Az Eiram és az E'ronoh között zajló több éves háború nyugvópontra ért. A Jedik javaslatára a két bolygó követeket jelölt ki, és egy független helyre, a béke eleven metaforájának számító holdra, a Jedhára küldte őket, egy békekonferenciára, aminek keretei közt aláírásra kerülne egy békeszerződés is. Ez azonban alaposan felbolygatja a Jedhán lakók mindennapjait, tekintve, hogy még egy olyan hely, mint a Megvilágosodás Bisztró - ahol minden állandó -, is kénytelen szembenézni némi változással.

A történet az Insider magazin 216. számában jelent meg 2023. február 7.-én. A történet nem különösen spoileres a korábbi kötetekre nézve, az idővonal szempontjából pedig A Jedha ostroma eseményei alatt játszódik. A főszereplő ezúttal nem Keth, hanem két ivócimborája, Piralli és Moona.

– Késik. – Piralli újabb pillantást vetett a bejáratra.

– Hogy érted, hogy „késik”? – kérdezte Moona. A pultra tette az üres poharát, és intett az öreg Chanthónak, a pult mögött álló ithorinak, hogy töltse újra. A férfi morgott valamit, de azért mégiscsak teletöltötte a twi’lek poharát.

– Hát Keth! – felelte Piralli. – Ilyenkor általában már itt szokott lenni.

– Lehet, hogy ma nem jön. Tudod, hogy elfoglalt a békekonferencia miatt. Tegnap is csak arról beszélt, hogy vigyáznia kell arra a San Tooka fickóra.

– San Tekka – javította ki Piralli a fejét rázva. – Végül is csak a galaxis legsikeresebb hiperűr-kutató családjának tagja. Maga Mollo kancellár kereste fel a családot, hogy közvetítőként vegyenek részt a béketárgyalásokon.

– Mindegy. – Moona a szemét forgatta. – Ez semmit sem változtat a lényegen. Keth elfoglalt.

– Ha te mondod! – Piralli a pohara alján keresztül bámult a barátjára.

– Egyébként is, mit számít ez? Nem jellemző rád, hogy a gyerek után búslakodsz.

– Kíváncsi vagyok a véleményére egy ügyben – vallotta be a sullusti.

– Ez ám a fordulat! Általában te vagy az első, aki minden vitában neki megy.

– Mondtam már neked – vágott bele Piralli nagy sóhajtás közepette –, hogy nagy a különbség a vita és az egészséges vita között. Ez a barátságunk alapja. És mindig ezt csináljuk.

– Csináljátok – bólintott Moona szarkasztikusan, de aztán mintha hirtelen támadt gondolat kerítette volna hatalmába, oldalra billentette a fejét. – Amúgy meg arra célzol, hogy egy fiatal ember adjunktus véleménye többet ér neked, mint egy középkorú, de tapasztalt női twi'leké?

– Aki soha nem hagyja el a helyét a bárpultnál – vágott vissza Piralli, de fikarcnyi rosszindulat sem hallatszott a hangjából.

– Pontosan. Én mindent látok erről a székről. A Jedha minden élőlénye megfordul egyszer a Megvilágosodásban. Kérdezd csak meg Kradont.

– Nem kell megkérdeznem – felelte Piralli, és a kedves villarandi házigazdára pillantott, aki éppen a két gloovai kidobóval, Camille-lal és Delphine-nel beszélgetett. Vagyis igazából csak Kradon beszélt, mert a Csillám nővérek nem a szószátyárságukról voltak híresek. – És értékelem a véleményed, de a kérdés témája sokkal inkább Keth szakterülete.

Moona felvette az italát a pultról, és kortyolt egyet, aztán közelebb hajolt a sullustihoz. A leheletéből csak úgy áradt a retsa jellegzetes szaga.

– Ki vele! Mi a kérdés?

Piralli átnézett a bisztrón egy fekete köpenyes alak felé, aki az egyik közeli fülkében ült, egymagában. Magas volt és embernek tűnt, bár a csuklyáját mélyen az arcába húzta. Éppen egy pohár forró cheát kortyolgatott.

– Ő az. Rossz előérzetem támad tőle. – Moona fordulni kezdett a székén, de Piralli elkapta a karját. – Csak diszkréten!

– Mindig diszkrét vagyok. – villantott mosolyt Moona.

– Rendben – vágta rá Piralli vontatottan –, akkor legyél még diszkrétebb.

Moona elkeseredett sóhaj kíséretében az idegen felé fordult. Egy pillanat alatt végigmérte. Ha az alak észre is vette a kíváncsi tekintetet, nem adta jelét, hogy érdekelné. Moona egy vállrándítással visszafordult.

– Nincs szükséged Kethre, mert én is meg tudom mondani, hogy ki ő. Az egyik kis Erő-imádó szekta tagja itt a Jedhán. A Kilencedik Ajtó Testvérisége.

– Hallottam róluk – vakarta meg az állát a sullusti. – Ők nem a sötét oldal követői?

Moona lehajtotta a maradék italát.

– Világos oldal, sötét oldal, mit számít? Mindannyian különcök. Különösen a Jedik.

– De ez benne van a nevükben, nem? Sötét oldal. Veszélyes. Olyan „ne állj az utunkba” csengése van.

– A fény és a sötétség csak ugyanannak az éremnek a két oldala – nevetett Moona. – A nappal és az éjszaka. Napfelkelte és napnyugta. – Visszapillantott az alakra, majd intett az öreg Chanthónak, hogy töltse újra a megüresedett poharát. – Túl sokat aggódsz! A Megvilágosodásban soha semmi rossz nem történik.

Ekkor hirtelen kitárultak az ajtók, és lézerlövedékek söpörtek végig az alacsony mennyezeten. A szétlőtt fényforrások szilánkként záporoztak a padlóra.

Később Piralli sokat gondolkodott Moona szavain, és azon, hogy vajon ő kísértette-e a sorsot, de akkor csak annyit tehetett, hogy a padlóra vetette magát, és magával rántotta Moonát is. Egy pillanatig összegabalyodva feküdtek és hallgatóztak, aztán az ajtó felől súlyos puffanás hallatszott. Majd még egy. Piralli megengedett magának egy optimista vigyort.

Bárki is jött be a bisztróba, nem számolt a Csillám nővérekkel. A földön heverő üvegszilánkokat elkerülve négykézlábra állt, aztán feljebb emelkedett, hogy körülnézzen.

A Csillám nővérek a hátukon feküdtek, láthatóan eszméletlenül. Egy durva külsejű klatooini éppen egy energiafegyvernek tűnő tárgyat szedett ki Camille-ból – egy sor apró fémtűt, amelyek a gloovai húsába fúródtak, és melyek között még mindig elektromos áram cikázott.

A kidobókat elkábították. A bár vendégei mozdulatlanná dermedve kuporogtak a helyükön, de voltak, akik megpróbáltak biztonságos búvóhelyet találni, miközben a klatooini mögött több nehézfiú is felsorakozott. Mindannyian sugárvetőt tartottak a kezükben. Furcsa csoportot alkottak – egy rodiai, két ember, egy frozi és egy iktotchi –, mindannyian egyforma bőrmellényt viseltek, amelyen ugyanaz a jelvény díszelgett: két méregtől csöpögő kígyófog.

Szóval bandát alkottak.

Piralli nyelt egyet. A helyzet nem nézett ki jól. Visszahúzódott a pult mögé, ujját az ajkához tapasztotta, hogy csendre intse Moonát.

– Mindenki maradjon ott, ahol van, akkor senkit sem bántunk… nagyon – kiáltotta a klatooini, aztán felröhögött a saját viccén.

A bárban síri csend honolt.

– Kradon szeretné hangsúlyozni, hogy nincs szükség semmilyen kellemetlenségre. Kradon biztos benne, hogy mindannyiunk számára kölcsönös előnyökkel járó megállapodásra jutunk. – A villarandi csattogó hangja a megszokott nyugodtságot árasztotta, mintha egy fegyveres betolakodóval történő tárgyalás csak egy újabb átlagos munkanap része lett volna.

– Tellion említette a behízelkedő stílusodat – morogta a klatooini. – Azt is mondta, hogy emiatt kerültél ebbe a helyzetbe. Túl sokat beszélsz.

Piralli felsóhajtott. Szóval erről volt szó. Kradon rossz embert bosszantott fel, valószínűleg információkat adott el valakinek, aki gátlástalanul védte a forrásait.

– Kradon nem tudja, mire gondolsz.

A klatooini egy újabb lövéssel válaszolt, ezúttal a bárpult mögötti palackok sorába lőtt bele.

– Szerintem pontosan tudod, mire gondolok. Tellion üdvözletét küldi, és reméli, hogy nem bánod, ha lesz egy kis rendetlenség.

Újabb lövés. Újabb törött üvegek és szerelvények zápora.

– És most, hogy már itt vagyunk, a lehető legtöbbet fogjuk kihozni a helyzetből. Szóval miért nem állítod sorba a legfinomabb italaid, míg mi megszabadítjuk a vendégeidet az értékeiktől?

A bisztróban halk morajlás futott végig, ahogy a vendégekben tudatosult a helyzet komolysága.

Piralli mozgást érzékelt a szeme sarkából. Azt hitte, az egyik bolond vendég próbál megszökni, de meglepődve látta, hogy a köpenyes alak – a sötét csuklyás – időközben átvágott a báron a távolabbi fal mentén lévő ajtó felé, és most intett Pirallinak és Moonának, hogy kövessék. A sullusti a twi’lekre pillantott, félig arra számítva, hogy a nő durva mozdulatot tesz az idegen felé, de még jobban meglepődött, amikor a nő az idegen után csoszogott. Védtelen térdei hangosan megcsikordultak a ragacsos padlón.

– Várj! – sziszegte Piralli, de Moona nem törődött vele, csak haladt tovább az ajtó irányába.

A bisztró másik oldalán a bandatagok megkezdték a vendégek kizsákmányolását. Kradon mindent megtett, hogy szóval tartsa a klatooini vezetőjüket, de úgy tűnt, csak még jobban felbosszantotta.

– Kradon sokkal gazdagabb zsákmányt tud ajánlani a város másik felén lévő egyik bár kifosztásával. Ott szórakoztatják a nagyköveteket…

Újabb lövés, újabb üvegdarabok záporoztak a padlóra.

Piralli Moona után pillantott, majd a lövések süvítésének visszhangjával a fülében a nő után sietett.

A köpenyes alak gyakorlatilag átlökte Pirallit a nyitott ajtón, amikor odaért hozzá. A sullusti elterült a padlón. Úgy tűnt, a bisztró egyik raktárhelyiségében kötöttek ki. Piralli épp feltápászkodott és leporolta magát, amikor a köpenyes alak is besurrant mögötte, és behúzta maga után az ajtót.

A férfi Piralli és Moona felé fordult, és lehúzta a fejéről a csuklyáját, felfedve sovány arcát, és megdöbbentően kék szemeit.

– A nevem Mindoku – mutatkozott be. A hangja furcsán csengett, mintha három különböző ember ejtette volna ki egyszerre ugyanazt a szót, de mindhárman egy hajszálnyival eltértek volna a szinkrontól.

– Köszönöm, hogy segítettél nekünk elrejtőzni – suttogta Moona.

– Elrejtőzni? – Mindoku a homlokát ráncolta. – Nem. Nem ezért hívtalak ide titeket.

– Á, itt is vagyunk! – rázta a fejét Piralli. – Mindennek megvan az ára, igaz?

– Nem egészen értem… – Mindoku őszintén zavarodottnak tűnt.

– Meg fogsz védeni minket, de ennek ára van – magyarázott a sullusti. – Erről van szó, ugye? Megakadályozod, hogy azok a gengszterek kiraboljanak minket, de te magad is részesedést akarsz a bevételből.

– Nem.

– Akkor mi lesz?

– Szükségem van a segítségetekre.

– A mi segítségünkre? – visszhangozta Moona. – Miben?

– Hogy megállítsuk ezeket a gonosztevőket, mielőtt bárkit is bántanának.

Piralli a férfit bámulta. Ennek semmi értelmet. Pontosan mi volt a célja?

– Azt mondod, le akarsz számolni a bandával?

– Ez meglep téged? – kérdezte Mindoku.

– Mondhatjuk így is – vallotta be Piralli. – Mi van azzal, hogy te egy… nos… egy…

– Értem. – Mindoku halványan elmosolyodott. – Nos, függetlenül attól, hogy mit gondolsz, szándékomban áll segíteni azoknak az embereknek odakint. Számíthatok a segítségetekre?

– Miért van szükséged a mi segítségünkre? – kérdezte Moona. – Nincs egy olyan lézerkardod, vagy micsodád?

Mindoku nevetett.

– Ahogy a barátod is emlékeztetett rá, nem vagyok Jedi. És a gloovai barátaitok elkobozták az elektrolándzsámat, amikor beléptem az ajtón, de talán a segítségetekkel visszaszerezhetem.

Piralli és Moona összenéztek. Volt más választásuk? Elvégre ez a Megvilágosodás. A kint rekedtek közül sokan a barátaik voltak. Piralli úgy gondolta, nem is igazán számít a sötét alak valódi célja, amíg ugyanaz az eredmény: meg kell szabadulni a banditáktól, mielőtt még több kárt okoznának.

– Rendben – egyezett bele végül a sullusti. – Mit kell tennünk?

– Látod azt a hordót ott mögötted? Szeretném, ha feltörnéd.

– Jó ötlet – vigyorodott el Moona. – Rám férne egy ital, és ez Kradon egyik Coruscantról importált söre.

– Nem azért, hogy igyunk – tette hozzá Mindoku.

– Nem?

Mindoku elmosolyodott.

– A következőt fogjuk tenni…

Piralli biztosan tudta, hogy ez rossz ötlet. Bármelyik pillanatban egy pisztoly rossz végén találhatta magát, és akkor mindennek vége. Még nem állt készen a halálra. El kellett volna rejtőznie a raktárban.

Ehelyett épp egy hordó sört gurított át Moona kíséretében a Megvilágosodáson, egyenesen a fegyveresek felé tartva. Pedig a banda tagjait a legkisebb mértékben sem nyűgözte le a felbukkanásuk.

– Tessék, főnök – ciripelt Moona vidáman. – A hordó sör, amit kértél.

A hordót a pult előtt megállították elég közel ahhoz a helyhez, ahol a bandatagok összegyűltek. Szinte az összes sugárvető Piralli és Moona irányába fordult.

– Mi ez? – köpte a klatooini.

– Egy hordó sör – felelte Piralli, tudatlanságot színlelve. – Éppen most hoztuk ki a raktárból. Miért, mi folyik itt kint? – A sugárvetőkre nézett, majd Kradonra, aki feltűnően kacsintott rá.

– Kradon köszöni neked, Piralli. De azt hiszem, jobb, ha azt teszed, amit az új vendégeink mondanak.

– Bölcs szavak – helyeselt a klatooini, és a fegyverével a jövevények felé bökött. – Menjetek oda, és maradjatok csendben. Veletek majd később foglalkozunk.

Piralli bólintott, miközben ő és Moona hátrálni kezdtek. A lábuk alatt a sörtócsa észrevétlenül egyre nagyobbá vált, ahogy az ital kifolyt a megrepesztett hordóból. Szerencséjükre a banda tagjait más foglalta le, így ők sem vették észre a csizmájuk körül növekvő tócsát.

Piralli lopva a raktár felé pillantott, így látta, amikor Mindoku kisurrant a helyiségből, és hangtalanul átlopakodott a bisztrón. Közeledett a bárpulthoz, aztán egyszer csak eltűnt, és a helyén egy másik bandita bukkant fel, aki pontosan ugyanolyan mellényt viselt, mint a többiek.

Piralli pislogott és összeráncolta a homlokát. Biztosan csak a fény lehetett. De, ahol korábban Mindoku állt, ott most egy nagyjából ugyanolyan méretű és testalkatú ember jelent meg.

Az idegen gondtalanul megkerülte a pultot. A többiek alig figyeltek rá. Óvatosan átlépett Delphine fölött, majd, amikor Piralli már azt hitte, hogy elszalad, hirtelen balra fordult, megragadta az ajtókeret mellé támasztott elektrolándzsát, és megpördült. Az elektromos fegyver vége életre kelt. A lándzsa végén cikázó áram fényében Piralli megpillantotta Mindokut – az igazi Mindokut –, amint maga előtt tartotta a fegyvert. Álruhája egy pillanat alatt semmivé vált.

A következő pillanatban Mindoku belevágta az elektrolándzsát a padlón elterült, kiömlött sörtócsába, ami hatalmas villanás kíséretében fellobbant. Piralli megesküdött volna, hogy ez a villanás még három nappal később is hatással volt a látására.

A rángatózó bandatagok szinte egy emberként, eszméletlenül rogytak össze a földre, a fegyvereik kicsúsztak az elgyengülő ujjaik közül. Mindoku felemelte a lándzsát, egyszer megforgatta, és lekapcsolta.

Abban a pillanatban, mintha a bisztró egésze vett volna lélegzetet. Aztán kitört az éljenzés, ahogy az emberek óvatosan előbújtak a rejtekhelyeikről.

– Küldessek az Őrzőkért? – kérdezte Mindoku, és Kradonhoz fordult, aki széles vigyorral az arcán mászott elő a pult mögül.

Kradon lenézett a fekvő klatooinira.

– Ó, nem szükséges – válaszolta. – Kradonnak megvannak a módszerei az ilyen férgekkel való bánásmódra. – Összecsapta a kezét. – De előbb talán egy italt a mi tisztelt megmentőnknek? Ez a legkevesebb, amit tehetünk. Kradon nagyon hálás a segítségedért.

– Nem, köszönöm – felelt Mindoku, miközben a fejét rázta. – Nincs rá szükség. – Piralli közeledtére a sullustihoz fordult. – Á, és itt van az én vonakodó tettestársam!

– Amit tettél… – kezdte Piralli, de nehezen találta a megfelelő szavakat. – Valaki mássá váltál.

Mindoku felnevetett.

– Tudod, nekem így működik a kapcsolatom az Erővel. Amikor az emberek rám néznek, azt látják, amit látni akarnak. Vagy néha azt, amit én akarok, hogy lássanak.

– Nagyon figyelemre méltó – szólt közbe Kradon.

– Várjunk csak, ez azt jelenti… – Piralli a homlokát ráncolta – bármikor kisétálhattál volna innen. Használhattad volna a képességeidet arra, hogy elhomályosítsd a banda elméjét, és rávehetted volna őket, hogy a sajátjuknak tekintsenek. Biztonságban eltűnhettél volna, amint ez az egész elkezdődött. – Mindoku csak vállat vont. – De te úgy döntöttél, hogy maradsz – összegezte a sullusti. – Miért?

– Miféle ember hagyna másokat szenvedni, amikor tudja, hogy segíthetne? – kérdezett vissza Mindoku széles mosoly kíséretében.

– De… – kezdte Piralli, ám Mindoku megelőzte.

– De az ilyen hozzáállás nem illik bele a magamfajta emberekkel kapcsolatos előítéleteidbe, ugye? Azokéba, akiknek a hitét nem is érted.

– Nem – ismerte el Piralli. Érezte, hogy az arca elpirul zavarában. – Sajnálom.

– Ha ez segít – Mindoku Piralli vállára tette a kezét –, akkor mondjuk azt, hogy megvolt rá az okom, és nekem is volt valami hasznom az egészből. – Megfordult, és elindult az ajtó felé.

– De ez nem igaz, ugye? Semmit sem nyertél a dologból – kiáltott utána Piralli. – Egyszerűen csak segíteni akartál.

De Mindoku már kilépett a bárból, és eltűnt a tömegben.

Piralli felsóhajtott.

– Csak szomorú, hogy közben odalett a coruscanti sör – fakadt ki Moona, miközben a csizmájával az eszméletlen banditák körül megfeketedett padlót bökötte.

– Ne aggódj! – mondta Kradon, miközben egy vödröt és egy felmosórongyot nyújtott át neki a pult mögül. – Kradon nem fogja egyszerre kiszámlázni neked az egészet.

Moona felnyögött.

Éppen elkezdte felmosni a padlót – Piralli pedig a mindent beborító törött üvegdarabok összeszedésében segédkezett –, amikor hatalmas robaj söpört végig a Jedhán, amibe még a Megvilágosodás is beleremegett.

– Mi a …? – Piralli a homlokát ráncolva botorkált az ajtó felé, majd kilépett a napsütötte utcára, és nagyokat pislogott az éles fényben. A mögötte lévő kocsmából és a környező épületekből mások is kiözönlöttek a térre, és zavartan nézelődtek a nyugtalanító hang forrását keresve.

– Ott! – Piralli érezte Moona kezét a vállán, aztán követte a nő tekintetét, és meglátta, hogy a távolban az egyik toronyból hatalmas fekete füstoszlop kanyarog az ég felé.

– Az a Második Torony! – kiáltott fel az öreg Chantho Piralli másik válla mögül.

– Ahol az Eiram és E'ronoh közötti békekonferenciát tartják – tette hozzá a sullusti.

– Hát, nem úgy tűnik, mintha a béke lenne az elsődleges céljuk, nem? – szúrta közbe Moona.

A tömeg egyre csak gyűlt az utcán. Mindenki csak állt, és a kavargó füstfelhőt bámulták.

– Kradonnak nem tetszik ez a látvány – vallotta be a villarandi tulajdonos, és idegesen csattogtatni kezdte az ujjait. Mindeközben a Megvilágosodás Bisztrót megtámadó banda tagjai szégyenkezve surrantak ki a bár ajtaján, aztán eltűntek a tömegben. De senki sem figyelt már rájuk. – Nem. Kradonnak egyáltalán nem tetszik ez a látvány… 

VÉGE

További magyar rajongói fordításokért látogassatok el a swfantranslations.webnode.hu weboldalra.