyfajta figyelmeztetés volt az égi istenségeik számára, akik esetleg figyelmeztetés nélkül támadnának.

A sikló rámpája lassan leereszkedett. Mace egy kisebb klónegység társaságában kilépett a hajóból. Végigpásztázta a sötétséget, amit csak a neonszín kanabogyók és a környező csillagok fénye világított meg valamelyest, de így se látott semmit.

– Szóródjanak szét – adta ki a parancsot Mace. – Az első mozgások láttán azonnal jelentést kérek.

– Igenis, tábornok – felelte a parancsnok, aztán levezette a társait a rámpáról, és lassan eltűntek a sötétben. L-5G6 Windu mellé lépett.

– Jól feltételezem, hogy a következő lépések megtétele előtt megvárjuk a klónok visszatérését? – Mace homlokráncolva, magabiztosan indult el az árnyékok irányába. L-5G6 követte a Jedit. – Nem hibáztathat egy droidot, mert tévedett a biztonság terén. Engem protokollra programoztak, nem harcra.

– Ha nem fejezed be a fecsegést, itt hagylak diplomatának. – L-5G6 azonnal elnémult. – Sokkal jobb.

Minél jobban eltávolodtak a mezőktől, annál sűrűbb sötétség vette körül őket. L-5G6 szemei sárga fénysugarakat bocsájtottak ki, megvilágítva előttük az utat. Mace bár bólintott a gesztusra, a feje folyamatosan forgott, ahogy nézelődött. Lassan három objektum bontakozott ki előtte a félhomályból.

– Mik azok? – kérdezte a droid.

– Ne mozdulj! – szólt Mace, megállítva L5-öt. – Erősíts a fényerőn! – A protokolldroid megtette. Mace az egyik kezét a fénykardjára tette, miközben megközelítette a kupacokat. Három test; két humanoid nő és egy gyerek teste. A nők karjai hiányoztak, ahogy a gyermek lábai is. Mindhárman meghaltak. Mace leguggolt, és megvizsgálta a kauterizált sebeket, aztán ahogy L-5G6 felé fordult, észrevette a droid mögött felbukkanó alakok körvonalát. Azonnal támadóállásba ugrott, és bekapcsolta a fénykardját.

– Mozgás, L5! – A droid megfordult, és a kis csoportra irányította a fénysugarait. A támadók felvisítottak a vakító fénytől. Mace egy ugrással a csoport és a droid közé ugrott. Előtte kis emberek gyülekeztek, akik továbbra is próbálták védeni a szemüket a droid fényétől.

A csoport legnagyobb tagja lehajtott fejjel közelítette meg Mace-t.

– Kérlek, ne bánts minket!

Windu végignézett a csoporton, és hamar rájött, hogy nem ellenségeket lát.

– Ki vagy te? – kérdezte.

A vezető – továbbra is védve a szemét – felegyenesedett, és megmutatta az arcát a Jedi-mesternek.

– A nevem, Pintu. Dinutuiak vagyunk.

Mace lekapcsolta a fénykardját, és a markolatot visszaakasztotta az övére.

– Miért mozogtatok úgy, mintha meg akartatok volna támadni minket?

– Megtámadni? – kérdezte Pintu heves kézrázás kíséretében. – Nem! Arra készültünk, hogy megakadályozzuk, hogy ti támadjatok ránk!

– Csökkentsd a fényerőt negyven százalékkal! – fordult a Jedi L-5G6 felé. A droid az utasításoknak megfelelően végrehajtotta az utasítást, így a dinutuiak egy kicsit megnyugodhattak. – Nem azért jöttünk, hogy baj hozzunk a népednek. Mace Windu vagyok, Jedi-mester, és azért jöttem, hogy segítsek. Tudtok valamit az elkövetőről?

– Úgy hisszük… – kezdte Pintu, ám abban a pillanatban az egyik karjába egy láthatatlan, sötétségbe burkolózó erő vágott bele. A falusiak szétszóródtak, ahogy Pintu sikolya a környező ürességben visszahangzott. Mace fénykardja életre kelt. Az árnyékban lévő alakok szédítő gyorsasággal mozogtak körülötte, és próbáltak rést találni a védelmén. L-5G6 azon ügyködött, hogy a történések sűrűjébe irányozza a fénysugarait, amikor Mace rákiáltott:

– Hívd a csapatot, most!

A droid bizonytalanul teljesítette a parancsot, és a belső jelzőrendszerét használva üzent a klónoknak:

– Minden egység jöjjön a jelzett koordinátákhoz! – mondta, majd sípoló hangok sorozata mellett továbbította az adatokat.

Mace továbbra is az árnyékokkal küzdött. Miután a mozgásukban egy mintát vélt felfedezni, becsukta a szemét, mert a töredezett képek csak elvonták a figyelmét. A következő pillanatban lecsapott a kardjával. Az egyik alak elesett, az álcája leomlott a találat nyomán.

Ekkor érkeztek meg a klónkatonák is, akik azonnal tüzet nyitottak a sötétségben menekülő ellenségre. A parancsnok odalépett Mace-hez.

– Jól van, Windu mester?

Mace csak bólintott, és ösztönösen újabb támadók után kutatott.

– Vigyék fel őket a hajóra! – parancsolta a klónnak, aztán Pintu felé intett. – Ő barát.

A Jedi-mester végül az árnyékból előkerült, kékbőrű lényre fordította a figyelmét, akinek a törzssérüléséből valamilyen anyag szivárgott. Különös módon a támadó sértetlen testrészei továbbra is áttetszőek maradtak.

– Még él – erősítette meg L5, miután megvizsgálta a lényt. – Női egyed. A felső bőrszövete fénytörő kristálysejtekből áll, ami magyarázattal szolgál a különleges képességére.

Mace elgondolkodott a hallottakon.

– Ez határozottan ellenség. Gyerünk!

Az egészségügyi szobában Pintu ámulva nézte végig, ahogy egy orvosdroid mechanikus végtagot rögzített egykori karja helyére.

– Hogy… hogy képes erre egy gép? – kérdezte.

Mace megmosolyogta a kérdést. Szinte megirigyelte a dinutui szemében csillogó ártatlanságot.

– A galaxis tele van csodákkal, barátom. Némelyik csodálatos, míg mások förtelmesek. – Pintu csak bólintott, képtelen volt levenni a szemét a droid pontos mozdulatairól. Mace megérintette a dinutui lábát, így végre magára tudta vonni a figyelmét. – Mi támadott meg?

Pintu elméjét elöntötték a gyötrelmes emlékek.

– A Krannak hívják magukat. A másik oldal imádói.

– Másik oldal? – kérdezte Mace a homlokát ráncolva.

– A halál – bólintott Pintu.

Az eljárás ekkor befejeződött, Pintu új karja teljesen működőképessé vált, az orvosdroid készenlétbe helyezte magát. A dinutui felült, és próbaképp megmozgatta az ismeretlen végtagja ujjait.

– A Kran nem sokkal ezelőtt érkezett a Dinutura. Felajánlottuk a barátságot, a termésünket, de visszautasították a közeledésünket. A fiataljainkat követelték, de amikor ezt a kérést megtagadtuk, megtámadtak minket.

– Hogy lehet, hogy a Kran nem ölt meg titeket? – kérdezte Mace.

Pintu elgondolkodott, de aztán a Jedi szemébe nézett.

– Csak akkor van erejük, amikor a fény visszahúzódik. A csillagunk pedig szakaszosan biztosítja a fényt. Sötétben támadnak, aztán amikor kivilágosodik, visszatérnek a hajójukra.

– A fény árt nekik valamilyen módon? – kérdezte Windu az új barátjától.

– Nem tudom – vonta meg a vállát a dinutui. – De ahogy a sötétben mozognak, az elég félelmetessé teszi őket.

– És mikor világosodik ki újra?

– Körülbelül három óra és huszonhat perc múlva – vágott közbe L-5G6. – A bolygó csillaga világosságot biztosít majd az azt követő két óra, tizenöt perc során.

Pintu a protokolldroidot bámulta.

– Elképesztő! – nyögte ki döbbenetében.

– Mint mondtam, barátom – szólalt meg Windu elmosolyodva –, sok csoda létezik a galaxisban.

Mace belépett a fogdába, ahol a Kran várakozott a béklyóiban. A testét az árnyékban tartva nézett fel a Jedire.

– Azt mondták, Krannak nevezed magad, igaz ez? – kérdezte Windu.

A Kran megvetéssel szisszent fel.

– A nevem Wisss, az ürességet imádó rendemet hívják Krannak.

– Szóval, te amolyan szerzetesféle vagy?

A Kran nyelve karom módjára kivágódott.

– Igen. Te pedig Jedi vagy.

– Mit nem mondasz?

– Az életben gyönyörködsz, és persze fénykardot forgatsz – folytatta a Kran.

– Tudod, az Erő mindenen átáramlik, és mindig jelen lesz.

– A te drágalátos Erődben csak a bolondok és a kisemberek hisznek – nevetett fel sziszegő hangon Wisss.

Windu arcán halvány mosoly futott végig.

– Mégis elkaptalak vele. – A Kran szemei enyhén összeszűkültek. – A nevem Mace Windu. Jedi-mester vagyok, akit azért küldtek a Dinutura, hogy megakadályozzam az itteniek lemészárlását.

– Lehetetlen vállalkozás – sziszegte a Kran.

– Hányan vagytok a bolygón?

– Sosem árulom el – felelte, hangos horkantás közepette.

Mace egy pillanatig egyhelyben állt, aztán a hüllőszerű humanoid nő felé lépett, és kinyúlt felé az Erővel. Elhúzta a kezét a lény arca előtt. Wisss vonásai azonnal ellágyultak.

– Hány Kran érkezett a bolygóra, Wisss? – tette fel a kérdést Mace.

– Hét – felelte a szerzetes transzszerű állapotban.

Mace mérlegelte az elhangzottakat, aztán visszafordult a fogolyhoz.

– Hol van a hajótok?

– A kanamezőkön túl temettük el – válaszolta Wisss.

Mace közelebb hajolt. A hangja egyre komolyabban csengett, ahogy feltette az utolsó kérdését:

– Mi a célotok a Dinutun?

– Hogy mindenkivel végezzünk. Így az életesszenciájuk visszatér a sötétbe, ahol minden elkezdődik.

Mace a Kran sötét szemébe nézett. Még úgy is érezte a belőle áradó haragot, hogy a lény elméjét elcsendesítette a Jedi befolyásoltság.

– Valamit elfelejtettél megkérdezni.

– És mit? – felelte Mace. Megdöbbentette, hogy ez a lény milyen gyorsan lerázta magáról a mentális korlátot. Ha egyáltalán sikerült korlátolni.

– Miért vágjuk le azok végtagjait, akiket a sötétségnek ajánlunk? – suttogta a Kran.

– Pedig érdekelne.

– Mert a halálban már nincs hasznukra.

Mace hátralépett, aztán bólintott, és kiment a fogdából.

– Már tudom, miért nem kérdeztem meg.

Windu újra az orvosi szobába ment, hogy beszéljen Pintuval, aki továbbra is L-5G6-ot vizsgálgatta.

– Windu mester, ez a gép…

– Én egy protokolldroid vagyok, és nem gép – szólt közbe L5. – Hálás lennék, ha így hivatkozna rám.

– Össze tudnál hívni mindenkit a mezőre közvetlenül kivilágosodás előtt? – kérdezte Mace, amikor Pintu mellé ért.

– Miért? – kérdezte a dinutui kíváncsi hangon.

– Mert eljött az ideje, hogy felszabadítsd a néped – felelte Mace dacosan.

A klónok Mace és Pintu mellett haladtak, miközben megközelítették a dinutui falut. Az őket körülvevő sötétség egyre vékonyodott, ahogy a bolygó csillaga lassan felébredt.

Mace Pintura pillantott.

– Sietnünk kell. Az egész falunak el kell kísérnie minket.

Pintu tett még egy lépést előre, aztán visszapillantott a Jedi-mesterre.

– Mi van, ha tévedsz? Mi van, ha a Kran legyőz téged, és ott helyben elpusztít mindannyiunkat?

– Akkor találkozunk egy olyan világban, ami túl van azon, ahol most vagyunk – felelte Mace ünnepélyes arckifejezéssel.

A dinutui elgondolkodott a hallottakon, majd bólintott.

– Legalább őszinte vagy – tette hozzá.

Amint Pintu eltűnt a kunyhók között, L-5G6 Windura nézett.

– Szándékában áll felvilágosítani a tervét illetően, Windu mester?

– A Kran hajót azoknál a mezőknél ásták el – mutatott a Jedi a kanaültetvények felé. – Még az esti ciklus előtt el kell jutnunk oda. Amint észreveszik, hogy a falusiak szabadon mozognak éjszaka, erős vágy tör majd rájuk, hogy befejezzék, amit elkezdtek, és továbbmehessenek a következő bolygóra.

– Ez inkább áldozatnak hangzik – válaszolt L-5G6 meglepett hanghordozással. – Nem kellene megmentenie a falusiakat?

– Azt teszem – bólintott Windu.

Az ajtók kinyíltak, és a falusiak sorra elhagyták az otthonaikat. Valamennyiükön nyugtalanság uralkodott. Pintu egy sziklán állt, és a figyelmüket követelte.

– Ő itt, Mace Windu. Egy Jedi-mester, aki azért jött, hogy megmentsen minket a Kran fenyegetéstől. Bízom benne, és remélem, ti is így tesztek.

A dinutuiak sorra Mace-re pillantottak, aki érezte a nyugtalanságukat, de ez sem tántorította el. Végignézett a tömegen.

– Pintu igazat szólt. Azért vagyok itt, hogy kiszabadítsalak titeket a Kran markából. Amit tenni akarok, nem biztos, hogy sikerül, de egy dolgot teljes bizonyossággal állíthatok: ha nem tesztek semmit, mindannyian meghaltok.

A falusiak aggodalmasan összenéztek.

– Azt hiszem, ezt megértették – súgta oda Pintu a Jedi-mesternek. Windu bólintott, aztán elindult, a dinutuiak pedig követték.

A klónkatonák körkörös falat emeltek a falusiak köré, akik Mace után haladtak, és idegesen nézegették a körülöttük elterülő, baljós sötétséget. A mezőket elérve Mace felemelte a karját, és megállította a sokaságot.

– Akármi történik is, maradjatok együtt.

A falusiak csendben elfogadták az utasítást. A távolban felkavarodott a szél. Pintu arcát eltorzította az aggodalom.

– Jönnek – súgta Windunak.

Mace odakiáltott a falusiaknak:

– Előre!

Pintu zavartan pillantott a Jedire.

– De akkor meg fogják ölni őket!

Mace félretolta az egyik klónkatonát.

– Szóródjanak szét, ne akadályozzuk a Kran mozgását!

A többi klón eltávolodott egymástól, miközben a szél egyre erősödött.

Amikor az egyik Kran túl közel került, Mace tökéletes időzítéssel aktiválta a fénykardját.

– Megvagy – morogta maga elé. – Csatára készülj! – kiáltotta oda a csapatának.

A klónok felemelték a fegyvereiket. Windu pengéje folyamatosan búgott, miközben a Jedi magasra emelte. Az árnyak körülöttük mozogtak. A következő pillanatban levágták az egyik katona karját. A klón felsikított fájdalmában, de a testvérei nem siethettek a segítségére. Lefoglalta őket, hogy tűz alatt tartsák az ellenséget. A katonák precízen harcoltak, de úgy tűnt, a Kran láthatatlan ellenfeleivel nem vehetik fel a harcot. Kiáltás harsant, amikor Mace pengéje eltalált egy őt megközelítő Krant. Az időzítése tökéletes volt. Magabiztosan és megingathatatlanul összpontosított, még a ruhájába és a testébe kapó karmok sem tántorították el.

A következő pillanatban az ég kivilágosodott, és a csillag visszatérő fénye felfedte a Kran harcosait. Többé nem volt pajzs, ami védelmezte volna őket. A támadók megtorpantak, és üres tekintettel figyelték a Jedit, miközben a klónok körbevették őket.

– Az utunk szerint – szólalt meg ekkor az egyik Kran szerzetes –, add meg nekünk a halált!

Mace megfontolta a kérdést, majd a klónparancsnokhoz fordult:

– Vigyék őket a fogdába, és győződjön meg róla, hogy a lámpák teljesen fel legyenek kapcsolva!

Pintu Mace mellé lépett.

– Meg akartak ölni téged, és mindannyiunkat. Miért nem végeztek velük?

Mace Pintu vállára rakta az egyik kezét, míg a másikkal elrakta a fénykardját.

– Lehet, hogy ez az ő útjuk, de én nem ezen az ösvényen járok. Az élet értelme nélkül minden cselekedet céltalan. Tiszteletben tartom a Kran nézeteit, de ha csatlakozni akarnak a túlvilághoz, azt nekik kell megtenniük, nem nekem.

– Köszönöm, Windu mester – bólintott Pintu.

– Nagyon szívesen – válaszolta Mace.

Ahogy az űrsikló elhagyta a Dinutu pályáját, Mace ismét az ablakon túli űrt fürkészte. L-5G6 csatlakozott hozzá.

– Kijelöltem a Krant szállító kabin útirányát – jelentette a droid. – Két nap múlva elérik az új otthonukat, egy kettős csillagú vendégszerető bolygót, ahol sosincs éjszaka.

– Nagyon jó – válaszolta Mace, miközben tett egy lépést az ablak felé, hogy még jobban szemügyre vehesse a galaxist.

– Megosztja velem, mire gondol, Windu mester? – kérdezte a droid, aki továbbra is a helyén maradt.

– Olyan sok csillag van, L5 – felelte Mace. – Olyan nagyon sok.

VÉGE

A következő számban:
George Mann új novellája érkezik, ami bevezet minket A Köztársaság Fénykora második fázisába!